A népszerű média-szériáktól eltérően azonban nem összezárt fiatalok, hanem egy könyv sorsát követjük nyomon. A nemrégiben előkerült, könyvészetileg és tartalmilag is érdekes objektum nagyon leromlott állapotban van. A kimúláshoz közel jutott egykori nyomdai portékából újra élvezhető, kellemesen lapozgatható könyvet szeretne csinálni megtalálója. Lehetséges ez manapság? Megvannak hozzá a feltételek? Hogyan kell nekifogni és végigvinni a projektet? Végül hogyan lesz belőle elektronikus verzió is, ha már megtisztult, összeállt az eredeti matéria?

A sokszorosítás csapdája: a szöveg vagy a szöveg tok őrzi a művet?

Természetes, hogy a mű maga a legfontosabb, amely a lapokon terjeng, de ugyanolyan lényeges maga a könyvtest is. Ezt igazán tudják az olvasás barátai. A borító, a kötés, a belső címlapok, a kötet vastagsága és a papír minősége mind meghatározó. És akkor még nem beszéltünk az illusztrációkról, a betűk nagyságáról és formájáról, a lapszéli díszítésekről. Hát még a papír színe, élénksége, néha rikító megfestése! Érzéki élményt nyújt a nyomdai műveletek során felhasznált anyagok illat-keveréke is.

A könyvtest azonban múlandó, míg maga a mű ellenáll az időnek. Ezt tudomásul kell venni. De semmi gond, ha elindul a nyomdai kiadvány pusztulása, meg lehet venni a regényt vagy tanulmányt új kiadásban.  Vagy fel lehet hajtani digitális verziót.

Van azonban olyan eset is – és a Könyvkonnektor valóság-show-ban erről lesz szó – amikor valaki rábukkan egy olyan műdarabra, amelyről első látásra azt lehetne gondolni, hogy az enyészet elragadta már a tartalmát és a formáját is. Menthetetlen, rokkant terméknek tűnik.  A széthulló lapokból álló, címlapját elvesztő egykori szellemi árucikknek esélye sincs a túlélésre. Néha azonban, igaz ritkán– mint most is –, jön a meglepetés. Ha belenéz az ember a kiadványba, hirtelen felkapja a fejét: hogyan? Milyen fordulatos szöveg! És de furcsa megközelítés! Élnek a mondatok, hatnak, pedig már a szöveg-tarsoly, a könyv maga darabokra foszlott.

Minden könyvnek megvan a maga sorsa

Főleg igaz ez a régiekre: a vaskos prések alatt nyomott, ijesztő vágógépekkel elegyelt műdarabok nem adják meg könnyen magukat. Évtizedekig is elfekszenek poros zugokban, pincébe levitt papírdobozokban, gyerekszobák rendetlenségében. Aztán hirtelen megfogja valaki, kézbe veszi az ázott, nyúzott, igencsak kopottas papírneműt. Kinyitja, beletekint.

És ha jó a pillanat, az olvasó nem kapkod vagy rohan éppen, megeshet a találkozás. A könyv az első pillantások után nem hajítódik vissza valami másik kupacba, hanem megragadja a figyelmet.

Itt is ez történt. Nemes, finom papírra nyomott kiadvány került elő a porosodó könyvespolcról, díszes fejezetcímekkel, ízléses oldal-keretező ornamentikával. De mi a cím, ki a szerző?  A címlap eltűnt, a szokásos előzékek is, rögtön az első fejezettel kezdődik a szöveg.

A tervezett könyv-restaurálás nagyjából két hónapig fog tartani. Az egyes állomásokról – antikváriusi konzultáció, könyvészeti nyomozás a szerzőségről és kiadási adatokról, könyvkötői tervezés, digitalizálási projekt – részletes beszámoló készül, egyben kérve az olvasók véleményét a következő lépések esztétikai és ökonómiai vonatkozásairól.

Elérhetőség: www.konyvkonnektor.hu