Prim Hírek

Valószínűleg sokan kapkodják a fejüket, mondván: valóban ennyi operációs rendszer népesíti be a hatalmas populációjú PC-világot? Mert az előző felsorolásban természetesen csak a PC alapú rendszerekről volt szó. Hol vannak még az olyan rendszerek, mint az OS/390, az OS/400 vagy a Unisys (CTOS), a Bull (GE-COS) és más speciális hardvergyártók gépein futó extra operációs rendszerek? Ha már itt tartunk, megemlíthető, hogy az IBM S/390-es nagyszámítógépein ma már nemcsak az IBM AIX Unix, hanem a Linux is a palettára került, és ez sem jelentéktelen hír. Az IBM teljes mellszélességgel a Linux mellé állt. Talán ez is az oka, hogy az SCO-Unix üzletágnak, a Novell NetWare-nek, de még az MS Windows NT-nek is egyre keményebb konkurensként kell szembenéznie a "pingvines" termékskálával.

A pingvin lenyelte a Unixot

Pontosabban: a Caldera Systems megvette az SCO Szerverszoftver és Szolgáltatási Üzletágát, a nemrég átszervezett SCO három üzletágából a Caldera számára legfontosabbakat, az SCO pedig csak a Tarantella Üzletágat tudta megtartani. A Caldera az új üzletágak menedzselésére holdingot hoz létre Caldera Inc. néven, amelynek 28 százalékát fogja birtokolni az SCO, de ez csak közelítő szám, mert a cégek a tőzsdén vannak, továbbá az SCO már korábban is beruházott a Calderába. A Unix forráskódja, az SCO két fő Unix-implementációja (SCO OpenServer és UnixWare) a Caldera holdingcég kezébe kerül, de a bevételekből az SCO továbbra is részesedik - s a Tarantellára koncentrál.

Az ügylet révén jelentős beruházói tőkét sikerült összegyűjtenie a fejlesztésére és menedzselésére. Nevezetesen a Caldera 8 millió dollárnyi készpénzt is adott, valamint elérte, hogy a legnagyobb Caldera-tulajdonos, a Canopy Group befektetőcsoport hitelezzen számára további 18 millió dollárt. A végeredmény, hogy

a Linux és a Unix forráskódja tényleg elindul az egyesülés útján, az SCO pedig átalakul egy köztesszoftvergyártó céggé. Az SCO 15 ezer partnert számláló hálózatából mindkét cég profitálni tud.

Ray Noorda álma megvalósul?

Úgy tűnik, ezt a jövőt Ray Noorda, a Novell alapítója igen jól kiszagolta, amikor fél évtizede elkezdte támogatni a Calderát mint olyan céget, amelyre számíthat a Microsoft drága szoftverei ellen kiépített bástyáinak megalkotása során. Persze azok a kis csetepaték, amelyek eddig a Caldera és a Microsoft között a DR-DOS üzletvesztését okozó MS-magatartás miatt folyt (köztudottan Noorda akciójaként), és amelyet épp nemrég zártak le peren kívüli megegyezéssel, mind semmi ahhoz képest, amit most az egyesített Linux-Unix fegyverrel felszerelt, hatalmas - és az ipari megfigyelők szerint rendkívül lojális - partnerlánccal támogatott Caldera Inc. fog jelenteni a Microsofttal szemben. Most végre Noorda a háttérből akár tényleg keményen visszavághat a "Birodalomnak".

Windows 2000 família

De nézzük, mi a helyzet a Microsoftnál. Redmondban teljes a csatársor, minden fontos beígért termék megjelent (vagy annak határán van) - így már újra jöhetnek a bírák, akiknek sikerült addig húzni az időt, hogy a cég közeljövőjét meghatározó termékvonal piacra kerülhessen. A Microsoftnak tehát lehet egy belső sikerélménye, csak az a baj, hogy ezt most üzleti sikerré kellene konvertálni, amire minden remény megvan, hiszen már majd négymillió elkelt a Windows 2000 termékcsalád eddig megjelent három tagjából - igaz, ezek egy része nem jelent egyben telepítést is.

A most bejelentett W2K Data Center változat volt a termékskála csúcsa. A teljes vonulatot azért felidéznénk: Windows CE a kézi aszszisztenseknek és a beépített vezérlőknek, Windows NT4 és W2K a beépített vezérlőknek, Windows 95, 98, 98 SE és Windows ME (Millennium Edition) a fogyasztói piacnak, valamint a professzionális üzleti vállalkozásoknak készült család: W2K Professional, W2K Server, W2K Advanced Server és most a W2K Datacenter Server.

Érdekesség, hogy a DOS ugyan még nem halt ki, de "végelgyengülésének egyik szignifikáns tünete lehet, hogy a Windows ME a tesztelők szerint már képtelen egyetlen floppylemezen működő DOS-változat létrehozására. Az utolsó MS operációs rendszer, amely még ilyet tud, az a Windows 98 SE. A WinME-áttérés előtt tehát mindenki készítsen magának Emergency Recovery Boot (ERB) lemezt, lehetőleg több példányban és jó minőségű lemezekre, mert ez soha vissza nem térő alkalom, ha akár a WinME-, akár a W2K-vonalra lép rá.

Mégis lesz árletörés?

Nem álltam egyedül azzal a véleményemmel, hogy a Windows 2000 drága, főként nekünk, európaiknak, ezért örömmel számolok be a pozitív változásról is. A "Microsoft kontra állam" per apró hatásának vélik sokan, hogy a Microsoft hihetetlenül leárazta az új WinME-változatot, mintegy 30 dollárt engedett belőle. Pont arra az összegre árazták le, amely a perben kiszámított, a szakértők szerint még nem sok, vagyis a reális ár. Úgy néz ki, hogy ez csak egy kis korrekció. Szólhatna annak is, hogy a W98SE-t szinte a kutya sem vette, csak a gépekbe építés folytán terjed, de sokak szerint ennél többről van szó, egy új korszak előjele.

Ezt az árletörést mégis inkább a hajnalodó pingvinkorszak mellékhatásának vélem, ami az ősz folyamán még tovább eszkalálódhat. Ugyanis miután a Linux-vonal most már nemcsak az igen jelentős szereplőt, az IBM-et tudhatja maga mögött (újabban a Compaqot és most frissiben a HP-t is), hanem egy teljes Unix-Linux reguláris hadsereg létesült a vonalai mögött, kiterjedt világhálózattal, a lapokat is máshogy fogják osztogatni. Azok a cégek, amelyek eddig a Linuxtól azért húzódoztak, mert nincs mögötte jó szervizháttér (érdekes, hogy a nagy IBM híres ékszere, a szervizhálózat, de még a Digitaltól örökölt Compaq-hálózat sem volt nekik elég meggyőző), most teljesen újragondolhatják a lehetőségeiket.

Az tehát már most megállapítható, hogy a Linux esélyei egyre nagyobbak, igaz, nem a tömegpiac fogyasztói ágazatában, hanem a szerverek körében. Ha azonban az alkalmazók egyre nagyobb köre észleli az új lehetőségeket, akkor arra is hamar ráeszmélhetnek, hogy a Linuxon túl is vannak még gyöngyök a vízben, és vérmérsékletük szerint választanak bázisszoftvert.