Egy, a BBC online oldalának adott interjúban a LulzSec magát Whirlpoolnak nevező szóvivője a következőket mondta a csoport ellenfeleiről: "Megpróbálnak fogást találni rajtunk, de mi kiröhögjük őket. Ettől idegesek lesznek, és rosszindulatú megjegyzéseket tesznek, ezeken megint csak nevetünk."

Közben a Web Ninjas, akik LulzSec Exposed néven indítottak blogot, egyértelművé tették szándékaikat. "A LulzSec lehető legjobb doxingjára törekedtünk, és addig csináljuk, amíg rács mögött nem látjuk őket" - szögezték le.

A jelek szerint Topiary barátai sem hajóztak el örökre az északi széllel. A feloszlás bejelentése után a LulzSec beolvadt egy átfogó mozgalomba, az AntiSecbe, amely elvileg több ezer hackert tudhat a maga oldalán, beleértve azokat, akik az Anonymoushoz kapcsolódnak.
   
A háborúskodás mint művészeti ág
   
A biztonsági cégek és a kormányzati szervek már régóta támaszkodnak aktív vagy visszavonult hackerekre a számítógépes bűnözés elleni küzdelemben.

Új elemként jelenik meg ugyanakkor ebben a harcban, hogy a kormányzati célpontok ellen intézett támadásokat követően megnövekedett azoknak a hazafias, feltehetően amerikai hackereknek a kicsi, de annál hangosabb frakciója, akik saját társaik ellen fordultak - értékelte a kialakult helyzetet Gabriella Coleman, a New York-i Egyetem adjunktusa, aki könyvében az Anonymous csoport tevékenységét kutatja.

Ezek a látványos harcok egyre inkább a nagyközönség szeme előtt zajlanak, részben az olyan platformoknak köszönhetően, mint amilyen a Twitter.

"Maga a háborúskodás is művészeti formává vált" - fogalmazott Coleman, majd hozzátette: "Azt állítják, hogy nem lehet megtalálni őket. És annál nagyobb dicsőség, ha ez mégis sikerül."