"Tényleges informatikai stratégiája nincs az EU-nak, számára az e-Europe-ban megjelentek szolgálnak irányadóként, így itt is van mit Amerikával szemben behozni, ahol természetesen létezik. Sőt mint ahogy Európán belül Nagy-Britanniában, a legfelső vezetés ott is kvázi szponzorként áll a stratégiai elképzelések végrehajtása mellett. Hazánk hiányosságaként tartják számon az innovációhoz elengedhetetlenül szükségesnek tartott kockázati tőke a középvállalatok szintjén is értékelhető megjelenését, s egy ennél kevésbé kézzelfoghatóbb, ezért nehezebben végrehajtható dolgot is: a szemléletváltás hiányát. Ezért megint nem csupán nekünk kell kukoricán térdepelnünk. Míg Amerikában a bukás - az Economist megfogalmazása szerint - a párbajozó dicsőségét és bátorságát mutató sebhely, addig Európában annak, akinek volt már sikertelen üzleti vállalkozása, befellegzett, többet nem állnak vele szóba. A nyitottságot és rugalmasságot, a többszöri talpra állás tudományát importálnunk kellene az USA-ból. Ez a szemléleti változás - úgy gondolom - itt, Magyarországon is nagyon elkelne."

"Az EU-ban is óriási gondot jelent az informatikai szakemberek hiánya. Az amerikaiak Dél-Afrikából, Ausztráliából és Európából csalogatják az embereket, az európaiak meg volt gyarmataikról. Például a franciák Afrikából, az angolok Indiából, a németek ezenfelül a klasszikus kelet-európai régióból. Óhatatlanul beindul a népvándorlás, ami, ha nem tesszük meg a megfelelő lépéseket, fiatal tehetségeink jelentős elvándorlásával járhat, akik valószínűleg később már nem foglalkoznak a visszatérés gondolatával. A történelem során mindig voltak preferált "kincsek" - a termelőeszközt a tőke követte, és most a szakértelem -, jelen esetben az informatikai tudás értéke szökött a csillagokba. Mivel a bérek most mindenhol ugrásszerűen nőni fognak, így megfelelő fizetésekkel, illetve juttatásokkal és olyan munkafeltételek megteremtésével lehet a fentiek ellen hadakozni, amelyek exportképessé teszik a magyar informatikai ipart."

"Olyan konkrét lépésekre van például szükség, mint amilyen az egyetemi oktatás átstrukturálása, a felnőttoktatás bővítése, a munkaügy, illetve az átképzőközpontok olyan irányú aktiválása, amellyel a nagy felvevőképességet jelentő informatikai ipar irányába lehetne képezni szakembereket. Ide tartozik a távmunka kérdése is, amelyet például adóengedményekkel lehetne ösztönözni. Fontosnak tartanám, ha megoldható lenne, hogy a hazánkba szállító multik csak akkor részesüljenek a közbeszerzési projektekből, ha Magyarországról ilyen élőmunka-tartalmú termékeket és szolgáltatásokat rendelnek, magyarul Magyarországra hozzák a fejlesztéseiket."

"Magyarországra ma nem azért nem érkezik több külföldi megrendelés, mert nincs, hanem mert a teljesítéshez nem áll rendelkezésre elég szakember, s ez hazánknak az EU-val közös gondja. A szakemberimport pedig épp ezért várhatóan továbbgyűrűzik, és Kelet-Európából importáljuk majd az informatikailag kiművelt főket, azaz ahogy minket is "neokolonializálnak", mi is ezt tesszük majd másokkal."

"Úgy gondolom, a konferencia kávészünetében az e-commerce terjedéséről elcsípett néhány megjegyzés is figyelemre méltó lehet. Európai nagyvállalatok vezetőinek tapasztalatai szerint nem terjed olyan gyorsan az e-commerce, ahogy azt sugalljuk, s többnyire - mivel internetprogramot írni nem különös kunszt, de a szállítási kérdések már fejtörést okozhatnak - a logisztikán akad fenn. A világhálón történő megrendelések kiszállításának logisztikája ma még nagyrészt megoldatlan, és bizonyos fokig megoldhatatlan, hiszen az eddig megszokott disztribúciós lánc - nagyker-kisker-ügyfél - természeténél fogva sokkal racionálisabb, mint amikor nagyságrendekkel több úttal, darabonként szállítjuk az árut egy nagyraktárból az ügyfelekhez. Ezért inkább a business-to-business (B2B) terjed Európában. Fékezőleg hat a business-to-consumer (B2C) jellegű kapcsolatok kiépülésére, terjedésére az is, hogy az internetet csupán értékesítési pluszcsatornaként, kereskedésre használó gyártók egyike sem mer elmenni a kizárólagos B2C irányába, mert biztosak benne, hogy dealereik a maguk kapcsolatrendszerével együtt átpártolnak az ezt a kereskedési formát még nem preferáló konkurens gyártókhoz. Nyugat-Európában most a gyártók között épp patthelyzet alakult ki - olyan ez, mint amikor a dakszli beszalad a róka után a lyukba: mindenki a fogásra vár, de senki nem mer elindulni."