A rendszer nyilvános adatbázisokból, közlekedési szimulációkból és energiafogyasztási modellekből származó adatokat kapcsol össze. Az Environmental Science and Technology című szakfolyóiratban ismertetett tanulmány szerzői szerint módszerük segítségével megállapíthatják, hogy mely pontokon lehet a leghatékonyabban csökkenteni a kibocsátást. Felhasználható a program a szénkibocsátás csökkentéséről bevallott számok utólagos ellenőrzésére is.

Miközben az Egyesült Államok rendelkezik olyan módszerrel, amely országos szinten méri a szén-dioxid és más üvegházhatású gázok kibocsátását, városi és helyi szinten kevés összesítés van.

Az Arizonai Állami Egyetem kutatói szerint Hestia elnevezésű új mérési módszerük mindezt alapvetően megváltoztatja. A kutatócsoport olyan adatbázisokat használt forrásként, mint a légszennyezettségi jelentések, a közlekedés forgalomszámlálási adatai és az adóhivatalok adatai. A nyert adatokat egy modellben kapcsolták össze, hogy a szén-dioxid-kibocsátást egyedi épületekre lebontva számíthassák ki.

"Elmehetünk az Egyesült Államok bármely városába és elvégezhetjük a számításokat, és biztosak lehetünk abban, hogy városról városra helytállónak fog bizonyulni, és összesítve országos szinten is helytálló lesz" - idézte Kevin Gurneyt, a projekt egyik vezetőjét a BBC hírszolgálata.

A programot eddig Indianapolisban tesztelték, és alkalmazása folyamatban van Los Angelesben és Phoenixben is. Tapasztalataik közül Gurney felidézte, hogy az áramtermelés az egyik legnagyobb kibocsátási forrás, és megdöbbentette őket az is, hogy milyen nagy mértékben járul hozzá a kibocsátáshoz egy-egy közlekedési dugó vagy a forgalom lelassulása az utcákon.