A New Jerseyben lakó Traore N'Kón írja a laptopján a családjának szóló e-mailjeit, N'Kóval dolgozik a website-ján, N'Kót használ az IPhone-ján és iPadjén, N'Kóval írt könyveket és újságokat olvas, amikor tanárként felkészül N'Ko-óráira, illetve arra az internetes rádióprogramra, amely a N'Ko használatával kapcsolatos kulturális témákról szól.

    

    

Az internet általánosan használt nyelve kezdetben az angol volt. A franciául, hindiül, urduul, arabul, kínaiul és oroszul beszélők morgolódtak azért, mert az internet nemcsak az amerikai popkultúrát, hanem a nyelvet is előnyhöz juttatta. Azoknak, akik az új technológia és a hagyományos kultúrák találkozási helyén éltek, a probléma még súlyosabb volt. "A technológia sokáig ellenségnek számított" - mondta Inée Slaughter, a új-mexikói Őshonos Nyelvek Intézetének (Indigenous Language Institute) ügyvezető igazgatója, aki amerikai őslakosokat és hozzájuk hasonlókat tanít arra, hogyan használhatják fel a digitális technológiákat nyelvük életképességének megőrzésére.

 

Több ősi nyelv áldozatául esett a fokozódó urbanizációnak, az iskolai oktatás terjedésének és a piaci termelésnek, amely a bennszülött közösségek elszigetelődéséhez vezetett. A technológiai fejlődés tovább erősítette a hanyatlást. 

 

"Még 1999-ben és 2000-ben is azt lehetett hallani sok embertől, hogy a technológia megölte a nyelvét - fejtette ki Slaughter a The New York Times című napilapnak. - A közösségek öregjeit ez erősen aggasztotta. A televízióval az angol nyelv is beköltözött az otthonokba, és hetente hét napon át, napi huszonnégy órában érezhetővé vált a jelenléte. A kultúra fő árama mindenhol megjelent, és a gyerekek ahhoz akartak igazodni."

 

Sok kicsi, veszélyeztetett nyelv számára azonban a digitális technológia jelentette a mentőkötelet.

 

Amikor Ibrahim Traore született, a N'Kót már évek óta használták, de ő úgy nőtt fel, hogy a létezéséről sem tudott. Hatéves korában guineai falujából, Kiniebakoróból az egyik bátyjához küldték Elefántcsontpartra, ahol megtanult franciául írni és olvasni (mindkét ország iskoláiban ezt a nyelvet tanítják). Egyetlen N'Kóul írt könyvet, újságot, gyógyszercímkét, üzlet- vagy utcanevet sem látott.

 

Pedig a N'Kót arra találták fel, hogy a mande nyelvet beszélők - mint Traore - megtanuljanak az otthon beszélt nyelven írni és olvasni.

    

1943-ban Solomon Kante, egy elefántcsontparti tanító kereskedőként dolgozó fia elhatározta, hogy kidolgozza a mande nyelvcsalád írását. Az arab ábécét próbálta használni, aztán a latint, de rájött, hogy egyik se tudja pontosan kifejezni a mande nyelvek által használt hangokat. 

 

1949-ben tehát megalkotta a saját írását, amely elég rugalmas ahhoz, hogy mindegyik nyelv használhassa. Az egyik első, N'Ko írással megjelent könyv a Korán volt. Később Kante összeállított egy kötetet a mande nyelvekről és kultúráról.

 

Abban az időben Guinea szoros kapcsolatban állt a Szovjetunióval, és Kanténak sikerült szereznie két N'Ko betűs, Kelet-Európában gyártott írógépet. "Szalagot és festéket azonban nehéz volt szerezni" - mesélte Baba Mamadi Diané, Kante egyik tanítványa, aki most a Kairói Egyetemen oktatja a N'Kót.

 

Csaknem az összes N'Ko írású guineai könyvet Kante diákjai másolták kézzel, mint a középkori szerzetesek, csak ők már indigót használtak, s egyszerre több másolatot készítettek.

 

Úgy tűnt, hogy az átlagembernek szánt N'Ko az elit által használt jelrendszer marad, de aztán beköszöntött a digitális forradalom.

    

Új életet nyernek 

    

A technológiának köszönhetően az örökletes nyelvek új életet nyernek. Az Őshonos Nyelvek és a Technológia (Indigenous Languages and Technology) nevű internetes vitacsoport oldalain bőven lehet üzeneteket találni a hangszótárak készítéséhez szükséges szoftverekről, a Pápua Új-Guineában beszélt tok pisin és a salvadori pipil kifejezéseinek gyűjtéséről. 

 

"Hogy egy nyelv élő lesz-e vagy holt valaki számára, az hatéves kori választás kérdése - magyarázta K. David Harrison, a Swarthmore Egyetem nyelvészprofesszora. - És egy hatéves gyerek attól függően akar vagy nem akar megtanulni egy nyelvet, hogy tudja-e használni a mindennapi életben."

 

A világszerte regisztrált 6909 nyelvből több száz valószínűleg nem jut el a következő generációhoz. Don Thornton Las Vegas-i szoftverfejlesztő, aki őshonos amerikai nyelveken készülő számítógépes játékokra és mobilalkalmazásokra szakosodott, és több mint 100 amerikai őshonos törzzsel dolgozott együtt, elmondta, hogy néhányan közülük már bonyolult programokat használnak nyelvük megőrzésére. 

 

"Más csoportok, ha megkérdezzük őket, hogy mi a nyelvi programjuk, azt felelik, hogy mi magunk vagyunk az - emelte ki. - Megpróbáljuk az ő szempontjukból vizsgálni a dolgot, megtalálni a legjobb, legvonzóbb technológiát, és annak alapján készíteni a programokat." (folyt.)