Az ügyben számos pró és kontra érv hozható fel. A Bidder's Edge egyebek közt arra hivatkozott, hogy amit közzétettek az interneten, az nyilvános adat, vagyis szabadon kereshető. A szellemi tulajdon joga ilyen esetben, helyesen értelmezve, csak a meghatározott kifejezési formát részesítheti oltalomban, magát az összegyűjtött tényanyagot nem. Különben is - tették hozzá -, nem nyúltak bele az eBay-ajánlatok tartalmába, nem okoztak hátrányt az eBaynek, csupán olyan pluszszolgáltatást nyújtottak, hogy lehetővé tették az összehasonlítást a különböző aukciós ajánlatok iránt érdeklődők számára.
A bíró azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kereső robotprogramnak közvetlenül az eBay szerverére küldése már több, mint egyszerű keresés: a kibernetikai világra történő kiterjesztő analógiával az eBay számítógépes rendszerének, mint MAGÁNTERÜLETNEK a megsértéseként értékelendő. A Bidder's Edge-nek nincs eleve "szolgalmi joga" - ha nem kap külön engedélyt az eBaytől, akkor számára "tilos az átjárás".
Hogy sérültek-e az eBay üzleti érdekei, ezzel kapcsolatban az eBay azzal érvelt, hogy a Bidder's Edge válogatása nem a teljes eBay-kínálatot tartalmazta, tehát így félrevezető volt. Ebből az álláspontból arra lehet következtetni, hogy az eBay szerint az ő adatbázisát más csak akkor továbbíthatná saját website-ján keresztül, ha írásban visszterhes szerződést kötnének, és ebben a teljes eBay-adatbázis terjesztését vállalná a másik cég.
Az eBay saját website-ján már régen elhelyezte a "robotkizáró figyelmeztetést", amivel jelezte, hogy engedély nélkül nem tűri az ilyen adatgyűjtő robottevékenységet. Ezt a legtöbb internetes keresőeszköz (search engine) működtetője tiszteletben tartja mint "netikett" előírást. (Így szokták emlegetni az olyan magatartási szabályt, amely mögött nem áll - vagy még nem áll - deklarált közhatalmi kikényszerítő erő, de a kibernetikai tér szereplői maguk közt már többé-kevésbé elfogadták mint viselkedési normát.)
A Bidder's Edge azonban az eBay magatartását "monopolistának" tartja, és e vonatkozásban külön ellenbeadványt nyújtott be, amit még nem bíráltak el.
Stuart Levi, elektronikus kereskedelmi ügyletekre és internetjogra szakosodott jogász - akinek a véleményét az üggyel kapcsolatban a The New York Times internetes honlapján megjelenő, de magához a laphoz szervesen nem tartozó kibernetikai jogi publikáció (Cyberlaw Journal) ismertette - azt mondja, hogy az ítéleti indoklás legfontosabb része az, amelyik a hátrányokozásra vonatkozik. Eszerint még ha egyetlen ilyen "robotküldő" vállalkozás önmagában nem is okoz helyrehozhatatlan hátrányt, a gyakorlat tűrése olyan helyzethez vezetne, amikor már ilyen helyrehozhatatlan hátrány áll elő. "Ezért mielőbb megálljt kell parancsolni."
Olyan ügyekben már korábban születtek ítéletek, amikor azért kellett megtiltani az automatizált adatgyűjtést valamely internetszolgáltató szerverén, hogy a nyert adatokat ne lehessen "junk mail" címlisták összeállításához felhasználni. (A "junk mail", vagyis a "szemétposta" az amerikai mindennapok része: a vállalkozások ügyfélvadászatának bevett módszere, kéretlen, tolakodó üzleti ajánlat megküldése boldog-boldogtalannak.) Most azonban nem a kétségkívül bizalmasan kezelendő címlisták megcsapolása a megtiltott magatartás, hanem az egyébként nyilvánosan hozzáférhető internetes adatbázisban való gépesített kutakodás.
Az internet további fejlődésének egyik nagy kérdése, hogy mennyire ismerik el precedensként ezt a San José-i döntést. A San Franciscó-i öböl térségében (Bay Area) fekvő San Jose ugyan nem a világ közepe, de az informatikában - némi túlzással - majdnem az. Kalifonia állam joga pedig nagyon gyakran minősül irányadónak az ottani székhelyű internetes cégek ügyeiben. Márpedig e cégek száma nem elhanyagolható.