A megoldást a jelszavak feldarabolásában vélte megtalálni. A felhasználónak először be kell jelentkeznie Dhamija UsableLogin nevű szolgáltatására saját részleges jelszavával. A szolgáltatás ellenőrzi, hogy a felhasználó engedélyezett eszközt vesz-e igénybe a kapcsolat felépítéséhez, majd a két jelszóelemhez hozzáilleszti a felhőből vett harmadik darabot; a három részből így egy egyedülálló jelszó jön létre, amellyel a felhasználó már bármilyen internetoldalra - így a Facebookra is - bejelentkezhet. Más szavakkal: a jelszónak csak az egyik darabja van a felhasználónál, a másikat az általa használt eszköz raktározza, a harmadik darabot online rendelik hozzá, vagyis a felhasználó jelszava teljes formájában sehol sem található meg, így nem is tulajdonítható el.
    De mi van akkor, ha egy felhasználó számára a munkafolyamat kezdetén engedélyezték a hozzáférést, de egy órával később már más ül ugyanahhoz a számítógépéhez?
    A Darpa, az amerikai védelmi minisztérium technológiai kutatásokkal foglalkozó szervezete azzal bízta meg a biztonsági kutatókat, hogy olyan módszereket fejlesszenek ki, amelyek révén egy felhasználó folyamatosan, minden pillanatban azonosítható a géphasználati szokásai alapján - például az egérkezelésének módjával, illetve azzal, ahogyan e-mailben kommunikál. Mindezeknek a technikáknak a kifejlesztését az a felismerés motiválja, hogy önmagában egy jelszó kevés az online azonosságot igazolásához, a megerősítést pedig valamilyen kiegészítő jelszóelemnek kell szolgálnia. Ilyen lehet a sok vállalat gyakorlatában - az azonosítás második fázisaként - elterjedt kártyás vagy hardverkulcsos beléptetés a belső hálózatokba, és alternatívaként a biometrikai azonosítás is előtérbe kerül.
 
A mobil lesz a kiegészítő elem?

    Legkevesebb hat olyan bank van az Egyesült Államokban, ahol az azonosításhoz az ügyfeleknek a megszokott PIN-kód megadásán felül egy rövid kis mondatot is be kell diktálniuk a telefonnal összekapcsolt számítógépnek. Ez lehet olyan végtelenül egyszerű is, mint az, hogy "at my bank", és akár egymilliónyian is mondhatják ugyanazt, még akkor is mindegyik jól megkülönböztethető a másiktól - állítják a technológiát kifejlesztő Nuance Communications szakértői.

    Mivel a mobiltelefonok világszerte úgyszólván az emberek "testrészei" lettek, értelemszerű, hogy az azonosság igazolásánál is fontos szerepük van. A Google nemrégiben mutatta be a maga kétlépéses azonosítási eljárását. Ez egy hatjegyű kódot küld egy alkalmazásnak a Google-felhasználó mobiljára, és ezt kell megadni a jelszóval együtt ahhoz, hogy valaki hozzáférjen saját Google-környezetéhez. A kód érkezhet SMS-ben vagy telefonhívással is, olyanokra gondolva, akik (még) nem rendelkeznek okostelefonnal.
    Ezt az extra azonosítási lépést a Google nem teszi kötelezővé, és azt sem árulja el, hogy hány felhasználó alkalmazza, de azt hangsúlyozza, hogy egy olyan sérülékeny, könnyen eltulajdonítható dolognál, mint amilyen a jelszó, mindenképpen fontosnak gondolja kiegészítő azonosítási elem - kézenfekvően a mobiltelefon - használatát.
    "Úgy gondolom, rövidesen egyre több olyan emberrel találkozunk majd, akik azonosítóként használják mobileszközeiket - vélekedett Brendon Wilson, a Symantec biztonsági szakértője. - A jelszó elveszíti egyedüli azonosítási szerepét, és több biztonsági réteg is körülveszi majd."