Prim Hírek

De Kína úgy törekszik dominanciára, hogy közben alig kelljen akadályokat leküzdenie. Az ország messze elmaradt attól az egy évtizede tett kijelentéstől, hogy a világ vezető hatalma legyen a félvezetőiparban, a számítógépekhez szükséges chipek túlnyomó többségét pedig továbbra is importból szerzi be. A legjobb kínai chipgyártók két-három generációnyira lemaradva követik a világ vezetői cégeit (mint az Intel vagy a tajvani TSMC).

 

Az ázsiai óriás nagy gyengeségének bizonyulhat ugyanakkor a túlzott kormányzati ellenőrzés is, és a kínai innovációt fékezheti a szellemi tulajdon védelmének viszonylagos hiánya - ez visszatarthatja a vállalkozó kedvűeket attól, hogy új területekre merészkedjenek.

 

    

Mindazonáltal aligha kérdéses, hogy a kínai ipar szerkezete egyre inkább innováció orientált. Idén nyáron Dieter Ernst, az East-West Center főmunkatársa arról számolt be egy amerikai kongresszusi bizottság előtt, hogy a szabadalmak számát tekintve Kína már megelőzte Dél-Koreát és Európát, lényegében felzárkózott az Egyesült Államok és Japán mögé.

 

Sőt jelenleg Kínáé a világ második legnagyobb kockázatitőke-piaca: 7,6 milliárd dollárra nőtt a 2005-ös 2,2 milliárd dollárról, miközben - Rebecca A. Fannin, a Startup Asia című új könyv szerzőjének adatai szerint - az amerikai kockázatitőke-piac lényegében stagnált.

 

A Stanford Egyetemen futó, a régiók innovációját és vállalkozásait feltérképező program kutatói a közelmúltban 769 befektető cég 2203 kínai vállalatot érintő beruházási aktivitását vizsgálták, és a Szilícium-völgyre emlékeztető jeleket tapasztaltak. A vizsgálatot irányító Marguerite Gong Hancock - a Stanford Graduate School of Business professzora - szerint ugyanezek a cégek voltak sikeresek a Szilícium-völgyben is, csakhogy most átültetették szakértelmüket Kínába.

 

Hátborzongatóak a hasonlóságok a Szilícium-völggyel. "A buborék kialakulásához szükséges minden tünet jelen van - állítja Anne Stevenson-Yang, a technológiai beruházások piackutatásával foglalkozó J. Capital Research társigazgatója. - És ez a bizonytalanság igen nyugtalanító."

    

    

Ugyanakkor mindenki egyetért abban, hogy a kínai vállalkozókat olyan munkamániás kultúra jellemzi, amely egyedülálló a világon.

 

"Ahhoz képest, amit az öt kínai startup elindításánál tapasztaltam, a Szilícium-völgy meglehetősen kényelmes és lassú hely volt - húzza alá Tom Melcher, egy vállalkozó, aki egy évtizeddel ezelőtt Kaliforniát hátrahagyva költözött a kínai fővárosba. - Pekingben, ha valaki meg akar keresni egy vezérigazgatót pénteken este fél 8-kor, biztos lehet benne, hogy az irodájában találja."

 

McGovern még egy szempontot említ. Mint mondja, az Egyesült Államokban gyakran keresik fel elbizakodott vállalkozók, és sértődötten távoznak, amikor ő nincs lenyűgözve az ötleteiktől. A kínaiak egészen másképp kezelik az ilyen szituációkat. 

 

"Eljönnek hozzám, hogy megmutassák a mandarinról angolra és vissza fordító szoftverüket - meséli. - Ilyenkor azt mondom nekik: nem hiszem, hogy ennek lenne piaca, mert túl nehéz a szellemi tulajdon megvédése." Ahelyett viszont, hogy elköszönnének egymástól, megkérdezi: nem érdekelné-e őket egy másik ötlet, amelybe a cég befektetést fontolgat? Ilyenkor nagyon gyors és rövid a reakció: meg lehet gazdagodni belőle? Amikor pedig erre azt a választ kapják, hogy jó az esély, egy percig sem haboznak, hanem rávágják: "Oké, megcsináljuk!"