Az ítélet: kettévágás

, 2001. november 3. 12:54
Mérföldkőhöz érkezett a két éve húzódó Microsoft elleni trösztellenes per: Thomas Penfield Jackson bíró magyar idő szerint szerda este fél tizenegykor a szoftvereiről ismert megacég két részre darabolása mellett döntött.
A Bill Gates alapította cég a bíró korábbi megállapítása szerint visszaélt a Windows kezelői rendszer piaci monopolhelyzetével (ami a legtöbb felmérés szerint mintegy 80-85 százalékos piaci részesedést jelent a személyi számítógépek tekintetében), akadályozta a szabad versenyt, megsértette a trösztellenes törvény előírásait.

A kettéosztást az amerikai igazságügyi tárca - és a vele egy álláspontra helyezkedő 17 szövetségi állam - kérésének megfelelően úgy kell végrehajtani, hogy az egyik utódvállalat folytatja a Windows kezelői rendszer továbbfejlesztését, a másikhoz pedig átkerül az összes alkalmazási program, illetve "online" szolgáltatás. Egyelőre azonban nem áll küszöbön a Microsoft tényleges szétválasztása: a cég élhet - és mint Gates bejelentette, napokon belül élni is kíván - a fellebbezés jogával, és amíg nem jogerős a kettéosztási ítélet, addig nem is kényszerítik ki annak végrehajtását.

Jackson bíró annyi engedményt tett a Microsoftnak, hogy nem rendelte el közbenső intézkedésként az általa hozott első fokú ítélet egyetlen elemének a sürgős végrehajtását sem. Egyébiránt azonban igen keményen fogalmazott az ítélet indoklásában: azt írta, a Microsoft nem bizonyult szavahihetőnek, és a céggel szembeni különböző magatartáskorlátozó előírások elégtelenek lennének, ha nem kerülne sor a kettéosztásra.

Az első fokú ítélet nem csupán a legsúlyosabb szankciót, a beperelt vállalat kényszerfelosztását mondja ki, hanem számos műszaki fejlesztési, illetve üzletpolitikai korlátot is felállít. Ezek érvényesítését 90 nap múlva kell megkezdeni. Az előbbi kategóriához (műszaki fejlesztés) tartozik például a Windows úgynevezett forráskódjába történő betekintés lehetővé tételének előírása - ez más programfejlesztők számára lehetővé teszi, hogy alkalmazási szoftvereket alkossanak a Windows kezelői rendszerre.

Az utóbbi kategória (üzletpolitika) legfontosabb előírásai azt célozzák, hogy a Microsoft ne sújthassa hátrányokkal azokat a vásárlóit, akik nem kizárólag az ő programjait használják. A bíró azonosult azzal az állásponttal, hogy az igazságügyi tárca előterjesztése a közjót - a szabad versenyfeltételek biztosítását, és ebből következően az egyre jobb szoftvertermékek megjelenését - szolgálja, míg a Microsoft vezetése a közjó ellenében munkálkodik. Gates viszont úgy értékeli az első fokú ítéletet, hogy Jackson bíró büntetéssel sújtotta a népszerűnek bizonyult újszerű szoftvermegoldásokat.

A per közvetlen kiváltó oka és legfőbb hivatkozási alapja az volt, hogy a Microsoft a Windows újabb változataiba már eleve beépítette saját internetes kereső programját. Ezt a kormányzat - és a bíró - tisztességtelen árukapcsolásnak, a Windows kezelői rendszer piaci túlsúlyával való visszaélésnek, más internetes kereső programok méltatlanul hátrányos helyzetbe hozásának minősítette, míg maga a Microsoft az internetes alkalmazások felé történő, technológiai tökéletesítést megtestesítő, magától értetődő nyitásként értelmezte, amely az iparág fejlődését és a fogyasztók érdekeit szolgálja. Gates az első fokú ítélet után is azt hangsúlyozta, hogy a Microsoft hisz saját igazában, bízik az igazságszolgáltatás fellebbiteli szakaszában, és nem tesz le az új integrált szoftverek fejlesztéséről.

Joel Klein, a washingtoni igazságügyi minisztérium trösztellenes ügyekkel foglalkozó főilletékese közölte: a tárca az ügy jogerős lezárásának előbbre hozatala érdekében azt kéri, hogy az első fokú ítélet elleni fellebbezést - a szokásoktól eltérően - ebben az esetben ne az egyébként illetékes másodfokú bíróság, hanem rögtön a legfelsőbb bíróság tárgyalja.

Az 1975-ben alapított Microsoft a világ egyik legértékesebb vállalata, Bill Gates pedig a világ egyik leggazdagabb embere. A felosztás - ha megvalósítanák - nagy valószínűséggel mélyreható változást idézne elő az egész számítástechnikai iparágban. Hogy azonban ez a változás igazából milyen irányú lenne, erre vonatkozóan ma még egymásnak drámai mértékben ellentmondó állítások hangzanak el: a jósolt következmények skálája az igazi fejlődést generáló szabad verseny hajnalának eljövetelétől (igazságügyi minisztériumi jóslat) az újítási kezdeményezések tönkrezúzásáig (Microsoft-értékelés) terjed. Az amerikai trösztellenes törvény alkalmazása során egyébként a vállalatóriások kényszerfelosztása meglehetősen ritka. A két legemlékezetesebb eset a Standard Oil olajtársaság 1911-es, illetve az ATT telefontársaság 1984-es több utódvállalatra történt felszabdalása volt.