Prim Hírek

Nem győzöm mondani, hogy az amerikai cégek, így a Microsoft is, eszelős képzési előírásokat oktrojálnak a partnereikre. Ezek egy része Amerikában talán még ér is annyit, amennyit kérnek érte, mert ott ki lehet termelni az árát. A világ többi részén pedig nem, így még Európa gazdagabb vidékein sem tehető meg ugyanez, és szinte tönkreteszi a szerencsétlen partnereket. A minőség jelszóval letámadó "anyacég" allűrjei ellen pedig szinte semmi védelem sincs.

Szerintem az Európai Unió informatikáért felelős részlegeinek kellene erre a tünetre odafigyelni, és megrendszabályozni ezt az igazi ellenszolgáltatás nélküli pénzrablási trükköt. Amelynek lényege, hogy a termék "anyacége" (ha lehet egy ilyet anyának nevezni!) előre kiveszi a pénzét az általa forgalmazott termékből, aztán utána az özönvíz. A partnercég meg vagy ki tudja termelni a minősítésből eredő veszteségeit, vagy nem. Az ő baja. Az "anyacég" már a pénzénél van. A partnercégek lehetnének keményebbek az ilyen "anyákkal" szemben. A tanfolyami díjakat hitelként kezelnék, amit csak akkor fizetnének meg, folyamatosan törlesztve, ha az "anyacég" csodálatosnak bereklámozott termékéből tényleg el lehet adni egy bizonyos minimális mennyiséget a partnercég piacán. Akkor legalább az anyacég is jobban odafigyelne arra, hogy a partner el tudja-e adni a terméket. Hogy ebből jogviták is erednének. Persze. Ilyen az élet. Még mindig egészségesebb dolog volna, mint az erőfölénnyel visszaélő tönkretétel.

A vonatkozó minősítésekben emellett területenként disztingválni kellene, mert hiába globalizálódik a világ, amit a monopolhelyzetű cégek az árak globalizálásával egyenértékűnek tartanak, a bevételek és a nyereségek még korántsem globalizálódtak. Persze macerás területenként más-más minősítési rendszert kiépíteni. Az anyacégek argumentuma szerint fennforog annak a veszélye is, hogy az olcsóbban szerzett jogosítvány birtokában valaki a gazdagabb vidékekre lovagol át. Szerintem kevés ennek az esélye. Leginkább a nyelvi korlátok miatt. Egyáltalán, egy normálisan gondolkodó ember a saját kultúrmilliőjében szeretné megtalálni a boldogulásának az útját, nem rohangál észvesztve a vakvilágban. Vannak persze kivételek, de ne azok miatt szenvedjen a többség.

A Microsoft természetesen arra hivatkozik, hogy a W2K rendkívül bonyolult operációs rendszer, ezért joggal követel meg a minősítésben minden eddiginél keményebb feltételeket. Viszont az adaptív teszteken alapuló vizsgarendszer nem a tanfolyamokon megszerzett ismeretek sima visszakérdezését jelenti, hanem az elmélet gyakorlati alkalmazásait próbálja firtatni a vizsgára gyanútlanul bemerészkedő delikvenstől. A tesztek vagy 90 százaléka gyakorlati jellegű, és csak a telepítések során lehet azokat megismerni, nem a méregdrága tanfolyami anyagból, morog az egyik legjelentősebb tesztcentrum, a CramSession kommentátora.

További meredek húzása a Microsoftnak ebben a kategóriában, hogy a régebbi NT 4.0-s MCSE-jogosítványok 2001. december 31-ével érvényüket vesztik, miközben az NT 4-es forgalmazását hosszú távra fenn akarják tartani. Ebből akár még ideiglenes szakemberhiány is kialakulhat, hiszen a 6 szervizcsomaggal kistafírozott NT 4-es bizony elég szilárd termék, ami most még jobban megéri az árát, mint valaha.

Nem csábító az áttérés a W2K-ra, aminek az árszínvonala (szerintem, sőt az amerikai fogyasztóvédelmisek szerint is) túl magas. Persze, mert rengeteg olyat tartalmaz, ami a végfelhasználók igen nagy százalékának csak szükségtelen kolonc a diszken. A kiosztóanyag sokkal rugalmasabb méretezhetőségét kellene megvalósítani (mert most tényleg túlintegrált), amely azután sokkal szélesebb palettáról választható licencazonosítókkal, sokkal szélesebb árspektrumú termékválasztékot tenne lehetővé.

A DOJ talán inkább ilyenekre ösztökélné a céget, és nem a szétverésével foglalkozna, amelynek hatásai legfeljebb évek múlva jelentkeznek, mint a The Yenkee Group egyik legutóbbi elemzése mutat rá a MS kettévágása kapcsán. És azok a hatások milyenek lesznek? Lehet, hogy a konkurenseknek rosszabb lesz, mint korábban bármikor.