Prim Hírek

„A hírnév- és becsületvédelem joggyakorlata a polgári és büntetőjogban” címmel újabb hiánypótló jogtudományi kötet jelent meg az ORAC Kiadó és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) együttműködésében. A szerkesztőkön kívül a kötet szerzője Kovács Helga, Monori Zsuzsanna, Sorbán Kinga és Szikora Tamás. A mű egy olyan átfogó kutatás eredményeit foglalja össze, amely egyedülálló módon csaknem ezer hazai hírnév- és becsületvédelmi ügyet (illetve az azokban született valamennyi döntést) vett górcső alá.

A kötet kiemelt figyelemmel vizsgálja, hogy a bíróságok milyen érvek alapján tekintenek valakit közszereplőnek, illetve milyen szempontok szerint döntik el, mi számít közügynek, amelyre vonatkozóan a szólásszabadság kiemelt védelemben részesül. A szerzők hangsúlyozzák: az, hogy egy ügy sokak figyelmét felkelti, önmagában még nem indokolja, hogy az abban érintettek személyiségi jogait korlátozzák. Hozzáteszik: ez alapján hibásnak tekinthető az a bírósági gyakorlat, amely kizárólag a közérdeklődésre hivatkozva minősít egy esetet közügynek. Úgy fogalmaznak: ez a megközelítés – helytelenül – a médiát emeli döntéshozói szerepbe, hiszen az értelmezés mentén bármely ügyet közügyként definiálhatnánk, amelyről a sajtó beszámol, és amely ezáltal felkelti a tömegek érdeklődését.

A szerzők vitatják azt a bírói gyakorlatot is, amely önmagában azért minősít jogellenesnek egy közlést, mert az valótlan tényállítást tartalmaz. Az Alkotmánybíróság joggyakorlata szerint ugyanis bizonyos körülmények között akár valótlan tényállítások is jogszerűek lehetnek, ha azok közszereplők közügyekben betöltött funkciójához kapcsolódnak, és nem szándékos hazugságról van szó, illetve a közlő nem járt el súlyosan gondatlanul.

A mű arra is rámutat, hogy a tényállítások és vélemények elhatárolásakor a bíróságok jellemzően figyelmen kívül hagyják, hogy az utóbbi körbe utalt közlések nagy része nem tisztán véleménynyilvánítás. A bírák többnyire tényekre épülő véleményekkel találkoznak, ezeket azonban sok esetben tisztán véleményközlésekként azonosítják. A szerzők hangsúlyozzák: a jövőben szerencsésebb lenne a közlések köztes, árnyaltabb bírói értelmezése, a tényállításon alapuló véleményközlések e jellegének figyelembevétele, és elhatárolása a teljesen szubjektív véleményektől.

A kötet bemutatja azt is, hogy miképp határozzák meg a bíróságok az emberi méltósághoz való jog jelentéstartalmát. A szerzők emellett az újságírói beszéd szabadságának gyakorlati terjedelmét és a közvetítő szolgáltatók felelősségével kapcsolatos bírói érveléseket is vizsgálják. „A hírnév- és becsületvédelem joggyakorlata a polgári és büntetőjogban” című kötet izgalmas és tanulságos olvasmány jogászok, kommunikációs szakemberek, közszereplők, véleményformálók és mindazok számára, akik érdeklődéssel fordulnak a témához.

A kiadvány megvásárolható az ORAC Kiadó honlapján.