Prim Hírek

Hogyan segíthetünk szülőként már az utolsó nyár napokon a „digitális” iskolaérettség kialakításában? Vegyünk-e mobilt az elsősünknek és hogyan kezeljük a „de az osztálytársamnak is engedik” típusú kéréseket? Hortobágyi Ágoston digitális stratéga segít eligazodni a témát övező információáradatban.

Ahogy egyre szaporodnak a környezetünkben az okoseszközök, úgy ömlik ránk a rengeteg „jó” tanács azzal kapcsolatban, hogy mit, mikor és hogyan engedjünk meg gyermekünknek a digitális világban. Sokak szerint kifejezetten káros hatása van a kicsikre a villózó fényeknek, az egymást követő rengeteg impulzusnak, mely akár figyelem- és alvászavart is okozhat. Mások szerint a korlátok közé szorított eszközhasználatnak kifejezetten pozitív vonzata van a gyermekek kreativitására és logikai képességeire nézve, sőt, az őket érő különböző stresszfaktorok csökkentésében is segít. Ettől függetlenül tény, hogy a picik ma már akár néhány hónapos koruktól rendszeresen találkoznak mobiltelefonokkal és tabletekkel, azonban a tét akkor emelkedik igazán, mikor elkezdik az iskolát: ezen a ponton már a teljesítményükre is közvetlen hatással van a digitális eszközhasználat. Mit tehetnek a szülők, hogy a kütyük ne ellenségek, hanem szövetségesek legyenek a gyerekeik számára?

Felhőtlen szórakozásból tudatos eszközhasználat – így segíthetik a váltást a szülők

Habár a friss becslések szerint a gyerekek 7 éves korukig – vagyis nagyjából az iskolakezdésig – már összesen közel 1 évet ülnek a képernyők előtt, ez többnyire strukturálatlan időtöltésből áll. Eddig ugyanis a kütyük elsősorban a szórakoztatás eszközei, habár való igaz, hogy a szülők nagyon sokat tehetnek azért, hogy kicsik már a kezdetektől egészséges „viszonyt” alakítsanak a digitális eszközökkel. Tudatosan megválogathatják, hogy milyen tartalmak, játékok legyenek a táblagépen, előnyben részesítve a készségfejlesztő alkalmazásokat, de rászoktathatják a gyerekeket arra is, hogy csak bizonyos ideig vagy időközönként, esetleg csupán a lakás arra kijelölt pontjain nyomkodhassák a kütyüket, azon kívül pedig a fizikai tevékenységeké legyen a főszerep. Az iskolába kerülve azonban a tabletek és számítógépek kezelése már nem csupán opció vagy kellemes időtöltés – a Kréta elektronikus rendszer használata például szinte mindennapos feladat szülőnek, gyereknek és pedagógusnak egyaránt.

„Egyre fontosabb téma lesz a digitális iskolaérettség, főleg, hogy várhatóan továbbra is lesznek olyan időszakok a tanév során, amikor szinte csak az online kapcsolattartásra lehet majd támaszkodni. A kezdés előtti napokban-hetekben szépen fokozatosan be lehet vezetni azokat a szabályokat, melyeket a tanévkezdés után követni szeretnénk: legyenek tervezettebbek a napok, mutassunk a kicsiknek néhány számolást-írást segítő alkalmazást, a felsőbb osztályosoknak töltsünk le ismétlést segítő kvízjátékokat, legyen egyértelmű, mikor szórakozás és mikor „munka” az okoseszköz használata. Ki lehet nyitni a laptopot, megmutatni a gyerekeknek azokat a programokat, melyekre a jövőben napi szinten szükségük lesz. Ha pedig korábban az esti rutin része volt egy kis tévézés vagy mobilos kikapcsolódás, azt érdemes már ekkor kiiktatni a programból” – sorolja Hortobágyi Ágoston digitális stratéga, aki az egyre növekvő igényekre válaszul szeptembertől Digitális Szülő Képzést indít az érdeklődő anyukáknak és apukáknak.

Amikor belépnek a képbe a kortársak: „de anya, mindenkinek van már saját mobilja”

Már az iskolakezdés előtti hónapokban is gyakran felmerül a kérdés, hogy legyen-e saját mobiltelefonja a gyereknek, azonban ezt leggyakrabban az motiválja, hogy a szülők nehezen engedik el a kicsik kezét és a nap minden szakában biztonságban szeretnék tudni őket. A szakértő szerint ehhez nem feltétlenül van szükség már az első naptól mobiltelefonra – melynek önálló használata könnyen megnyithatja a kaput a keresetlen, káros tartalmak, vírusok, kiberbűnözők és online zaklatók előtt –, érdemes lehet például beszerezni inkább egy okosórát erre célra. „A saját, nagyobb értékű kütyük vásárlását nyugodtan halaszthatjuk későbbre is, előbb tanítsuk meg a kisiskolásoknak a biztonságos használat szabályait, illetve azt is, hogyan vigyázzanak a rájuk bízott eszközökre. Ezzel a felelősségérzetük is fejlődik, mire pedig kézbe kapják a mobiltelefonjukat, már olyan ismeretek és tudásanyag birtokában lesznek, hogy nyugodtabb szívvel engedhetjük őket útnak a digitális világban is” – teszi hozzá Hortobágyi Ágoston.

Persze egy bizonyos ponton túl nem lehet és nem is érdemes tovább halogatni a lépést, hogy saját digitális eszközöket bízzunk a gyerekekre, annál is inkább, hiszen az első iskolásévektől kezdve a szülői minták mellett egyre nagyobb szerepet kap a kortársak befolyása. A tiltás itt sem járható út és nem is érdemes teljes mértékben elutasítani a szórakozást jelentő játékok, chatprogramok vagy közösségi platformok használatát. Fontos viszont tisztázni a határokat, világosan kommunikálni, hogy mit szabad és mit nem, ha pedig egy kérésre nemet mondunk, mindig magyarázzuk el érhetően és őszintén, hogy mi a döntésünk oka és miért szolgálja ez a gyermek érdekeit. Ne feledjük, a digitalizáció lehetőségeinek hatékony kiaknázása nagyban hozzájárul a kicsik későbbi boldogulásához, ha okosan és tudatosan állunk a kérdéshez – így a kütyük nem fenyegetést hordozó eszközök, hanem a szövetségeseink lesznek a nevelésben.