Prim Hírek

Nem titkolt büszkeséggel mondta el, hogy a ma körülbelül ötezres Apple-birodalomnak ő volt a 350. tagja. Jól ismeri - hiszen majdnem a kezdetektől kollégák voltak - Steve Wozniakot és Steve Jobst (ahogyan ő mondja: "a két gyereket"), kapcsolatban volt Mike Markulával, aki az Apple gyártáshoz szükséges tőkéjét biztosította, és így tulajdonképpen az Apple-birodalmat megteremtette.

Zsidek László karrierje valóban nem mindennapi. A Győri Vagon- és Gépgyárban volt esztergályos ipari tanuló, amikor 56-ban emigrált. A szakmát Horváth Edétől tanulta, ami végül is olyan jól sikerült, hogy Amerikában azonnal felvették a Hewlett-Packardhoz (21 esztendőt töltött a HP-nél), ahol azonban rövid idő után bajba keveredett, mivel túl jól és főleg gyorsan dolgozott, állandóan túllépte a normát. Főnöke figyelmeztette, ha így folytatja, akkor munkatársai hamar meg fogják utálni. Még mielőtt ez bekövetkezett volna, áthelyezték a kísérleti laborba, ahol nem tucatmunkákat kellett sorozatban készítenie, hanem egyedi darabokat, így a "horváthedei" tudásra nagy szükség volt. Számos műszaki kihívásokkal teli feladatot oldott meg, például ő volt az egyik első, aki elkezdte a műanyagok megmunkálását; ehhez azonban ki kellett találni a szerszámokat, s közben meg kellett tanulni, hogy nemcsak jól, de olcsón is kell gyártani.

Felettesei felfigyeltek rá, és addig ösztönözték, amíg elvégezte egy felsőfokú ipari iskola esti tagozatát. A ranglétrán is egyre feljebb "kúszott", tizenvalahány ember és egy titkárnő vezetésével bízták meg, akikkel viszont mindig baj volt. Végül belátta, hogy így nem tud dolgozni, mert az emberek ügyes-bajos dolgaival kell törődnie, tehát hamarosan lemondott a főnökségről. "Rájöttem, hogy nem nekem való" - mondta visszaemlékezésében, és újra boldog volt, amikor ismét egyedül dolgozhatott. Új technológiákkal foglalkozott, és számítógépbe öntötte, amit "Steve" és a többi elektronikus mérnök kitalált.

Megint a munkatársai ösztönözték, hogy tanuljon tovább, újra iskolapadba ült, majd a Berkleyn mérnöki diplomát szerzett.

A keze munkája benne van az Apple 2-től szinte minden Apple-gyártmányban. "A Newtonban nem, de már nem is gyártjuk" - mondta, és érdekes volt megfigyelni, hogy a beszélgetés közben úgy nézegette a köréje kitett Apple-gépeket, mintha mindegyik a személyes ismerőse lenne.

"Ez az egér nem tetszett a felhasználóknak, mert elveszett a tenyerükben - mutatott egy eszközre -, a monitor házán lévő virágmintákon a tervező legalább egy hónapig gondolkodott és nézte a plafont, de bejött, mert ez a forma, valamint a virágminta nagyon tetszik a nőknek, akik leginkább ezt a típust választják." Beszélt a kudarcokról is: "A LISA sajnos nem sikerült, ezt gyorsan beláttuk, és a gyártást befejeztük."

Volt néhány szava a piacról is: "Mi leginkább az iskolásoknak gyártjuk a gépeket, nem tudom, miért, de ezeket a számítógépeket irodai munkára nem vásárolják." Majd optimistán a jövőről: "Egy kedvezőtlen periódus után ma ismét megindult az Apple fölfelé."

Néhány közvetlen mondat, és szinte észre sem vettük, emberközelbe hozta a céget, "Steve" elnököt és az Apple kollektíváját.

Zsidek Lászlóval beszélgetve az volt a legmegdöbbentőbb, hogy hirtelen eszembe jutott: mindannyian tudjuk, ki volt Neumann János, aki az IAS gépet megalkotta, de alig tudunk valamit azokról az emberekről, akik kialakították az IAS gép mechanikai konstrukcióját, megalkották például az alegységeket, a memóriát, egyáltalán a mechanikai rendszert, amelyben a számítógép elektronikáját elhelyezték.

Ha Zsidek László nem jött volna el hozzánk, talán sohasem tudjuk meg, milyen gondosan kell megválasztani a számítógépek technológiáját, milyen sokáig keresik az új anyagokat, különben a hajszálvékony noteszgépek pillekönnyű és mégis szilárd házát nem tudják kialakítani. És persze azt sem, mennyi kudarc és siker van a mögött, amíg a gépek megjelennek a boltok polcain.