Prim Hírek

Legyen végre verseny! A liberalizáció gondolata a nyolcvanas évek elején jelent meg az Európai Bizottság és az egyéb jogszabályalkotó testületek dokumentumaiban. A folyamat egyik mozgatórugója az volt, hogy az akkor még csak küszöbön álló informatikai forradalom által generált gyors változásokkal és a hirtelen megnövekedő fejlesztési igényekkel az egyes tagállamok állami posta szervezetéből kivált monopolszolgáltatók nem tudtak, illetve nem tudtak volna megfelelő ütemben lépést tartani. A fejlesztési igények magasabb szintű kielégítésén túl a liberalizált piacokon zajló árverseny - és ennek eredményeképpen az alacsonyabb mértékű díjak alkalmazása is - a piaci struktúra teljes átalakításához szolgáltatott érveket.

Az uniós távközlési piacokon az egységes feltételek mellett folytatott szabad verseny megteremtéséhez a szabályozás oldaláról két folyamat indult el. Az egyik folyamat a dereguláció, a versenyt korlátozó jogszabályok hatályon kívül helyezése, a másik pedig a regulációharmonizáció, a nemzeti piacok eltérő jogszabályainak egységesítése volt. Az Európai Unióban a közcélú távközlő hálózatok és távközlési szolgáltatások piacának megnyitása a szabad verseny létrejötte előtt több lépcsőben történt. A távközlési szolgáltatásokról szóló 1987-es Zöld Könyvben [1] megfogalmazott célokból már egyértelműen kiderült, hogy az uniós jogalkotók végső szándéka a távközlési szolgáltatások piacán a teljes szabad verseny bevezetése.

Kivételek mindig akadnak...

Először a távközlési végberendezések piaca nyílt meg a szabad verseny előtt 1988-ban [2]. Második lépésben a Távközlési Szolgáltatások Irányelv [3] az értéknövelt távközlési szolgáltatások piacán 1990 végétől, az adatátviteli szolgáltatások piacán 1993. január 1-jétől törölte el a különleges vagy kizárólagos jogokat. A közcélú távbeszelő szolgáltatások területén a kizárólagos jogosultságok fennmaradását az indokolta, hogy a nagy fejlesztéseket végrehajtó távközlési szervezetek (monopóliumok) pénzügyi stabilitását megingathatta volna egy elhamarkodott liberalizációs lépés, és ily módon az univerzális szolgáltatás elve nem érvényesülhetett volna maradéktalanul.

Stratégiailag legfontosabb lépésként a Teljes Szabad Verseny Irányelv [4] rendelkezései kiterjesztették a mindenféle korlátozástól (kizárólagos vagy speciális jogok garantálásától) mentes piaci versenyt a közcélú távbeszélő-szolgáltatásokra is. A tagállamok többségében a teljes szabad versenyt lehetővé tevő nemzeti jogszabályok 1998. január 1-jétől léptek hatályba. Kivételt csak azok a tagállamok képeznek, amelyek távközlési piaca kisméretű (pl. Luxemburg), illetve távközlő hálózatai fejletlenek (pl. Portugália) [5].

Teljes liberalizáció - alig egy év

A távközlési szolgáltatások magyarországi piaca részlegesen liberalizáltnak tekinthető: a közcélú távbeszélő-szolgáltatások területén az Országos Koncessziós Társaságnak [6] és a helyi távközlési koncessziós társaságoknak van kizárólagos jogosultságuk, minden más távközlési szolgáltatás a 48/1997. (III.14.) Korm. rendeletben foglalt engedélyezési eljárás lebonyolítása után szabadon nyújtható Magyarországon. A közcélú távbeszélő-szolgáltatók és a magyar állam között kötött koncessziós szerződések alapján az Országos Koncessziós Társaságnak a belföldi és nemzetközi távbeszélőhívások továbbítására vonatkozó, koncessziós szerződésekben rögzített monopóliuma 2001. december 31-én, míg a helyi távközlési koncessziós társaságok helyi közcélú távbeszélő-szolgáltatások bonyolítására vonatkozó kizárólagos jogai 2002 utolsó hónapjaiban járnak le. Bár a kizárólagos jogosultsági időszak(ok) lerövidítéséről történt megállapodás(ok) kormányzati bejelentése szakértők szerint küszöbön áll, ilyen irányú megállapodás megkötéséről hivatalos megerősítés még nem érkezett.

Az eredeti menetrend szerint 2002-ben következik be a magyar távközlési piac teljes körű liberalizációja. Feltétlenül figyelembe kell venni azonban, hogy a teljesen liberalizált távközlési piac megteremtése és "üzemeltetése" is jelentős szabályozási igényt hordoz magában. A liberalizáció ugyanis az Európai Unióban sem jelentette a deregulációt, azaz a monopóliumok lebontása nem jelentette az állam kivonulását a távközlési piacokról. Más infrastrukturális hálózatokhoz hasonlóan (közutak, vasút) a liberalizáció a távközlés területén is új szabályozási feladatok előtérbe kerülését vonja maga után. Az állam biztosítja a hálózatok egységességét, biztonságát, és a hírközlési hatóság közreműködésével - a piac meghatározó szereplőinek bevonásával - szabályozza a távközlési szolgáltatások árait, valamint gondoskodik az előfizetők érdekvédelméről is. Dr. Czombos Tamás - dr. Ormós Zoltán

A cikkben szereplő jelölések, hivatkozások

[1] - Towards a dynamic European economy: Green Paper on the development of the common market for telecommunications services and equipment

[2] - Commission Directive 88/301/EEC 1988 on competition in the markets in telecommunications equipment

[3] - Commission Directive 90/388/EEC on competition in the markets for telecommunications services

[4] - Commission Directive 96/19/EC amending Commission Directive 90/388/EEC with regard to the implementation of full competition in telecommunications markets

[5] - Teljes Szabad Verseny Irányelv (96/2/EC), 2. cikkely, 2. bekezdés, 4. fordulat

[6] - Magyar Távközlési Részvénytársaság, Matáv