Prim Hírek

A nemrég zárult Neumann jubileumi év kapcsán mindenesetre illenék erről is komolyabban elgondolkodni. A fő neuralgikus pontok vélhetően a következők: 1) a SPAM - a levélszemét, 2) a sexipar hálósodása, 3) egyéb ártalmas tartalmak, 4) e-álkereskedelem, 5) e-piramisok és más e-szélhámosságok, 6) e-játékok, 7) e-jogsértések, 8) e-csetszmog. A teljesség igénye nélkül. A vírusipart másra hagyjuk.

1) A SPAM - a levélszemét

Erről már a cikkíró is lerágott sok csontot, talán fölösleges sok időt szentelni rá. Azt azonban fontos megjegyezni, hogy ezen a téren már a törvényhozók is ébredeznek a csipkerózsika álmaikból. Beleértve, hogy a fő bitszemetelőnek az Egyesült Államoknak az elnöke is aláírta a SPAM-ellenes törvényt, karácsonyi ajándékként. Köszönjük, Mr Bush! Mármint, hogy hallgatott a tanácsadóira.

Nehogy azt képzelje valaki, hogy ezt mindenki hurrá élményként érte meg. A világháló közönségét mindenesetre az első kegyetlenül nagy pofon érte ezzel a véleménynyilvánítás szabadsága kapcsán, amit kisebb részben a rajta dúló szabadosság, nagyobb részben az üzleti világ egyes elfajzott területeinek a mohósága miatt kapott.

A levélszemét szociális következményeihez tartozik az, hogy olykor már az ember legjobb barátai is morcosan visszalökik az ember olyan levelét, amiben a legjobb indulattal akarja tájékoztatni valamiről, a korábbi nagy barátság alapján, a levelező partnerét. A világháló mindenkit összekötő eufóriája így alakult át szinte fél évtized alatt a furióz zaklatások hájtek eszközévé, amit legjobb kikapcsolni, mint a folyton zavaró bohóctelefonokat, amelyekből újabban SMS meg MMS SPAM-ek kezdenek ömledezni. Tovább emelve az eredetileg a kényelmeinket szolgáló eszközök haszontalanságának a fokát. Olcsó játék, hülye gyerekeknek - jeligére.

No, azt is említsük meg, hogy azok sem felhőtlenül boldogok, akik az eddig felbukkant SPAM-ellenes törvényeknek tapsolnak. Az amerikai szövetségi változatnál már a tagállamokban is van keményebb, mint amit Bush elnök aláírt. Az Európai Unió szabályozása a keményebbek közé tartozik. Bármely ilyen törvény végrehajthatóságában azonban rengetegen szkeptikusok. Ennek a fő oka az, hogy a világhálón hihetetlenül el lehet bújni, mert a 4 évtizedes ócska TCP/IP technológiát mindmáig nem lehetett eléggé kifoltozni ahhoz, hogy a rablóbetyár viselkedést ki lehessen szűrni.

További probléma az, ami most éppen a hálóra kibiggyesztett orvosi hálapénz ügy kapcsán kipattant. Ha kirúgnak az ajtón, mássz be az ablakon - mondja a közmondás. A cikkíró lefogadta, hogy az ideiglenesen leszedett tartalom perceken belül megjelenik egy külföldi szolgáltató szerverén. És lőn. Az off-shore üzletek, pedig a világhálón hihetetlenül hatékonyabban működnek, mint a hagyományosak. Egyes kurióz doménnevek gyakorlatilag megzabolázhatatlan használatra adnak módot (csendes-óceáni kagylóköztársaságok, akiknek ma, ez, számukra korábban elképzelhetetlenül nagy haszonforrás stb.). Még egyetlen nagykövetségnek sem volna hely a szigeten, de a doménnév használatához tulajdonképpen a sziget sem kell. Ami olykor el is süllyed, és azután a szó szerint is csak "virtuális doménként" létezik.

2) Sex a hálón

Talán az első olyan iparág, ami felfedezte a háló nyilvánosságának a hasznosságát, az "ősi mesterség" volt. Pillanatok alatt megjelentek a szexajánlatok. Amint a képek közvetítése is lehetővé vált, a pár karakteres üzenetek hatalmas méretűekké dagadtak. Ezek persze nehezítették a levél eljutását a célközönséghez, de talán a szexipart kiszolgáló fejlesztők voltak azok is, akik rögtön kapcsoltak, hogyan lehet néhány karakteres levélbe olyan hivatkozásokat csomagolni, amelyek aztán szinte lelőhetetlen kép, hang, sőt filmszeméttel tudták elárasztani a linkre gyanútlanul ráklikkelő áldozatot. Leiratkozás a listáról? Azt csak arra használták, hogy meggyőződjenek a levélcím valódiságáról. Csak a mennyekben bizakodhatott az, aki le akart iratkozni az ilyen forrásokról, hogy egyszer valamiért majdcsak elfogy a pénze a hirdetőnek, vagy más miatt, de abbahagyja végre a sex-levél-bombáinak a küldözgetését.

A szex támadásától különösen a fiatal korosztályt féltették, ezért immár vagy egy évtizede elindult a tartalomszűrés. Ennek a hatékonysága azonban enyhén szólva megkérdőjelezhető. Érdekes fejleménye viszont az ügynek, hogy a TV-beli tartalomminősítés is ennek nyomán indult el, tehát a világhálónak ez az anomáliája visszahatott a hagyományos médiák működésének a szabályozására is, egy újkor, új szeleként. A nagyobb baj, hogy a világháló teret adott a beteg hajlamoktól fertőzött személyek igényeinek a kiszolgálására is, amiből a legsúlyosabb problémaként a gyermekpornó jelentkezett.

A sexnet problémának még sok ága-boga lehet, de még koránt sem értük el az élvezetek csúcsait. Csak hogy a világhálón át történő kielégülési eszközöket említsük apró példaként.

3) Egyéb hálós ártalmak

Ki ne hallott volna már a hálón talált bombakészítési leírások "mellékhatásairól". De a legkülönfélébb vegyi receptek, klinikailag kipróbálatlan "gyógyszerek" és gyógyeljárások potenciális veszélyei sem elhanyagolható problémát jelentenek. A cikkíró attól fél, hogy jobb ezt a témát tovább nem is feszegetni, mert még tippeket ad. De hogy törvényi szabályozásra majd ezeken a területeken is szükség lesz, az nyilvánvaló.

Ide tartozóan említhető a személyi adatokkal való visszaélésre alkalmas világhálós trükkök elburjánzása. Ha valahol, hát a világhálón a legkönnyebb kabátlopási ügyekbe keveredni. Törvényes elégtétel vételi lehetőség NULLA. Ami a legborzasztóbb, hogy a politika is beemelte ezt a szalonképtelen, sőt, olykor az aljasságig menő lehetőséget az eszköztárába. A paparazzó fotósok, ahhoz képest pitiáner amatőrök, amit a neten el lehet követni egy személy vagy csoport lejáratására. A digitális kép- és filmeditálás boszorkánykonyháját is bedobva a küzdelembe.

És a sort itt is sokáig lehetne folytatni.

4) e-álkereskedelem

Jórészt SPAM mellékhatás. Egyes észkombájnok hamar rájöttek, hogy a fél évszázados multilevel marketing (MLM) lánckereskedelem, meg a levélküldő direktmarketing rendszer is újjászervezhető, és a világháló segítségével bitsebességre kapcsolható. A piramisépítési ötletek se szeri se száma alakult ki ennek nyomán. Beleértve a régi küldj pénzt öt embernek Szent Antal láncokat. De a trükkhöz már kettő is elég, hihetetlenül alacsony összegekkel (1 USD, sőt, egy Cent!), ha a világháló sebességével működik, és nem a Magyar vagy bármely Posta napokig tartó szállítási cammogására kell hagyatkozni.

Az ilyen élenjáró netmultik közt van olyan, aki azzal dicsekszik, hogy még a Harvardon kitalált MLM trükkjeiket írták át a netre. És működik. Már akinek. Öt éve még becsülhetően a piramis csucsán induló nyertesek a bebolondított tagság 10 százalékát tették ki, de ez pár év alatt 5-re csökkent, és ma már jó, ha a tagság EGYETLEN százaléka lehet nyertes az ilyen bombajó házimunka üzletekben.

Azért van a neten olyan e-kereskedelem is, ami nem a hagyományos szatócsüzlet bitkorszaki változata, hanem tényleg a lánckereskedelem előnyeit aknázza ki (nem kell hatalmas épület infrastruktúra, fizetésemelést követelő alkalmazotti hadsereg stb.), de azok VALAMILYEN KONKRÉT ÉS HASZNOS terméket vagy termékhalmazt forgalmaznak. A haszontalanabb ajánlatok azok, amelyek rendszerint egy fix weblapot ajánlanak, levelezési, hirdetési és apróbb bevételeket nyújtó szolgáltatásokkal. Legföljebb olyan haszontalan termékekkel, mint az iparág tótumfaktumainak, a netes kereskedelemben elérhető sikerekről írott, e-book alakú pamfletjeinek az özöne, továbbértékesítési, sőt, aktualizálhatósági joggal. Amiket soha senki nem bír normálisan végigolvasni, jóllehet, olykor vannak bennük hasznos ötletek.

Ezzel együtt, itt a tagok még tényleges szolgáltatást kapnak a pénzükért, ha bedőlnek annak, hogy az ingyenes szolgáltatások helyett fizessenek elő a magasabb szolgáltatási fokozatokra (Silver, Gold, Pro stb.). Ami ingyen van, az persze tiszta haszon. Hogy a csábító ajánlatok (testimonials - mintapéldák) nem jönnek be, hát az meg a tag ügyetlenségére kenhető és puktum. Bár, néha még garanciákat is emlegetnek. Csak az a kérdés, hogy mire, mert az rendszerint kihasználhatatlan. Főleg, ha a szolgáltató egyszer csak eltűnik a netről a vitruális mínusz végtelenbe, de valósan. Ez már a következő fokozat.

5) e-csibészkedés

Hát, ennek a határai a neten a csillagos égig terjednek. Az e-álkereskedelem azért mégiscsak nyújt valami szolgáltatást, ami azonban többnyire csak a homo ludens, a játékos ember föltartására alkalmas. Néha hasznot is hoz. Az e-csibészkedés viszont csak annak hoz hasznot, aki a weblapot okosan megszerkesztette. Amivel a gyanútlan olvasót tökéletesen be tudta etetni.

A netes Szent Antal lánc már nem átkozódó fenyegetésekkel próbálkozik, mint a papír alapú őse, hanem hihetőnek tűnő mesével csábítgat a bűnbeesésre. Hogy elhiggyük, a befizetett egyetlen dollárunk után dőlnek a kasszánkba a dollárok, más balekoktól. Egyébként többen dőlnek be, mint az ember gondolná. A cikkíró tapasztalatból mondhatja. De meg nem gazdagodott rajta. Szerencsére, kb. nullszaldós volt a kísérlet. Más trükkök kipróbálását is beszámítva.

A tipikus kaszálási trükk a programindítási fázis, angolul, pre-launch. És azután még évek múltán is ez lóg kinn a szolgáltató fő oldalán. Hogy igyekezz gyorsan befizetni egy rakás pénzt, mert elindulás után az elsők közt fogsz kaszálni. Hát, azt várhatod! Aztán egyszer csak eltűnik az egész csibész társaság, a tagság pénzével együtt, és valahol tényleg Hawai partjain napozik, ahogy azt a honlapjuk korábban még mutatta. De olykor még annyi erőt sem vesznek, hogy levegyék a netről. Ott ácsorog szegény a neten, mint az útszéli faszent. Csak a szintén becsapott szervergazda írtja ki, mikor ráeszmél a gazságra.

6) e-játékok

A szexipar után a leggyorsabban talán a kaszinó jellegű játékipar eszmélt a net kapcsán. Először csak karakteres levelező lottók indultak, majd, a grafika és a multimédia meghódítása után, fantasztikusan gazdagon díszített netes félkarú rablók is megjelentek a palettán. Itt jelent meg először - a hagyományost utánozva - az előre adott, beetető hitelek, bonuszok konstrukciója is, amit aztán más netes iparágak is átvettek. A bonuszokat, persze, csak akkor lehet megnyerni, ha más úton haszonra tettünk szert, ami rendszerint a bonusznál jóval nagyobb befizetések után érhető csak el. A nyereség jellemzően kaszinó elvű, mint az adomában: - és akkor a csillárról lenyúlik egy nagy kéz (tulaj, állam, adóhivatal stb.), és elveszi, ami neki jár, aztán osztják a nyerteseknek a többit. Csakhogy ez, a net sebességével, hatványozott tönkremeneteli lehetőségeket takar.

Egyes netes befektetési lehetőségeket szintén játék gyanánt hirdetnek. Ezek közül a legdelikátabb típus a HYIP rövidítéssel hirdetett, kiemelkedően rizikós (High Yeald Investment Program), de nagy jövedelmet ígérő befektetési ajánlat. Garancia? MÍNUSZ NULLA. Ha egyáltalán volna ilyen. Ennek ellenére, már egy évnél régebben fizető programok is vannak. Kb. a létezők 10 százaléka. A legjellemzőbb, hogy az e-gold, aranypénz fizetési rendszer lényegében valós idejű (egyébként tisztességesen működő) számlavezetési szolgáltatásait használják. Hitelkártyáról csak igen rossz átváltási költséggel (akár 15%!) lehet beszállni. Néhány szolgáltató viszont saját hitelkártyát ad, amiről a világ bármely pontján elérhető a nyereség, már ha megéri a weblap a lejárati időt. A magyarázatok a nem fizetés okára óriási fantáziát mutatnak. A legjellemzőbb, kiszállt az egyik oszlopos tag a vállalkozásból. Vagy elszállt a szerver és elvesztek az adatok stb.

Olykor kifosztják a szolgáltató e-gold számláját egy ócska trükkel. Igen. Még gyakorlott szolgáltatók is bedőlnek a netbank fosztogatók trükkjeinek! Ennek tipikus formája: egy HTML levélben fölszólítanak e-gold számlád adatainak az egyeztetésére (ilyet az igazi e-gold szolgáltató soha sem küld!). Azonban nem az e-gold rendszere jelentkezik, hanem a hamis másolata, mert az e-goldnak látszó doménnevet a link lecseréli valami másra (a levél eredeti forrásszövegéből ez azonnal kiderül annak, aki veszi a fáradtságot, hogy megnézze!). Megadod a jelszavad, és máris futhatsz e-gold fémkészleted után. A jelszó birtokában a csaló kifosztja az e-gold számládat. Minimum, ad egy másik jelszót, és már be se tudsz lépni.

Az ötleteknek persze itt sincs vége, de itt is elmondható, hogy vannak becsületes játékok is. Példaként említhetők egyes európai szolgáltatók játékai (UK lottó stb.), havi előfizetéssel, keményen ellenőrzött bankszálákkal és hitelkártyákkal stb. Vannak olyan szolgáltatók, akik az ajánlatok minősítésére szakosodtak. A gyengébbek információi, talán, ha két percig érvényesek, a jobbaké, esetleg napokig is. A net dinamikája követhetetlen, e-csibészeknek áll a világ, e-balekoknak az alamizsna!

7) e-jogsértések

A korai időkben a programmásolások borzolták a szoftvergyártók idegeit. A hobbisták létrehozták, a másolások miatti veszteségeik korlátozására, a közszoftver társulást (Shareware concept). A profi cégek viszont megalapították a BSA-t, az állami végrehajtó hatalom védelme mögé bújva, amit a köznép aztán elnevezett szoftverrendőrségnek. Azóta, még náluk is erősebb érdekérvényesítő képességgel bíró tábor került háborúba a világhálós közönséggel, a média kiadók társasága. Ezek eddig gátlástalanul kaszálhattak a szerzői jogvédelmi törvények hátszelében.

A fő probléma az, hogy a szerzői jogvédő (vagy inkább - néhai Pósváry Sándor kollégánk lényeglátását idézve: jogvesztő) törvény mindenkit véd inkább, mint a szerzők jogait. Alapvetően a busás hasznot bekaszlizni akaró kiadók jogainak a védelmét szolgálja az országok többségében. Míg például, egy szerző, csak örülni tudna annak, hogy a neten a műve óriási siker, még ha ingyen viszik, akkor is, a média kiadók dühöngnek, és a mérgüknek, az erre lelkesen kapható, jogászokkal is nyomatékot adnak. A jól fizetett jogászaik aztán Nepstert és mindenféle MP3-as csereforrást irtanak a netről, szakmányban.

Hogy kinek van, vagy hogy kinek legyen igaza ebben a csatában, az nem teljesen világos, és még korántsem dőlt el. Mind a szoftvergyártók, mind a média mogulok, a befektetésekkel semmilyen módon nem arányosítható jövedelmét, egyre inkább tisztességtelen haszonnak véli sok fogyasztó. A magas árak akadályozzák a műszaki fejlődést, mert nem tud elég gyorsan terjedni a legfejlettebb technológia. Ez pedig rontja az esélyegyenlőséget, amit láthatóan a világ egyre nagyobb hányada szeretne érvényesíteni. Mivel, áttételesen, de ő is hozzájárult a mai hájtek kultúra kifejlesztéséhez (aranyláz és más fosztogatások, népirtás, elhurcolás, gyarmatosítás, majd a legutolsó és legigazságtalanabb: agyelszívás), és szeretné a nem éppen önként eszközölt befektetéseinek a hasznát látni.

Éri, persze, jogsértés a szörfölő hálópolgárt is, például az ellopott hitelkártya és más adatai folytán, de a paletta itt is határtalanul széles. Külön kiemelten kezelné a cikkíró azt, hogy egyes cégek és hatóságok óriási adatéhségben szenvednek. Ráadásul, ezeknek a javarészét ismerik is, mert valahova már jelentette szegény ügyfél.

Például, most, a pénzmosás elleni törvény kapcsán akarnak megint besöpörni a bankok egy csomó adatot. Ennek ürügyén kiküldenek egy olyan lapot, ami tök üres, tehát körmölheti az állampolgár újra mindazokat az adatokat, amelyeket egyszer már kipasszírozott magából. Olykor egy napot is okoz az utána járás, hogy a banknál már rég tudott adatokat ismét előkotorja valahonnan. A XXI. században! A polgári törvénykönyv szerint az ilyen viselkedés mintha ZAKLATÁSNAK minősülne! Miért nem tudják kilistázni a meglévő adatokat a bankok, és megjelölni a hiányzókat. Legalábbis a cikkíró bankja, a legnagyobb lakossági bank, nem így járt el. Sőt. Lehet, hogy az egyik számláján már megadott adatait képtelen megtalálni a bank, az adatbázisában, a másik számlájához. Hát, nem erre találták ki az adatbázisokat?

8) e-csetszmog

Elképesztő, hogy milyen zagyva folyik a világháló vita- illetve csevegő fórumain. A cikkíró egyúttal hamut szór a fejére (ha a Tilos Rádiós önkritika, meg egyes politikusok viselkedése után bárki komolyan vesz ilyesmit), mert maga is korpába keveredett. Mondván, hogy ezek a disznók itt mást nem érdemelnek. Csakhogy, ha mindenki így gondolkodik, akkor a helyzet csak tovább romolhat, pedig már most is kriminális.

Hogy egyesek, akik édesanyjuktól megtanultak egy szép anyanyelvet, majd tovább csiszolhatták a dadusok, az óvó nénik, a tanító nénik és tanárok, vagy, a netán elolvasott magyar írók és költők nyomán, hogy milyen esztelen módon használják ezt a szép nyelvet, az minden elképzelést fölül múl. Legalábbis, Neumann János, és mások, akik e technológia bölcsőjénél szorgoskodtak, soha sem gondolták volna, hogy majd így fogják használni ezt a technikát az ebadta utódok. Egy alföldi szóval: bunkózásra.

Talán még nem késő eszmélni. És a világháló szabadságát, sajnos, meg kell nyirbálni. Mert már meredeken nem a számítástechnika hajnalán uralkodó barátságos légkör uralkodik a szakmában (UNIX people are friendly guys - a UNIX-osok mind barátságosak). Amikor az emberek még jelszó nélkül is dolgozhattak a gépeiken, minden probléma nélkül, legföljebb jó tanácsokat küldtek egymásnak, nem vírusokat és más hasonló borzalmakat.

Nos, a cikkírótól, évkezdő pamflet gyanánt, talán kicsit lehangoló ez a cikk, de, sajnos, csak a valóságot tükrözi. Persze, mint a Las Vegasban most zajló CES fogyasztói elektronikai vásár mutatja, azért hasznos dolgok is kibújtak az elmúlt év bugyraiból, de ezt a bitszemetes győzelmet igencsak nehéz tőle lenyelni.

A témához, további forrás, annyi van, hogy képtelenség fölsorolni. Elég csak a Google-nak beadni a SPAM keresési kulcsszót. Máris kapirgálhatunk az e-szemétdombon. Ha valaki megtalálná rajta az e-kiskakas e-arany e-félkrajcárját, az küldjön a cikkírónak egy Emilt!