Kis Norbert szerint a felsőoktatásnak nyitottnak kell lennie arra, hogy a "forrongó", folyamatosan változó információanyagot át tudja alakítani tudássá, tudománnyá. A helyettes államtitkár szerint úgy kell tekinteni a felsőoktatásra mint valódi gazdasági stratégiai erőforrásra, amely értéket termel a társadalom számára, és az államnak mindent meg kell tennie azért, hogy a nemzetközi versenyben a magyar felsőoktatás helytálljon a tudáspiacon, és jobb pozíciója legyen.

Közölte, el kell indulni abba az irányba, hogy az állam ne finanszírozza, ne támogassa a felsőoktatást, hanem rendelje meg világosan, mit kér a felsőoktatástól, és ezt fizesse ki. Hozzátette: erről szól az ösztöndíjalapú állam-felsőoktatás finanszírozási kapcsolat is. Jelezte azt is: az államnak érdeke, hogy a befektetése megtérüljön, ezért köt a hallgatókkal szerződést a társadalmi hasznosság érdekében. 

Kis Norbert úgy látja, napjainkban radikális átalakuláson megy át az oktató, az egyetem és a diák szerepe, és ma már nem az oktatáson, hanem a tanuláson van a hangsúly. Arról beszélt, hogy a tudásátadás a "fizikai térből" egyre inkább a virtuális térbe helyeződik át, ezért a felsőoktatásnak a "tankönyv-, illetve házifeladat"-logika helyett az együttes, kollektív tudásépítés, kollektivitás élményét kell megadnia a diákoknak.

A helyettes államtitkár szerint a diákok ma úgy érkeznek az egyetemekre, hogy már kialakították a maguk személyes, egyéni tanulási környezetét és módszereiket az információ feldolgozására, ehhez megvan a saját házi technológiájuk, számítógépük, és ebben a virtuális környezetben hatékonyan tudnak tanulni. "Ha innen akarjuk a diákokat visszarángatni az iskolapadba, a nagy előadótermekbe, és jegyzetelésre kényszeríteni őket, akkor tévúton járunk" - mondta Kis Norbert.