Az amerikai Occupy Wall Street - és a szellemiségében kibontakozó többi megmozdulás - valószínűleg a valaha volt legalaposabban dokumentált tüntetéssorozat. Amikor 2011 végén egy rendőr chilipaprika-kivonatot tartalmazó gázsprayjel fújt le néhány diákot az egyik kaliforniai egyetemen rendezett ülősztrájk során, az illetőt egyidejűleg több szögből is filmre vették. A YouTube videomegosztó portál egyik felhasználója a felvett anyagok közül négyet összevágott, majd osztott képernyőn megmutatta, hogy a lefújás teljesen indokolatlan volt. A képsorok nyomán kibontakozó felzúdulás ellenére a rendőr büntetése mindössze fizetett kényszerszabadságolás volt...
Bizonyíthatóság mindennek felett
Ahhoz, hogy a "videobizonyíték" kellően meggyőző erejű legyen, nem csupán átláthatónak és nagy hatásúnak, hanem egyszersmind bizonyíthatóan hitelesnek kell lennie - mutatott rá Sam Gregory, a videofelvételek készítésére ösztönző Witness nevű emberjogi szervezet munkatársa. Hozzátette, hogy miként azt a paprikasprayes eset is bizonyítja, ugyanannak az esetnek több szemszögből történő - akár egyidejű - bemutatása nagyon jó módszer lehet.
Az izraeli B'tselem például olyan felvételeket küldött el a Situ Studio nevű New York-i tervezői vállalatnak, amelyeken három különböző kameraállásból látszott, ahogy az izraeli hadsereg könnygázgránátja végez egy palesztin férfival 2009-ben. Az amerikai cég úgy vágta össze a felvételeket, hogy az elkészült anyagon jól kivehető a gránát röppályája: a képsorok szerint a gránátot egyenesen a férfi irányába, és korántsem vaktában a levegőbe lőtték ki.
A felvételek újabb - bűnvádi eljáráshoz azonban nem vezető - nyomozást indítottak el.
Kétélű fegyver
A lenyomozható forrásból származó felvételek azonban könnyen kétélű fegyverré válhatnak. A rendőrség ugyanis képes olyan rejtett információkat - metaadatokat - is kiolvasni a videofájlokból, amelyek révén azonosítani tudja a kamera tulajdonosát. Sőt olyan arcfelismerő szoftvereket is bevethet, amelyekkel a felvételen szereplő egyének nyomára tud bukkanni.
A Carnegie-Mellon Egyetemen dolgozó Alessandro Acquistinek és kollégáinak a tanulmánya szerint az intézményben kifejlesztett PittPatt nevű számítógépes program például képes három lefényképezett diákból egyet beazonosítani pusztán azáltal, hogy összeveti a fényképeiket a Facebookon található nyilvános fotóikkal.
A Guardian Project és a Witness nevű nonprofit szervezetek éppen ennek kivédése érdekében dolgoznak az Obscuracam elnevezésű szoftveren. A program révén a mobiltelefon-használók a metaadat kiiktatásával, illetve a felvételen látható személyek arcának elmosásával tudják feltölteni videóikat. A fejlesztés alatt álló Informacam nevű szoftver pedig a rögzítés helyszínére vonatkozó információkkal, illetve olyan digitális ujjlenyomattal látja el az elkészült anyagot, amely megmutatja, ha valaki "megbabrálta" a felvételt. Ez lehetővé tenné ugyanannak a képanyagnak a "finomított" - nagyközönségnek szánt - változatának a felöltését, valamint az eredeti verziónak egy biztonságos szerverre történő elmentését, amelyet szükséges esetén bármikor megdönthetetlen bizonyítékként lehetne használni.
A hatóságok valószínűleg mindig ott lesznek az amatőr tudósítók sarkában: aki okostelefonnal próbál áthaladni egy ellenőrző ponton, annak számolni kell a kockázattal, hogy a készüléket elkobozhatják, lemásolhatják a tartalmát, ennek pedig súlyos következményei lehetnek. A tüntető tömeg filmezése könnyen szemet szúrhat a gumibotokkal vagy még keményebb eszközökkel felszerelt rendőröknek: és ha az "egyszerű állampolgár" úgy viselkedik, mint egy nemkívánatos riporter, akkor azt kockáztatja, hogy ennek megfelelően fognak bánni vele.