Prim Hírek

„A homo videns korát éljük, amelyben csak az számít, ami látható – azzal, ami megfoghatatlan, nem tudunk mit kezdeni. Nincs a látszaton kívül hihető élet, ami nagyon nagy kihívás” – idézi a kutatásokat dr. prof. Aczél Petra kommunikációkutató, a Médiatanács Médiatudományi Intézetének kutatásvezetője az NMHH podcastsorozatának 9. részében, amely az online világ énképre gyakorolt hatásaival foglalkozik.

A műsor vendége, dr. Tari Annamária szerint a fényképezésre alkalmas okoseszközök elterjedése nyitotta ki a kaput az exhibicionizmus felé, mert ezekkel együtt jelent meg az erős vágy önmagunk láttatására. A „szelfi” kifejezés már önmagában is az énközpontúság irányába mutat. „Ha azt gondolom, hogy a világ az én háttérképem, és én vagyok elöl, akkor csalódni fogok, mert ez nem így van” – hangsúlyozza a pszichológus. Mások szelfijeinek nézegetése miatt ráadásul állandó rivalizálás alakul ki a kamaszokban, és ebben a folyton monitorozott állapotban formálódik az a csoportnorma, amelyik meghatározza azt, hogy milyennek is kell lenni. Azonban különféle pszichés zavarokhoz vezethet, ha túl nagy a szakadék az idealizált online kép és a valóság között, hiszen „az ajtón mindenkinek az offline arcával kell kimennie”.

„Az önképek piacán vagyunk. Az önkép versengő, eladható, szinte árucikké tehető dolog lett” – teszi hozzá Aczél Petra. A műsor szakértője a társas kapcsolatok jelentőségét hangsúlyozza, hiszen „az ember megmártja másokban önmagát”, azaz a visszajelzések is formálják az önképet. A közösségi médiában viszont a kiválogatott, legjobbnak ítélt, szerkesztett és túlellenőrzött felvételeinkkel vagyunk jelen, amelyekből hiányzik a való élet spontaneitása. Hiszen az emberi kapcsolatok szépségét éppen az adja, hogy a mozdulataink elárulnak, és még a nyelvbotlásunk is közöl rólunk valamit.

A folyamatos, idealizált online jelenlét ára, hogy kárt szenved az a belső egység, amely a valódi önbizalmat megadhatná. „Ha állandóan posztolok, állandóan megmutatom magam, sosem kell egyedül lennem, és így kikapcsolhatom a szeparációs szorongásomat. Viszont ha ezt kikapcsolom, nagyon függeni fogok másoktól” – magyarázza Tari Annamária. Míg az idősebb generáció még ismeri azt a belső bizonyosságot, hogy nem kell négypercenként felhívni valakit, jelezve, hogy létezem, mert tudom, hogy ott vagyok a gondolataiban, ma a folyamatos posztolással ennek éppen az ellenkezője történik, és ez bizonytalanságérzéshez, szorongáshoz vezet.

A műsorból az is megtudhatjuk, hogy miért lett tavaly az év szava a „rizz”, azaz a karizma; hogy mi a különbség „magabírás” és önbizalom között; valamint azt is, hogy miért nem működik a rúzsreklám, ha azt virtuális influencerek hirdetik.

Az NMHH Podcast 9. adása már a YouTube- és Spotify-csatornáján, valamint az Apple Podcast felületén.