2006-ban Jeannette M. Wing, a Carnegie Mellon Egyetem számítástechnikai karának vezetője kiáltványt állított össze, amellett érvelve, hogy újra kell értelmezni az általános műveltséget: szerepelnie kell benne a számítógépes folyamatok megértésének is. "A számítógépi gondolkodásnak mindenki számára alapvető készségnek kell lennie, az nem csupán a számítógépes szakemberek kiváltsága - írta. - Az olvasással, az írással és a matematikával azonos szintre kell emelni a számítógépes gondolkodást is, hogy teljes értékűvé váljék minden gyermek elemző képessége."

 

Arról azonban nincs igazán egységes álláspont, hogy pontosan mik is minősülnek a számítógépes gondolkodás központi elemeinek. Mint ahogy arról sincs, hogy a diákoknak - ha kell egyáltalán - milyen fokon kell érteniük a programozáshoz, annak érdekében, hogy megértsék azt.

 

És a legfontosabb: továbbra is bizonytalan, szükség van-e arra, hogy minden főiskolai hallgató elsajátítsa a számítógépes gondolkodást.

 

A nem szakirányú főiskolai képzésben a számítástechnika-órák tematikája igen eltérő. Egyes szakok hallgatói rögtön valamelyik fontosabb programozási nyelven kezdenek el kódolni, másutt viszont teljesen kizárják a programozást, és inkább a számítógép-használat szociális és etikai kérdéseiben merülnek el.

 

    

A Carnegie Mellonon az olyan diákok számára, akiknek nem a számítástechnika a fő szakjuk, A számítástechnika alapelvei című kurzust javasolják. 

 

Ez a számítástechnika történetével indul, de a diákok már a második héten elkezdik tanulni a Ruby nevű programozási nyelvet. A tanfolyam ezt követően az iteráció, a rekurzió, a véletlenszám-generálás és hasonló témák területét fedi le.

 

Tom Cortina, aki tanít a tanfolyamon, azt mondja, hogy néhány diák kihívásnak tekinti a programozást, különösen azok, akiknek a szakjai nem érintik a technológia, a műszaki tudományok vagy a matematika területét, és nincsenek hozzászokva az e területeken szükséges precizitáshoz.

    

    

A Massachusetts állambeli Nortonban található Wheaton Főiskolán Mark D. LeBlanc "költőknek" oktatja a számítástechnikát. A tárgy ismertetője szerint a tanfolyami részvétel egyetlen előfeltétele, hogy valaki "szeresse az írott (és a digitális) szöveget".

 

LeBlanc professzor óráin a diákok megtanulják a szoftveripar egyik divatos, modern nyelvének, a Pythonnak az alapjait, de ez a képzés kapcsolódik az angol irodalmi kar J. R. R. Tolkiennel, illetve az angolszász irodalommal foglalkozó kurzusaihoz. A számítástechnikai tanfolyam hallgatói azonnal nagy szövegek elemzésén próbálhatják ki a megszerzett ismereteket. A tanterv olyasmire hasonlít, amit inkább a humán szakokon keresne az ember. 

 

"Az órákon komoly problémákkal szembesülünk - fogalmazott a professzor a The New York Times tudósítójának nyilatkozva -, hiszen a diákok többsége túlterhelt. Fontos eldönteni, hogy hol kezdjünk bele az anyagba. Ez teremti meg a lehetőséget arra, hogy a hallgatók megismerjék a dekompozíció fogalmát: azt, ahogyan egy nagy problémát kezelhető, kisebb problémákra lehet felosztani."

    

    

LeBlanc becslései szerint az egyes félévekben a beiratkozók mindössze 5 százaléka int búcsút a kurzusnak azon az alapon, hogy az "rosszabb, mint egy idegen nyelv". A professzor úgy véli, hogy a bölcsészettudományra szakosodott Wheatonon végzettek többsége olyan területeken talál majd munkát, ahol meg kell tanulniuk programozni, a bölcsészettudományi főiskola pedig biztonságos hely az ilyen kezdők számára.

 

Egy sor más felsőoktatási intézményben a számítástechnikai karok úgy igyekeznek bevezetni a hallgatókat a számítógépi gondolkodás elsajátításába, hogy megkímélik őket valamelyik "ipari erősségű" programozási nyelv elsajátításától: attól, hogy azokon keresztül ismerjék meg az általános fogalmak alkalmazását. Ehelyett a hallgatók interaktív animációk létrehozására alkalmas vizuális script-nyelveket tanulnak. 

 

Az egyik ilyen nyelv a Scratch, amelyet általános és középiskolai tanulók számára fejlesztettek ki. Marie Desjardinsnek, a Marylandi Egyetem számítástechnika-professzorának osztálya a Scratchet a Bevezetés a számítógépek és a programozás világába című tárgy keretében használja, így a diákok a gyakorlatban ismerkedhetnek meg néhány alapfogalommal. A félév mintegy 25 százaléka telik programozással.

 

    

Arra a kérdésre, hogy miért használják a főiskolai szintű oktatásban a Scratchet, Desjardins szerint egyszerű a magyarázat: minden hallgató úgy érkezik az egyetemre, hogy a középiskolában angolból, matematikából, biológiából megszerezte a kellő ismereteket, de ugyanez a számítógépes jártasságot illetően már nem mondható el mindenkiről.

 

Michael Littman, aki a Rutgers Egyetem számítástechnikai karának vezetője, hasonló véleményen van: a számítógépi gondolkodást a középiskolában kellene elsajátítani, de az ott nem valósul meg, következésképpen az egyetemi számítástechnikai karoknak kell megfelelő alternatívát ajánlaniuk a felzárkózáshoz. (folyt.)