Prim Hírek

A közlekedés fejlődésével az oktatásnak is lépést kellett tartani. A nyomtatott formában kiadott, egyre nagyobb terjedelmű oktatóanyagot mára már felváltotta a térben és időben rugalmasan tanulható, mobil eszközökön is működő digitális tananyag, ami nagy felbontású, valós forgalmi környezetben bemutatott videókkal, 3D-s, interaktív animációkkal és szimulációkkal segíti a tanulást.

De honnan is indultunk?

1890-ben született az első olyan jogszabály Magyarországon, amely az egész ország területére érvényes közlekedési szabályokat tartalmazott. Kimondta a „balra tarts, jobbról előzz” elvet – azaz a bal oldali közlekedést –, és előírta azt is, hogy a királyi udvari, katonai, posta-, tűzoltó- és mentőjárműveknek elsőbbséget kell adni.

1900-ban a Magyar Királyi Posta elindította az első automobil-vezetői tanfolyamot. A legelső vezetőjelölteket a biztonság kedvéért még a kerékpározni tudó, a lovakhoz is értő postások közül válogatták ki, a tananyagnak pedig része volt az automobilok szétszerelése és összeszerelése is. 

1901-ben jelent meg az első, a fővárosra érvényes közlekedési rendelet, amely szerint az automobilokat számmal kellett ellátni, és sötétedés után az autóknak is kötelező volt bekapcsolniuk a világítást. Az előírt legnagyobb sebesség széles utakon 15 km/óra, keskeny és nagy forgalmú úton 10, lakott területen kívül pedig 30 km/óra volt. Ebben az évben jelent meg az első magyar nyelvű autós könyv is, 1909-ben pedig megkezdte működését az első budapesti magán-autósiskola. Egy évvel később a Magyar Királyi Belügyminisztérium már országos érvényű közlekedési szabályokat fogalmazott meg, amiben csupán 4 jelzőtábla szerepelt – veszélyes útkereszteződésre, vasúti átjáróra, bukkanóra és éles kanyarra hívták fel a figyelmet. 

Az első Közúti Közlekedési Rendészeti Szabályzat (KRESZ) 1930. január 1-jén lépett hatályba, egy évvel megelőzve a mobilizációban akkor élen járó Nagy-Britanniát. Többek között előírta az autók kötelező műszaki vizsgáztatását, bevezette a rendszámtáblákat és a járművezetők képzését. A gépjárművek megengedett legnagyobb sebessége lakott területen belül már 20–40 km/óra lett. Magyarország 1941-ben tért át a jobb oldali közlekedésre, ami vidéken július 6-án, Budapesten pedig november 9-én, hajnali három órakor történt meg, de a kis forgalom miatt ez teljesen zökkenőmentesen zajlott.

Közlekedés a II. világháború után

A „második KRESZ” 1950-ben már 217 paragrafusban részletezte a közlekedés szabályait. Bevezették az elsőbbségi szabályt, miszerint a kanyarodó járműveknek elsőbbséget kell adniuk az egyenesen haladók számára. A kanyarodási szándékot – irányjelzővel vagy ennek hiányában karral – már kötelező volt jelezni. Ekkor írták elő a féklámpa használatát, és tilos volt ittasan vezetni. 1953-ban jelent meg a „harmadik KRESZ”, ami már 59 közlekedési táblát tartalmazott. 

1962-es a „negyedik KRESZ”: ez már tartalmazta az osztott pályás út és a forgalmi sáv fogalmát, illetve előírta a vasút-közút kereszteződéseknél a fénysorompókat. A közúti jelzőtáblák száma 158-ra nőtt, kötelező lett a kerékpárok kivilágítása, és lakott területen belül a sebességhatárt 60 km/órára emelték. A traffipaxkészülékek 1972-től jelentek meg Magyarországon. 

1976-ban megtörtént a KRESZ átfogó reformja, ami bevezette az általános sebességlimiteket. Lakott területen kívül itt jelent meg személyautókra az első korlátozás: autópályán maximum 120, egyéb úton 100 km/óra sebességgel közlekedhettek. Szintén ekkortól írták elő a biztonsági öv használatát. 

A KRESZ 1993-as módosítása tartalmazta az európai szabványoknak megfelelő közúti jelzőtáblákat, kötelezővé tette a biztonsági öv használatát minden ülésen, és szigorította a gyermekülések használatát – ez utóbbit egyébként 2002. január 1-jétől tették kötelezővé. 1998. január 1-jétől tilos járművezetés közben kézben tartott „mobil rádiótelefont”, azaz mobilt használni. 2001. május 1-től autópályán már 130 km/órával lehet haladni.

A 2010-es változtatások szintén a közlekedésbiztonság javítását és a balesetek számának csökkentését célozták. Az egyik legjelentősebb újítás az ún. „zéró tolerancia” elvének bevezetése volt, ami az ittas vezetés minden formáját tiltja. Emellett az autóvezetők számára kötelezővé vált a láthatósági mellény használata, ha lakott területen kívül állnak meg. A változások folytatódnak, hiszen már dolgoznak a KRESZ legújabb módosításán, ami várhatóan 2026-tól lép életbe, és többek között szabályozza az elektromobilitási eszközök használatát is.

A KRESZ oktatása az elmúlt 70 évben

1949-ben az államosítás a magán-autósiskolákat is elérte: megalakult az Állami Autóműszaki Intézet (AMI), ami a magániskolák felszerelését és személyzetét is átvette. 1956-ban jött létre az Autóközlekedési Tanintézet (ATI), ami már országos hatáskörű iskolahálózattal rendelkezett. Szakember viszont kevés volt, mert 1956 után nagyon sok, a KRESZ oktatásában dolgozó munkatárs hagyta el az országot. 

A 70-es végére a magyar járművezető-képzés újraépült, és szervezettségében, színvonalában elismert, példaértékű volt Európában, pedig nálunk is egyre inkább megmutatkoztak a „motorizációs robbanás” árnyoldalai, és nőtt a súlyos balesetek száma.

1983-ban elindult az emelt szintű szakoktatóképzés, az 1988-as Közlekedési Törvény pedig már tartalmazta a szaktanfolyamok és vizsgák tanterveit, és korszerűsítették a tantárgyi tesztvizsgákat is. 1992-ben megszületett a rendelet, ami a magyarországi képzés és vizsgáztatás átfogó, korszerű szabályozását hozta.  A Magyar Vöröskereszt szervezésében az Elsősegélynyújtási ismeretek tanfolyamot és vizsgát 1995-től vezették be. 

2012-ben a „B” kategória esetében eltörölték a rutinvizsgát, ami beépült a forgalmi vizsgába. Bevezették az elméleti oktatásban a tantermi képzés mellett a távoktatást (e-learning) is, mára pedig már a tanulók 90%-a ezzel a módszerrel tanulja a KRESZ-t. A digitális tananyag célja már nem csak a vizsga letételéhez elegendő ismeret, hanem mélyebb szintű tudás átadása, ami a biztonságos közlekedést szolgálja, és egy magasabb szintű közlekedési kultúra betartására ösztönöz.