78 éves korában több, mint tízezer kilométert vezetett – egyedül – Ausztráliában, és ahol megállt, előadásokat tartott az informatika nagy pillanatairól… De nem azt tekintette az utolsó nagy kihívásnak, voltak még tervei. Ezek már nem valósulnak meg: hetvenkilencéves korában meghalt a magyar számítástechnika egyik úttörője, a számítástechnika eddigi teljes történelmének – majd’ azt írtam: élő – szemtanúja.
Hatvanadik születésnapját a SZÁMALK-ban ünnepelte, s az erre szóló meghívóhoz mellékelt egy kétoldalas írást arról, (hátha valamelyik meghívott nem tudja), hogy ki is az a Kovács Győző. Az írás a maga nemében remekmű volt, s mivel akkor kiadónk még nem online, hanem egy papírújságban publikálta a híreket, úgy döntöttünk, hogy a cikket le is hozzuk a VGA Monitorban: “Kovács Győző köszönti a 60 éves Kovács Győzőt” címmel. A születésnapi zsúrra ebből az újságból vittünk neki ajándékba 100 példányt. Győző megnézte, elpirult – egy kicsit aggódtunk is, hátha a tréfás megemlékezést szemtelenségnek veszi – majd nagy örömmel elkezdte osztogatni az újságot a számítástechnika ott jelenlévő többi prominens személyiségének: “ezt nézzétek, fantasztikus ajándékot kaptam”! Ezt követően Győző munkatársunk maradt a lap haláláig, sőt tovább is, a Monitor kihalása után cikkei, tudósításai a Prim Online-on jelentek meg.
Sajnos ezúttal már nem kérhetem fel, hogy foglalja össze két flekkben a csaknem nyolcvanéves Kovács Győző elévülhetetlen érdemeit, így néhány mérföldkövet magam sorolok fel:
A BME elvégzését követően az MTA Kibernetikai Kutatócsoportjában kezdett dolgozni, akkor még kibernetikának nevezték (sőt: Rákosi elvtrárs nyomán sokan burzsoá áltudománynak tartották) a számítástechnikát. Győző későbbi előadásainak tekintélyes része ehhez az időszakhoz kapcsolódik, hisz az első magyar számítógép egyik bábája lehetett, s az ő nevéhez fűződik a gép mágnestárolójának a megtervezése.
Egy másik mérföldkő a nyolcvanas évek eleje: az SZKI leányvállalatának igazgatójaként ott bábáskodott a magyar személyi számítógép, az IBM-kompatibilis PC megszületésénél is.
Egy évtizeden keresztül volt a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság főtitkára, s ehhez, illetve a későbbi időszakhoz már leginkább az ismeretterjesztői tevékenység kapcsolódik: oktatott, magazint és tévéműsorokat szerkesztett, tudománytörténeti könyveket írt, és ahol csak tehette, mindenkinek elmagyarázta, hogy ki is az a Neumann János. A kilencvenes években példul egy lakókocsival körbejárta Európát Neumann-előadásaival, de amikor a kompra várakozott, hogy átmenjen Skandináviába, egy kamionsofőrnek is megtartotta előadását, mert úgy érezte, hogy neki is mindent tudnia kell erről a magyar géniuszról.
Nagy utakat tervezett még megtenni, ám közbeszólt a sors, el kellett indulnia a legnagyobb útra. Én most se tudom elképzelni másként, mint, hogy ott áll a határon a Mennyország kapujában, és részben az arra tartóknak, részben pedig az útlevelét vizsgáló Szent Péternek éppen Neumann Jánosról magyaráz. Vagy… Ebbe még belegondolni is sok… Pedig így törvényszerű, Győző, szinte látom: már egész biztos rátaláltál, Ti már egymással beszélgettek…
Győző, várjuk az interjút!