Ez az összeköttetés történhet XML-dokumentumok cseréjével, amelyeket az egyes alkalmazások generálnak és küldenek ki. Az XML-dokumentumok célba juttatásáról, automatikus generálásáról, a különböző alkalmazások számára való lefordításáról gondoskodik a BizTalk keretrendszer. Egy ilyen összeköttetéssel a vállalat hagyományos ügyviteli rendszere alkalmassá válik az internetes elektronikus kereskedelemmel kapcsolatos tranzakciókra.
Mivel a BizTalk az XML-szabványra épülő keretrendszer, ezért azoknak az alkalmazói programoknak, amelyeket kapcsolatba szeretnénk hozni, XML-dokumentumokat kell tudniuk írni-olvasni és küldözgetni egymásnak. Az XML-üzeneteknek bizonyos XML-sémáknak kell megfelelniük. Az egyes XML-sémák jellemzőek arra az alkalmazástípusra, amely a kommunikációt végzi: például egy kórházi rendszer a beteg személyi adatait és kórtörténetét leíró sémát fog használni. Nagyon sok alkalmazásiprogram-gyártó, mint pl. az SAP is, már létrehozta azt az illesztőszoftvert, amely a saját natív formátumát (SAP esetén ilyen pl. az IDoc) a BizTalk keretrendszernek megfelelő XML-sémára átfordítja. Ha egy másik, nem SAP-szabványú alkalmazói program az SAP-val információt akar cserélni, akkor ahhoz a programhoz is ki kell fejleszteni a saját "BizTalk-interfészét", ami nem más, mint egy XML-t író és olvasó komponens, hogy beszélgetni tudjanak egymással. Nem kell feltétlenül ugyanazt az XML-sémát használnia két kapcsolatba hozandó alkalmazásnak, mert a BizTalk gondoskodik az XML-dokumentumok megfelelő konverziójáról egyik sémából a másikba. A BizTalk szerepe tehát az, hogy egy szabványos formátumba konvertált fájlt az egyik alkalmazási rendszerből a másikba továbbítson a szükséges leképezések végrehajtása után. Az a szoftver, amely a fordítást és a továbbítást elvégzi, a BizTalk Server.
Régebben ezt az alkalmazásintegrációt úgy próbálták BizTalk nélkül megoldani, hogy az egyik alkalmazói rendszer közvetlenül egy eljáráshívást hajtott végre a másikban. Ez a megoldás megfelelő volt, azonban nem terjedt el tömegesen, mert nem adminisztrátori, hanem fejlesztői munkát igényelt, amit a legtöbb esetben csak az alkalmazás fejlesztője tudott elvégezni. Az interfészt ki kellett fejleszteni, tesztelni kellett, és az alkalmazásgyártók természetesen nagyon megnézték, hogy mely külső szoftvereknek engedélyezik az eljárások hívását. Emiatt az integráció lassan haladt, és új verziók kihozatalakor sokszor újra kellett fejleszteni és tesztelni a hívási felületeket.
A BizTalk egy lazán csatolt rendszer kiépítését teszi lehetővé, ahol az egyes alkalmazások közötti kapcsolatokat az alkalmazások telepítése után is létre lehet hozni, és konfigurálni lehet szoftverfejlesztés nélkül. Az alkalmazások XML-üzenetek cseréjén keresztül tudják egymást megszólítani.
A BizTalkban az a szép, hogy az XML-szabványra épül, ezért mindenki elfogadja. Mivel egy BizTalk-kommunikációban mindössze XML-dokumentumok cseréjéről van szó, platformtól függetlenül mindenki részt vehet benne. Nagyon ritkán történik meg az informatikában, hogy az egymással versenyben álló fejlesztőcégek ilyen gyorsan eljutnak egy szabványhoz. A Microsoft abban előzi meg a többieket, hogy az első, amely ezt a rendszert elterjeszti, és abban is, hogy a Microsoft hozza létre a BizTalk Servert, amely a BizTalk-sémák kezelését, irányítását, fordítását és menedzselését hatékonyan el tudja végezni. Ugyanakkor az XML és a BizTalk keretrendszer nyilvános specifikáció, tehát bárki írhat egy olyan szoftvert, amely a BizTalk Serverhez hasonlóan az XML-dokumentumok kezelését végzi egy vállalati rendszerben. A Microsoft BizTalk Server terméke valószínűleg csak az első lesz közülük.