A Könyvkonnektor blog legújabb bejegyzése idézi a Google egy évvel zelőtti számításait, mely szerint a glóbuszon egész pontosan 129.864.880 könyv (nem kötet, hanem ennyi írásmű, egymástól eltérő tartalom) sorakozott a polcokon. Mivel vannak ennél nagyobb becslések is, meg el is telt azóta egy kis idő, így ha kerekítünk 150 millióra, akkor nem tévedhetünk nagyot, ráadásul ezt a számot könnyű összevetni a Google Books menedzserének az idei Könyvfesztiválon tartott előadásával, amelyben elhangzott: a földkerekség könyvállományából eddig mintegy 15 milliót digitalizáltak.
A Könyvkonnektor szerzője ennek kapcsán elmeditál Horváth Iván Számítógép és irodalomtudomány című írásán, amely a könyvmennyiséget lefordítja bájtokra, digitális tárolóméretekre: "a teljes világkönyvtár mérete eszerint nem több, mint kb. 250-500 petabájt. Kb. 70 nemzeti kultúrával számolva egy-egy átlagos képzeletbeli teljes nemzeti könyvtár mérete kb. 3,6 – 7,2 petabájt; nem nagyon nagy. A magyar könyvek száma becsülhetően nem több kb. 1,2 milliónál; ebből digitalizálva van kb. 70.000. A képzeletbeli teljes magyar nemzeti könyvtár mérete eszerint kb. 1,2 petabájt."
Ennek az adatállománynak a kezelésére a tanulmány szerzője nem az e-könyv-olvasót gondolja célszerűnek. Első lépésként "kulturális-örökség-gépeket" javasol kiépíteni. Ezek a "kis méretű, alacsony fogyasztású, megfizethető árú kulturális örökség gépek, amelyek bizonyos nemzetközi minimum mellett a teljes nemzeti kulturális örökség anyagát -benne kitüntetett módon a lényegében teljes nemzeti szövegkincset is - hálózattól függetlenül tartalmazzák. Amikor a felhasználónak más adófizetői közösségben digitalizált és hozzáférhetővé tett művelődési kincsre támad kedve, az ő "kulturális örökség gépe" más nemzeti gépekkel az internetszabvány alapján lép kapcsolatba."
A Google beszámolóit hallva - bár azonnal jelezve, hogy Európában még csak digitalizálnak, de nem szolgáltatnak, legalábbis a Google Books keretében - már nem is tűnik olyan fantaszta gondolatnak a kulturális örökség gépezet. Csak óramű pontosságú legyen, nehogy alkalmanként Petőfit festőnek listázza. A memória-cellákban sok minden megtörténhet.
A nagy számok mellett érdemes a kicsiny egységekkel is foglalkozni. Mivel becsült számokról van szó, nyugodtan játszhatunk tovább a szavakkal. Az én tapasztalatom szerint mindössze egy könyv van a világmindenségben: az, amit olvasunk. Az e-könyv-olvasó némileg módosítja ezt a képet: az a néhány száz kötet, amely a gépünkben van és elérhető azonnal hálózattól függetlenül, mindenképp a saját, személyes biblio-kozmosz nagyságrendi bővülését hozza.
A "kulturális örökség gép" és az "e-köny-olvasó" egyébként nem szembeállítás, technikailag hamarosan egyazon szerkezetről beszélhetünk, ha a táblagépek ilyen gyorsan fejlődnek.