Azért is választottam az előző részben felsorolt 22 modellt, hogy a típusspecifikus tulajdonságokból egy jól elfogadható gyakorlati átlag adódjék.

Itt érdemes azért egy kellemetlen kérdést feltenni arra vonatkozóan, hogy egyáltalán nem lehetnek-e a legkülönbözőbb CD-írók és a néha minden minőségi minimumot "alulmúló" nyers CD-lemezek is ludasak a dologban. Ez azért fontos, mert bevett szokás a sor végén állót kinevezni minden hibák okozójának. A mi esetünkben a sor végét azok a fránya CD-olvasók jelentik, amelyek merészelnek egyes lemezeket helyből elutasítani.

A CD-meghajtók legfontosabb minőségi ismérvei

A CD-meghajtó minőségét annak alapján ítéljük meg elsősorban, hogy milyen biztosan és gyorsan olvassa lemezeinket, milyen a zaja működés közben, mennyire képes sérülésmentesen kezelni a lemezeinket, mennyi ideig működik tartósan hibátlanul, és ezt milyen összeg ellenében produkálja.

Természetesen lehetnek még további elvárások is, mint pl. az esztétikai megjelenés, de biztosak lehetünk benne, hogy meg leszünk elégedve CD-meghajtónkkal, ha csak a fent kiemelt tulajdonságokból van ötöse az "ellenőrző könyvbe" bejegyezve.

Mint már volt róla szó, egyesek bizonyos típusokat favorizálnak, másokat pedig helyből elutasítanak. Nem helyes, ha ilyen merevek vagyunk, ugyanis mindig összességében kell nézni a dolgot.

Nem helyes összehasonlítani egy Plextor SCSI CD-meghajtót egy IDE-s Takayával, már annál az egyszerű oknál fogva sem, hogy a Plextor egyértelműen magasabb árkategóriát képvisel, másrészt a Plextor kevesebb pénzért sem hajlandó rossz minőségű CD-meghajtókat gyártani. Ebből egyértelműen az következik, hogy akinek nagyon kevés pénze van, az biztosan az olcsóbb meghajtót fogja választani, reménykedve abban, hogy majd kijönnek valahogy egymással.

Miből lehet arra következtetni első ránézésre, hogy egy igényesen kivitelezett CD-meghajtóval van dolgunk?

Az alkatrészek igényes technológiai kivitelezéséből, a stabil mechanikai felépítésből, a sima és sérülésmentes CD-kezelésből és a vibrációmentes működésből.

Szerkezeti felépítés

Abban az esetben, ha már puszta ránézésre és kezünkbe véve egy CD-meghajtót az az érzésünk támad, hogy minden szempontból anyagtakarékos, olcsó darabbal állunk szemben, biztosak lehetünk benne, hogy ennél van sokkal stabilabb és megbízhatóbb szerkezet is a világon, tehát nem kötelező azonnal ájuldoznunk.

Ebben az esetben konkrétan arra kell gondolni, hogy egy nyeklő-nyakló doboz, egy műanyagokkal telepakolt szerkezet, egy esztergált alkatrészeket szinte nem is tartalmazó mechanika soha nem lehet stabil, hiszen akár tetszik, akár nem, a megbízható CD-meghajtók ismérve az igen stabil mechanika, ami pedig feltételezi a robosztusabb kivitelt, amihez mechanikai stabilitást biztosító anyag kell, ez pedig ma sem más, mint a fém. Annak meg az a mániája, hogy a műanyagokénál fajlagosan nagyobb a súlya. Most egyelőre ne foglalkozzunk az elektronika minőségével, hiszen lehet az bármilyen jó, ha nem egy stabil mechanikai szerkezetbe van beépítve.

Akinek van lehetősége ezt a különbséget ellenőriznie, annak javaslom, hogy nézze meg egy Lite-On és egy Creativ CD-meghajtó mechanikai felépítését. Minden különösebb magyarázat nélkül világos lesz a különbség.

A ház

Bármennyire hihetetlennek tűnik, a CD-meghajtók minőségét meghatározó egyik elem maga a ház. Ennek elég sok és fontos funkciója van, amelyekből most csak néhányat sorolok fel: a háznak a lehető legmerevebbnek kell lennie, hiszen ez tartja a legfontosabb belső mechanikai és elektronikai elemeket, a ház anyagának pedig célszerűen vaslemeznek kell lennie a megfelelő árnyékolási és hűtési feladatok ellátása érdekében is.

Azért is szükséges a vaslemez, mert a sztatikus árnyékolás mellett van némi mágneses árnyékolóhatása is, ami az érzékeny elektronika szempontjából elengedhetetlen. A doboz elemeinek tökéletesen kell illeszkedniük egymáshoz, hiszen a háznak meg kell akadályoznia, hogy abból a lézerdióda szórt, verődött sugarai kijussanak.

A háznak nagy szerepe van még abban is, hogy a belső teljesítmény az IC-knek megfelelő hatásfokú hűtést biztosítson. Gondolom, tudnák ezt igazolni azok, akik beavattak megfejthetetlen titkukba, miszerint tönkrement a házától lecsupaszított hibátlan CD-meghajtójuk, miközben ebben az állapotban negyedóránál nem többet üzemeltették.

Fémek és műanyagok alkalmazása

Természetes, hogy a modern technológiák által biztosított műanyagoknak ma már nélkülözhetetlen szerepük van, de ezek a műanyagok nem a teljes szerkezet stabilitását hivatottak biztosítani. Itt említem meg, hogy a CD-meghajtóknál a fogaskerekek esetében a műanyagok egyértelműen megnyerték a csatát a fémekkel szemben, hiszen könnyebbek, kopásállóbbak, zajtalanabbak, olcsóbbak, és kenésükre is csak kivételes esetben van szükség.

A félreértések elkerülése érdekében azért meg kell jegyezni, hogy a fémeket még nem lehet minden esetben műanyagokkal helyettesíteni, de a CD-meghajtókhoz hasonló kommersz alkalmazások esetében nem hibázunk nagyot, ha ezt állítjuk. (Fentiek illusztrálására megemlítem azt az esetet, amikor egy neves cég által gyártott vadonatúj CD-meghajtó olvasófej-emelő műanyag konzoljának mindkét csapja azonnal letörött attól, hogy egy véletlen mozdulattal átlöktem oldalfelületéről a lapjára. Ne gondoljon senki nagy erőhatásra, mert az valóban csak annyi volt, hogy éppen sikerült átbillentenem a szerencsétlen szerkezetet. Szerintem nem engedhető meg, hogy egy ilyen hatás végzetes legyen egy egyébként kiváló CD-meghajtó életében. Gondoljunk csak arra, hogy még a rendszerváltás előtti időkben milyen "ejtegetőpróbákat" kellett kiállniuk a televíziókészülékeknek! Amennyiben ezt a módszert alkalmaznák az új CD-meghajtók és -írók esetében, nagyon sok selejt keletkezne.)

Különböző típusok

Sokat hallottunk arról, hogy különböző márkanevek alatt lényegében ugyanazok a CD-meghajtók kerülnek forgalomba - hasonlókkal magam is találkoztam, de azonosakkal nem. Az a tapasztalatom, hogy még az azonos gyártók alkatrészeinek teljes körű kompatibilitása sem biztosított. Sokszor olyan minimális eltérések miatt nem helyettesíthetők az egyes elemek, hogy az ember kénytelen gyártói szándékosságra gondolni. Jó példa erre a számtalan S betűs típus, melyek között sokszor egyáltalán nem fedezhető fel érdemi szolgáltatásbeli különbség, egyes alkatrészek látszólag minden különösebb indok nélkül mégis lényegesen eltérnek egymástól.

A főmotor

A CD-meghajtók minőségét alapvetően meghatározza a lemezforgató egység és az olvasófejet mozgató mechanikai szerkezet precíz kialakítása.

A CD-meghajtóknál a lemez forgatására minden esetben egy központi egyenáramú motort alkalmaznak, azonban a lemez stabil rögzítése ehhez a motorhoz kétféle módon történik: mágneses vagy mágnesezhető tárcsával és minden irányban flexibilis laprugóval. A két megoldásnak egyaránt vannak előnyei és hátrányai.

A mágneses leszorítás mindenképpen zajmentesebb, de nem küszöböli ki a meghajtómotor tengelyének esetleges axiális mozgását.

A laprugós leszorítás kissé zajosabb, de szinte tökéletesen kiküszöböli a meghajtómotor axiális irányú mozgását, vibrációját azzal, hogy a motor tengelyét és ezzel együtt a teljes szervomechanikát egy bázisfelületnek nyomja, minimálissá téve a lemez olvasása közbeni nem kívánt axiális irányú mozgást. Ezzel a megoldással biztosított, hogy az olvasófejnek nem kell folyamatosan a mechanikai hibák okozta helyzeteltéréseket korrigálnia, stabilabbá és gyorsabbá téve ezzel a követési folyamatot.

Az olvasóegység

A lézerdióda mozgatása és vezérlése minden esetben igen erős mágneses térben történik, megfelelő elektromos vezérléssel. A lézerdióda mozgatása tehát gyakorlatilag semmiféle mechanikai súrlódással nem jár, hiszen az szinte lebeg az erős mágneses térben. Olcsóbb CD-meghajtóknál a lézerdiódát a mágneses tér által feszített huzalok, míg drágábbak esetében inkább finom rugólemezkék tartják a mágneses térben. Ez a megállapítás is csak általában igaz, hiszen mindkettőt nagyon érzékenyre és precízre lehet elkészíteni.

Van olyan megoldás is a lézerdióda mozgatására, amely analóg módon működik a Deprez-műszerekkel, azaz egy ív mentén történik a mozgatás. Ebben az esetben némi mechanikai súrlódás azért van, de bármelyik esetben a kivitelezés minősége és precízsége alapján lehet egy megoldást előnyben részesíteni a másikkal szemben.

A leírtak alapján világos, hogy illetéktelen kéz ebben a mechanikai szerkezetben tud a leghamarabb irreverzibilis hibát okozni, ezért itt is felhívom a figyelmet arra, hogy ehhez a szerkezethez gyakorlatlanul senki ne nyúljon, hacsak azt szándékosan, egy magasztosabb cél érdekében nem teszi.

A lézerdiódát egy szakszerűtlen tisztítással is azonnal működésképtelenné tudjuk tenni, ezért itt lehetőleg ne kísértsük a sorsot! Ne kimondottan mechanikai sérülésre gondoljunk azonban, hanem arra, hogy a tisztítást milyen, nem odavaló anyaggal és eszközzel végezzük. Szóval itt ne tanuljunk a saját kárunkon, mert sokba fog kerülni.

A tálca

Fontos eleme a CD-meghajtóknak a lemeztartó tálca, amely aránylag egyszerű szerkezet, de a legnagyobb bosszúságot okozhatja, amennyiben rajta megkarcolódhat, esetleg deformálódhat féltve őrzött lemezünk.

Nincs annál rosszabb érzés, mint amikor lemezünket a CD-meghajtó már rég a tálcára rakta, de a CD még 1500-as fordulatszámmal piruettezik rajta.

A tálca minden esetben műanyagból készül, fogasléces mozgatással. A fogaslécet egy motor által megforgatott fogaskerék mozgatja mindaddig, amíg a motor működését egy végálláskapcsoló, egy optoelektronikai csatoló, esetleg egy induktív érzékelő meg nem szakítja. A megszakító kapcsoló a tálca mindkét végállásában működésbe lép.

A tálca egy nagyon érzékeny szerkezet, ezért azt soha ne feszegessük erőszakosan, ne működtessük nyomással.

Az elektronika

Minden CD-meghajtóban található egy olyan, főleg SMD technológiával készített, nyomtatott huzalozású főpanel, amely a teljes kiszolgáló és vezérlő áramköri elemeket tartalmazza. Ezekre a panelekre nagyfokú integráltság jellemző, aminek legszembetűnőbb ismérve, hogy a processzorokon és az egyéb integrált áramköri IC-ken kívül más alkatrészeket csak elszórtan tartalmaznak. A hűtést igénylő elemeket vagy beépített hűtőfelületekkel oldják meg, illetve gondoskodnak arról, hogy az összeszerelt doboz elemeivel jól érintkezve lehessen a felesleges hőmennyiséget elvezetni és a környezetbe disszipálni. Nagyon fontos, hogy ezeket a kiépített hővezető kontaktusokat minden esetleges összeszerelésnél állítsuk maradéktalanul vissza úgy, hogy a szükséges felületeket szilikonzsírral alaposan kenjük be, és gondoskodjunk a felületek jó felfekvéséről.

Az elektronika és a mozgó elemek - főmotor, lézerdióda - elektromos csatlakoztatását flexibilis fóliasávval oldják meg. Ezen vannak kialakítva mindazok az áramvezető sávok, amelyek az áramellátáshoz és a jelvezetéshez szükségesek. A flexibilis összekötésre azért van szükség, mert egymáshoz képest üzemszerűen elmozduló elemek közti elektromos kapcsolatról van szó.

Ezek a főpanelek a hozzáértő számára szinte mindent elmesélnek a CD-meghajtókról, ugyanis az áramkörök kialakításának gondossága, az alkalmazott chipkészlet egyértelműen elárulja, hogy milyen minőségi kategóriát képvisel a teljes szerkezet, különösen, ha az még stabil, precíz és szépen kivitelezett finommechanikai elemekkel is párosul.

Az elvégzett kísérletek végső kiértékelése

Az előző részben leírt kísérletek eredményeit remélhetőleg egészen másképpen értékeljük a CD-ROM-korongok, illetve a CD-olvasók részletes megismerése után. Aki figyelmesen végigolvasta az első és második részben leírtakat, az gyakorlatilag minden olyan problémával találkozott, amely egyenként is magyarázatul szolgálhat a felvetett kérdésre: miért nem tudja a CD-meghajtó lemezeink egy részét olvasni?

A válasz az, hogy azért, mert a gyakorlatban a leírt problémák kétségkívül egyenként jelennek meg, és némelyikük önmagában is képes gondot okozni számunkra. Miért lepődnénk meg azon, ha a problémák szuperpolálódása esetén a CD-olvasónk még bizonytalanabb olvasási képességével találjuk szemben magunkat? Nem történik más, mint hogy a fizikai törvényszerűségek elkezdik uralni a CD-meghajtók esetében a saját terepüket, azaz ezek a törvényszerűségek addig követelik igazukat, míg a CD-meghajtó ezt megunja, és először elbóbiskol, majd összecsapván a könyvet, végkép elalszik. Tehát egyszerűen nem olvas tovább sem könyvet, sem CD-t.

Megkérdezhetné valaki, hogy végső soron mi volt a cél azzal, hogy megnöveltem a tesztbe bevont CD-meghajtók és CD-lemezek számát? A kérdésre azt az egyszerű választ tudom adni, hogy a nagy számok törvénye alapján mégiscsak pontosabb eredmény kapható, de az sem hátrányos, hogy az emberi meggyőződés így azért mindenképpen szilárdabb alapokon áll, mint egy-két szegényes kísérlet alapján.

Különösebb további indoklás alapján tehát a CD-meghajtók hangulatát erősen befolyásolja saját fizikai állapotuk, minőségük, a CD-k milyensége és mindaz a körülmény, amely egy CD-lemez megírásához feltétlenül szükséges. Ahhoz, hogy egy konkrét esetben az igazságot legjobban meg tudjuk közelíteni, olyan képességgel kell rendelkeznünk, hogy el tudjunk vonatkoztatni az olvasási képességet befolyásoló lényegtelen hatásoktól, és figyelmünket maximálisan a meghatározó jelenségekre kell fordítanunk. Amennyiben ez sikerül, könnyebben megérthetjük a CD-meghajtók meghatározó olvasási problémáit, és ezzel egy olyan eszköz kerül a kezünkbe, amely egyben segít a felmerült probléma sikeres megoldásában. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben egy CD-olvasási gond esetén nem automatikusan arra gondolunk majd, hogy nem lehet egyéb hiba, mint a tökéletlen CD-meghajtó.