Prim Hírek

    Az elmúlt hat évtől nagyon sokat kapott, szinte a "második életét". Óriási luxusnak tartja, hogy hobbijából tud megélni. - Ezt nagyon értékelem. Minden egyes nap, amikor hajnalban kell kelni, minden nap minden másodperce olyan, amit imádok csinálni, és amit ingyen is csinálnék a szabadidőmben - húzza alá.
    A siker azonban nem magától jön, az évek professzionális kreativitásra tanították. Népszerűségét szívesen fordítja jó célra, bár még mindig furcsának tartja, hogy mint ismert embert kérik fel. Igyekszik a gasztronómiát eszköznek felhasználni, mert divatos, és nagyon sok embert lehet mobilizálni vele. - Nagyon szeretem összekapcsolni a kultúrával, művészeti ágakkal, társadalmi kérdéseket feszegető eseményekkel. Részben ugyanazt csinálom, mint régen, csak a gasztronómián keresztül - fogalmaz.

Egyszerű hozzávalókból is lehet nagyszerű dolgot főzni
 
    Szerinte a magyar konyhának fel kell ismernie azokat a területeket, ahol előre lehet lépni. - Borokban jók vagyunk, ez húzóerő lehet. Nagyon hiszek a magyar cukrászatban, a kávéházi kultúra, a monarchia öröksége még mindig híres külföldön - állítja. - Az, hogy lett két Michelin-csillagos étterem, fontos, mert a térképre helyezte az országot. Ha idejönnek megnézni egy Michelin-csillagos éttermet, akkor meg szeretnének nézni egy hagyományosat, egy borbárt is, és megkóstolni a mangalicát. Sok minden van, ami nemzetközileg is jó: a méz, a libamáj világhírű.
    Most jelent meg új, Gyere velem főzni! című szakácskönyve. A 2009-es kötethez hasonlóan ez is személyes ihletésű, belső késztetésből íródott. - Az első nagyon "bevállalós" könyv volt, a hagyományostól eltérő struktúrával - emlékszik vissza. - A Gyere velem főzni! három fejezetből áll, abból a három dologból, amely az én főzésemet meghatározza: családi örökség, piac és utazás. A receptek, a stílus nagyon hasonló az előzőhöz, képileg viszont egységesebb lett. A borító is merész, nemzetközileg is illeszkedik a trendbe. Itthon ez nem megszokott, azt várják, hogy vagy én legyek rajta, vagy ételek. Én mindkettőt unalmasnak tartottam - szögezi le.
    Véleménye az, hogy egyszerű hozzávalókból is lehet nagyszerű dolgot főzni. - Bivalymozzarellából és parmai sonkából én is tudok nagyon egyszerűen öt perc alatt fantasztikus ételt készíteni - jegyzi meg arra utalva, hogy sok szakácskönyv elérhetetlen hozzávalókból készülő recepteket kínál. - Csakhogy én a Lehel piacon vásárolok, úgyhogy ebben a könyvben megvalósítható receptek sorakoznak. Igaz, Magyarországon is sokat változott a helyzet, egy-egy fűszer vagy különlegesebb alapanyag már pár száz forintért kapható.

A főzést soha nem unta meg

    A könyv alcíme slambuctól bambuszig, az olvasók így az alföldi, bográcsban készülő parasztételtől az egzotikusabb tájakat idéző ízekig találhatnak recepteket. - A slambuc nekem sokat jelent, a nagyszülők alföldiek, sokszor készítették - emlékszik vissza. Nagyon izgalmas recepteket örökölt: van, amelyik azért az, mert más számára is újdonságot hoz, és van, amelyik más számára nem olyan érdekes, de őt családi kötelék fűz hozzá. Egy-egy receptnél hozzátársítja a nagyanyját, az edényt, amelyben tálalta, és a rituálékat.
    Ami pedig a bambuszvonalat illeti: még mindig sokat utazik, imádja Isztambult, szerinte "picit olyan, mint New York": nagy metropolisz, de megfűszerezve a keleti világgal. - Olyan természetesen kedves néppel, mint a török, nem találkoztam. A török gasztronómia az egyik legjobb a szememben - tárja fel. A törökön kívül a vietnámit is nagyon kedveli: szerinte annyiban hasonlít a törökhöz, hogy nagyon sok friss zöld fűszert, citrusféléket használ.
    Nem szereti viszont a konyhákkal kapcsolatos közhelyeket. - Tessék felülni a repülőgépre, kimenni Londonba vagy Berlinbe és eldönteni, jó-e az angol konyha vagy a német. London az egyik legjobb evőváros, ugyanúgy Berlin is az - állítja.
    Utazás előtt alaposan megtervezi a gasztronómiai programot. Utánanéz blogokon, elolvassa a séffórumokat, megkérdezi, ők hova szeretnek járni - így végül mindig a jó helyekre keveredik el. Egyszer Marokkóban azért melléfogott. - Azt a hibát követtük el, hogy ramadánkor mentünk, amikor egész nap nem esznek. Szerencsétlen időpont volt... De minél többet lát az ember, minél többet kóstol, annál több dolgot tud integrálni ízlésébe - vallja.
    Közeleg a karácsony, szerinte mégsem ez a gasztronómiailag legizgalmasabb időszak az évben, hanem a májustól augusztusig tartó. Sok a gyümölcs, zöldség, a piacon minden héten van valami friss. - Sodródsz, és mindig megjelenik valami új. Annyira változatos és színes, azt az időszakot szeretem a legjobban. Karácsonykor nem is nagyon állok a tűzhelyhez. Az évek során így alakult, szívesebben készítünk hideget - árulja el.
    A barátokhoz mindig visz finomságot, a vasárnapi családi ebédről viszont édesapja gondoskodik. - Apukám zseniálisan főz, ő főzött gyerekkoromban is. Ez szent alkalom, semmi dolgom, csak hogy gyerekként hazatérjek, és leüljek az asztalhoz - részletezi.
    Egy héten egyszer biztos megy piacra, de otthon is tele a kamra. A főzést soha nem unta meg, de ha van szabadideje, szívesen megy moziba - egymás után két filmet is megnéz -, és szereti a szépirodalmat, bár azt kiszorítja a szakirodalom. Több száz szakácskönyve van, mégis mindig újakat vásárol. Erről a szenvedélyéről nem tud lemondani...