Kétséges az egységes?

Formálódó hírközlési törvény

Galvács László, 1999. október 26. 13:14
Új évezredhez új hírközlési törvény kell - akár ilyen hangzatos szlogennel is fogalmazhatnának a szabályozók, ám az igazsághoz közelebb áll, hogy uniós csatlakozási szándékaink beteljesüléséhez az EU előírásaival harmonizáló jogszabályokra van szükség. Az előkészítő munka megkezdődött, ám a tézisek fázisában sokan még kétségbe vonják, hogy egységes lesz a törvény.
A manapság gyakran emlegetett konvergencia időszakában és a ma még hatályos paragrafusok útvesztőjében nehéz megítélni, hogy melyik szabály vonatkozik a hagyományos postaszolgáltra, a hálózatokra, a távközlési szolgáltatásokra, az informatikai rendszerekre, a teletranzakciókra, az elektronikus tartalmakra. Külön-külön alkottak már törvényt a postáról, a távközlésről, a médiáról, a szerzői jogról, az adatvédelemről, ugyanakkor hiányolják az egyértelmű szabályozást az informatikában, a kábeltelevíziózásban. A meglévő jogszabályok elfogadásuk időszakában talán még megfelelően szabályozták az adott területet, de ki hitte volna, hogy a gyors változások, a különféle infokommunikációs tevékenységek bővülése és ezzel párhuzamosan egymáshoz közeledése hovatovább átláthatatlanná teszi a helyzetet?

Szükség lenne tehát valamiféle egységre, de éppen a sokszínűség nehezíti az általános érvényű, "mindent egy helyen" történő szabályozást.

Tézisek mentén

Nemrégiben egy fórumon Baksa Sarolta, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium hírközlési irodájának vezetője is úgy vélte, hogy a készülő egységes hírközlési törvény nem lehet részletes, lehetőséget és felhatalmazást kell adni a részletek speciális szabályozására.

Nyár végéig az úgynevezett "tézisek" megfogalmazásáig jutottak el, de már ezeknél is figyelembe veszik a szakmai szervezetek véleményét. Decemberben kezdik el kidolgozni a törvény normaszövegét, amit jövő tavasszal tárgyalhat a kormány, majd utána terjesztik az országgyűlés elé.

A tézisek sorában már az elején rögzítik, hogy a hírközlésről szóló törvény személyi és tárgyi hatálya teljes körű legyen, azonban ne terjedjen ki a tartalmi kérdésekre az informatika és a média területén. Sokan már ezt is félreértik, mármint hogy mi tartozik a tartalmi kérdések körébe. Az elektronikus jelek formájában közvetített információk tartalma (például internetes weboldal, tévéműsor) is, vagy csupán arról van szó, hogy a törvény ne tartalmazzon részletes szabályozást? A törvény előkészítői arra az álláspontra jutottak, hogy az átvitt jel tartalmával nem itt kell foglalkozni, alapvetően tehát infrastrukturális szabályozásra lehet számítani.

Azt is megfogalmazták, hogy milyen szerepe legyen az államnak. "Az állam alapvető feladata a szabályozott, nyílt és átlátható piaci környezet folyamatos fenntartása, a verseny elősegítése, az állami hatósági intézményrendszer működtetése." A tézisek szerint az állam jogosult és köteles igénybe venni a hírközlés területén meghatározott körben tevékenykedő érdekképviseletek, tanácsadók és civil szervezetek közreműködését.

A hatósági, intézményi feladatokat "nemzeti szabályozó hatóságként" a Hírközlési Főfelügyelet látja el, melynek elnökét a miniszter javaslata alapján a miniszterelnök nevezi ki, szervezeti rendszerének és működésének alapvető szabályait a törvény állapítja meg. A törvénynek tartalmaznia kell a hírközlési hatóság eljárásaira irányadó, az államigazgatási eljárás általános szabályaitól eltérő rendelkezéseket (pl. kijelölés, egyedi engedélyezés), továbbá egyedi eljárásait (pl. nyilvános vitára bocsátás, árverés).

Piacra fel!

Az általános elképzelés mellett tézisbe is foglalták, hogy a közcélú postai és távközlési szolgáltatások végzésének feltételeit részletesen kell szabályozni. Külön az egyetemes szolgáltatások körét, az ilyen szolgáltatásokat végzők működésének feltételeit és finanszírozásának módját. A fogyasztók érdekében rögzíteni kell a szerződéskötési kötelezettséggel érintett szolgáltatások nyújtásának szabályait.

A jelenlegi összekapcsolási díjak megosztását kritizáló LTO-k bizonyára örömmel fogadják, hogy a hatósági ármegállapítási körbe tartozó szolgáltatások árát az európai gyakorlatnak megfelelően költségalapon kell meghatározni. A hírközlés területén működő szolgáltatók egymás között, egymásnak felszámított árait az állam a hatóság útján csak kivételesen és abban az esetben befolyásolja, ha azok mértéke nem felel meg az arányosság elvének, ha a szolgáltatók egymással az együttműködés feltételeiben nem tudnak megállapodni, és ezért a szolgáltatást a fogyasztók nem tudják igénybe venni, így sérül a közérdek.

Nemsokára elmondható, hogy a magyar hírközlés piaca teljesen liberalizált. Egyes, az állam által garantált hírközlési szolgáltatásokat kijelölt, normatív alapon kiválasztott, szerződéssel vagy egyedi engedéllyel feljogosított szolgáltatók nyújthatnak. Az egyedi engedéllyel piacra lépett szolgáltatók piacelhagyási feltételeit is törvénynek kell szabályoznia, tekintettel az általuk végzett egyetemes vagy közcélú feladatra. Mindezeken túlmenően azonban a hatóságnak el kell látnia a bejelentési kötelezettség mellett folytatott szabályozott, szabadpiacon működő szolgáltatók felügyeletét is.

A hatóság - a korlátozott körben érvényesülő egyedi engedély helyett - piacfelügyeleti tevékenységet, egyeztetést végez, és a törvényben meghatározott esetekben szabályozó hatóságként közérdekű, általános joghatású döntéseket ad ki. Új, a fogyasztó védelmét szolgáló elem, hogy a hírközlési szolgáltatás minőségének biztosítása érdekében rögzíteni fogják a törvényben a szabálytalannak minősülő tevékenységeket, valamint azok szankcióit is.

Szűkös erőforrások

A mobilitás térhódításával egyre fontosabb, hogy a korlátozottan rendelkezésre álló erőforrások kezelése állami és hatósági intézkedések jól rendezett, egymásra épült rendszerén alapuljon. Elsősorban a polgári célú hírközlési igények szempontjából értékes frekvenciaspektrumok átrendezését, használatát, védelmét kell megfelelő jogszabályi és anyagi háttérrel biztosítani.

Látszólag abszurd, de a hívószámokkal is gazdálkodni kell. Ez nemcsak az európai egységesítési törekvéseket és az új szolgáltató piacra lépését szolgálja, hanem a számok hordozhatóságának megteremtését is.

A rádiós bázisállomások telepítése sokszor ellenállásba ütközik. A tézisek szerint a közös ingatlan- és eszközhasználat lehetővé teszi, hogy a közérdekű szolgáltatásokat bárki igénybe vehesse. A törvénynek figyelemmel kell lennie a jogos magánérdekre, de elsősorban a közcélok érvényesülését kell szem előtt tartania.

A fogyasztók érdekében a hírközlési szolgáltatók kiemelt feladata az adat- és titokvédelem. Ugyanakkor a törvénynek a hírközlést is meg kell védenie az ellene irányuló negatív hatásoktól - állítja a befejező tézisek egyike.

Elég okos-e a hatóság?

A Magyar Elektronikai és Informatikai Szövetség a nyár végén, Mátraházán rendezte meg sorban immár hetedik távközlési konferenciáját. Érthető módon az egyik fő téma éppen az infokommunikációs piac szabályozása volt, ott ismertette a minisztérium főosztályvezetője az előbbiekben részletezett téziseket. Mondhatnánk, ha szelet vetett, vihart kavart, ugyanis a kerekasztal-megbeszélésen igazán érdemi vita keletkezett.

A résztvevők egyik, kevésbé konstruktív része úgy látta, hogy nem tud mit kezdeni a tézisekkel, majd akkor tud véleményt formálni, ha konkrét szövegtervezetet tesznek elé. Mások viszont a tézisek mögé nézve a részletes elképzeléseket firtatták, vagy éppenséggel a hiányosságokra hívták fel a figyelmet.

Tompa Ferenc (Westel 900) általánosságban arra hívta fel a figyelmet, hogy a régi módszerekkel szabályozni egy ilyen dinamikusan változó iparágat annyi, mint a kör négyszögesítése. A részleteket elemezve feltette a kérdést: bár manapság mindenki a fogyasztó védelméről és az adatvédelemről beszél, de ki védi meg a szolgáltatót? Annak is lehetnek üzleti titkai és érdekei. Valahol annak is meg kellene jelenni a törvényben, hol húzódik a határ a kötelező adatszolgáltatás és az üzleti titok között.

Nem jó, ha a hatóság azt hiszi, mindent tud, minden érdeket képvisel - mutatott rá Heller Krisztina (Westel 900). Javasolta, hogy ne csak a hatóság szaktudására és felelősségére épüljön a törvény, vonják be a piaci szereplőket is. Ehhez csatlakozott Fellegi Tamás (Matáv), utalva arra, hogy a törvény fő feladata a piacszabályozás, a piacot pedig sokkal jobban ismerik a szolgáltatók. A verseny kapcsán kiemelte azt az "árnyalatnyi" különbséget, hogy nem a szolgáltatók versenyét kell szabályozni, hanem a szolgáltatásokét. Az európai szabályozásban több olyan pont van, ahol hagynak felkészülési időt az uniós tagságra várakozóknak. Bár alapvetően jól állunk a jogharmonizációval, annyira azért mégsem, hogy csupán önszorgalomból be kelljen tartani a legelső határidőt, ha még érezhetően nem készültünk fel. A matávos hozzászóló egy konkrét példával érzékeltette a veszélyt. Az egész hírközlési piachoz képest a nyári kábeltévés törvénymódosítás körüli zűrzavar csak "vihar a biliben", de sejteti, hogy milyen erők feszülnek a háttérben, milyen vitákra lehet számítani, és milyen hatása lesz a teljes liberalizációnak.

Az egyik hozzászóló tömören foglalta össze a törvény-előkészítők feladatát és felelősségét: hatékony dialógust kell folytatni a társadalommal, hogy elfogadja a törvényt, mert különben írott malaszt marad csupán...

Kulcsszavak: jog HÍF hírközlés

Kövess minket a Facebookon!

Cikkgyűjtő

További fontos híreink

Megvannak 2024 legvonzóbb hazai munkaadói

2024. április 29. 11:38

Ingyenes digitális platform segít a tanároknak és diákoknak az érettségire való felkészülésben

2024. április 20. 11:36

Itt a világ első, Swarovski kristályba ágyazott autós kijelzője

2024. április 10. 14:55

A csevegőprogramokat vizsgálta az NMHH

2024. április 2. 13:14