La dolce vita
forrás Prim Online, 2004. november 1. 17:50
Van egy rossz meg egy jó hírünk. A rossz az, hogy a cukor halálos méreg, a jó pedig, hogy nem muszáj fogyasztani.
zendiA felelősséget elhárító egyének visszatérő fordulata, hogy „ma ezt mondják, holnap meg azt", és tömik a fejüket mindazzal, amit a reklámkampányok el akarnak adni nekik, vagy amit már megszoktak, mint a svájci pásztorok az arzénevést. Aztán ezek az egyének töltik meg a kórházakat, és haldokolva keserűen kérdezgetik: „Miért pont én?" Kétségtelen, hogy világgazdasági válság törne ki, ha az emberek hirtelen abbahagynák a dohányzást, az alkohol, a tej és az édességek fogyasztását. (A kávét nem említem, mert nagy fogyasztó vagyok, és különben is a saját cikkemből tudom, hogy egészséges (1.). De azért nem kellene felülni annak, hogy trendi dolog mérgeket enni-inni, még ha a világgazdaság egyensúlya is a tét. Talán majd mindenki a vécébe önti a kóláját, a kukába a mélyhűtött fagylaltját, és szétszórja a szélbe az otthon őrzött fél mázsa kristálycukrát? Amilyen kaotikus a világ, persze még ez is megeshet. Ne feledjük, hogy a balsors nem más, mint a rossz szokások folyamatos gyakorlása.
A cukor története
Nem tudom, felfigyelt-e már az olvasó arra, hogy minden élvezeti szer kultúrtörténete valahol Keleten kezdődik. A cukoré is. Hogy pontosan hol, az szerzőnként változó, de már időszámításunk előtt Bengáliában, később pedig Indiában cuppogták (2.), majd sajtolták a cukornád levét. Ha besűrítették, és megszárították, előállt az „indiai só". Először Nagy Sándor katonái csodálták meg a nádat rágcsáló parasztokat (3.). A rómaiak szakharonnak hívták, innen a mai szacharin elnevezés, ami apró édes szemcséket jelent. Dioscorides az I. században így írta le: „szakharonnak nevezett méz, amit nádból nyernek Indiában és Arábia Felixben, állaga olyan, mint a só, és ropog a fogak alatt". Akkor még nem volt Tesco, hanem a minden hájjal megkent arab kereskedők révén jutott el a cukor Európába. Spanyolországban a hétszázas években tűnt fel, és az 1150-ből származó leírások már kiterjedt cukornádültetvényekről számolnak be. A velenceiek az 1300-as években még importálták a cukrot, de később maguk is belevágtak a finomításába. Amikor III. Henrik francia király Velencébe látogatott ezerötszázvalahányban, a tiszteletére adott ebéden az asztalterítőtől az evőeszközökig mindent cukorból volt (2.). A cukornád azután Kolumbusz és Cortez közreműködésével gyorsan elterjedt az új gyarmatokon, ahol elég leigázandó és dolgoztatható bennszülött volt, ami gyorsan fellendítette az üzletet. Hajókaravánok szállították a cukrot és a melaszt Dél-Amerikából Európába. A cukor akkora üzlet lett, hogy a hollandok elcserélték New Amsterdamot egy kis dél-amerikai angol gyarmatra, Suriname-re, ahol remekül lehetett cukornádat termelni (4.). Így lett New Amsterdamból New York. Az amerikaiak, bár a déli államokban megtermett a cukornád, az őslakosokat követve juharsziruppal édesítették mindennapjaikat. A melasz, a cukorfinomítás kátránya hamar népszerűvé vált, amikor az emelkedő gabonaárak miatt rumot kezdtek belőle erjeszteni. Az angol tengerészetnél a rumot védőitalként rendszeresítették, s míg 1698-ban még csak 940, 1775-ben már 9 080 000 litert importáltak. Sokak szerint az amerikai függetlenségi háború sem a teára kivetett angol védővám, hanem a melaszra 1733-ban kivetett adó miatt tört ki. Merthogy a telepeseknek is a rum volt a védőitala. Véd a józanság ellen. Közben az angolok blokád alá vették Napóleont és vele Franciaországot, s lőttek a torkosságnak. Válaszként Napóleon 1806-ban 100 000 frank jutalmat tűzött ki annak, aki bármilyen növényből cukrot tud előállítani (5.). Benjamin Delessert 1812-ben be is mutatta, hogy cukorrépából cukrot tud kotyvasztani (6.). A következő évben már hatalmas mennyiségben termelték a cukorrépát, és császári finomítókban párolták a cukrot.
De hogy ne vesszünk el a részletekben: a cukor hatalmas üzletnek bizonyult, s nem kis része volt a rabszolgaság elterjedésében. A rá kivetett adók akkora jövedelmet jelentettek a tengeri hatalommal bíró Angliának, hogy I. Erzsébet, ha kicsit fanyalogva is, de végül rendeletben engedélyezte a gyarmatokon a rabszolgamunkát, vállalva, hogy ezért talán Isten majd megbünteti. Sir Dalby Thomas 1690-ben azt írta, hogy „Anglia jólétéért, dicsőségéért és nagyságáért a cukor többet tett, mint bármely más áru" (7.). Az üzletmenet úgy nézett ki, hogy Dél-Amerikában vagy a Karib-szigeteken a melaszból rum készült, azért a kereskedők Afrikában rabszolgát vettek, amit Dél-Amerikában rumért eladtak, és már mentek is vissza Afrikába csereberélni. De mielőtt elmerülnénk abban, hogy hogyan raboltak ki másokat a cukor nevében, beszéljünk arról, hogy hogyan rabolnak ki minket állítólagos szükségleteink nevében. Kétségtelen, hogy fajunkat (is) erős vonzalom jellemzi az édes íz iránt, ami kivételesen nem szüleink bűne, hanem egy evolúciósan hasznos képesség ellenünk fordulása. Az emberi faj legnagyobb átka ugyanis, hogy őskori viszonyokra lett kifejlesztve, s az édes íz akkoriban az érett, ehető gyümölcsöt jelentette. Az evolúció nem épített be belső korlátokat sem a falánkság, sem az ölés, sem a paráználkodás ellen (később ez utóbbit próbálta meg az emberiség a tízparancsolattal kompenzálni – sikertelenül), mivel a korlátok a fizikai környezetben adottak voltak. Az emberi fejlődés a palackból kieresztett gonosz szellem története, legyen szó az ölés technikájáról, a dohányról, az alkoholról, a kábítószerről, a szexről vagy a cukorról. A fejlődés korlátozhatatlansága a vesztünk.
A cukor egészségrombolásának 78 módja
A cukor olyan finomított vegyület, amely a természetben nem fordul elő, s a szervezet csak nagy üggyel-bajjal bánik el vele, pláne akkora mennyiségben, ahogy mi ételeinkkel vagy desszertjeinkkel észrevétlenül fogyasztjuk. A cukor sokféleképpen kifejti romboló hatását. Most természetesen nem soroljuk fel mindet, de a borzongani vágyók szakirodalmi hivatkozásokkal együtt elolvashatják az interneten (8.). Mi csak mazsolázgatunk a halálnemek közt, s kezdjük mondjuk a rákkal.
A cukor és a rák
Természetesen ma már mindenki tudja, hogy minden rákot okoz, de azért van, ami még annál is inkább.
Egy vizsgálatban egereket mellráksejtekkel fertőztek meg. Három csoportjuk közül az egyiket úgy táplálták, hogy magas legyen a vércukorszintje, a másiknál normál értéken, a harmadiknál pedig alacsonyan tartották. Hetven nap után az első csoport egyharmada volt életben, a másodiknak kétharmada, a harmadiknak pedig 95%-a. Vagyis a vércukorszinttel (azaz a cukorbevitellel) szoros kapcsolatban állt a rákos daganat kifejlődése (9.).
Egy orvosi kutatás során 140, kétoldali mellrákban szenvedő nő táplálkozási szokásait figyelték, és kiderült, hogy a rákosok 2,6-szor több cukrozott üdítőt fogyasztottak, mint azok, akiknek nem volt daganata (breast-cancer-research.com/content/pdf/bcr909.pdf). Hasonló eredményre jutott egy olasz vizsgálat is. Egy mexikói kutatás pedig azt mutatta ki, hogy a sok cukrot és fruktózt (gyümölcscukrot) fogyasztó nőknél a mellrák kialakulása 2,2-szer valószínűbb (10.).
Vizsgálták az epehólyagrákot is. 111 ilyen betegségben szenvedő embert hasonlítottak össze 480 egészséges személlyel, és a daganatosok körében kétszer akkora volt a cukorfogyasztás (11.).
Hogy hol kezdődik a dolog, arra rávilágít az a vizsgálat, amelyben 10 egészséges személy 100 gramm cukrot fogyasztott el narancsdzsúsz, méz, illetve kristálycukor formájában. Mindegyiküknél azonnal lecsökkent a rákellenes védelemben fontos szerepet játszó immunsejtek működése. Ezt persze olvashatjuk érdekes tudományos kísérletként, de büszkén gondolhatunk arra is, hogy mi ezt a kísérletet napjában többször is elvégezzük, csak nem pepecselünk az immunrendszerünk vizsgálatával. Végül is bőven elég, ha tudjuk, hogy most éppen ártunk magunknak.
Patrick Quillin vezető onkológus keserűen ír arról, hogy rákbetegek millióit fosztják meg attól az információtól, hogy táplálkozásuk jelentős hatással van betegségük alakulására, és a cukor az egyik fő veszélyforrás (12.). A jelszó szerinte az, hogy „a cukor táplálja a rákot".
A vizsgálatok tanúsága szerint a cukor azért veszélyes, mert a ráksejtek nagy energiafogyasztók, és imádják a cukrot. Persze végső soron a szervezet mindent cukorrá bont le, amit energiaként akar felhasználni, azonban a tiszta cukor igen gyorsan felszívódik, és hirtelen emeli meg a vércukorszintet. Erre pedig a gyökérrágcsálásra és egyéb nehezen emészthető dolgok (sáska stb.) fogyasztására tervezett emberi szervezet nem tudja a választ. Amit ma az orvoslás normál vércukorszintnek fogad el, az körülbelül a duplája annak, amit őseink produkáltak volna egy kőkori rendelőben.
Tanulság: ha szerelmünknek örömet akarunk szerezni, ne csokit, hanem teljes kiőrlésű lisztből készült kenyeret vagy szójatúrót vigyünk! Ha kezdetben furcsállja is, hosszú távon, ahogy hullanak el a kortársai, belátja majd, hogy ez volt a legjobb, amit tehettünk érte.
A cukor, az elhízás és a szívbetegség
Azt is tudja minden óvodás, hogy már a levegővétel is emeli a koleszterinszintet, s gondolom, a nagycsoportosoktól felfelé a többség azt tippelné, hogy a cukor úgyszintén.
Ha az interneten rákeresünk a témára, jó sok cikket, tanulmányt olvashatunk arról, hogy a cukornak semmi köze a szívbetegségekhez és az infarktushoz, leszámítva a váratlan cukoráremelések sokkoló hatását. Egy ártatlannak tűnő tanácsadóoldalon, amelyet a WSRO nevű szervezet tart fenn (13.), 37 vizsgálat összevont analízisét közlik, miszerint a cukor nem áll kapcsolatban a szívbetegséggel. Az oldalon idézik az FAO/WHO ajánlását: a cukor nem áll ok-okozati összefüggésben a szívbetegségekkel, és azt javasolják, hogy a táplálkozásban a zsírt minél több szénhidrátra cseréljük. Az oldal még idéz is egy vizsgálatot, amelynek során a táplálékban a zsírt kiváltották cukorral (!), és ez nem volt káros a vér zsírszintjére. Nem kell a tudomány Sherlock Holmesának lenni, hogy az olvasóban a gyanú szikrája kigyúljon. Csak egy klikk, és kiderül, hogy a WSRO nem más, mint a Világ Cukorkutatóinak Szervezete, amely a cukortermelők, -feldolgozók és -terjesztők nemzetközi szövetsége (14.). Célul pedig nem mást tűzött ki, mint hogy „jobban megértsük a cukor szerepét az egészségben". Az ember azt hinné, ilyen nyilvánvaló és átlátszó hazugságokat csak a leleplezőfilmekben találnak ki, hogy azután legyen mit leleplezni. A site a következő oldalon azt írja: sok ember aggódik, hogy a cukorfogyasztás árt az egészségnek, holott az aggodalom fölösleges, mert kimerítő vizsgálatok cáfolják a cukor és bárminemű betegség kapcsolatát (15.). A legnagyobb hazugságok persze mindig igaznak hatnak. A WHO és a FAO tényleg kijelentette, hogy nincs direkt, közvetlen bizonyíték a cukorfogyasztás és a szívbetegség, a cukorbetegség és egyéb krónikus bántalmak kapcsolatára, azt viszont nem állította, hogy ne volna közvetett és igen erős összefüggés. Ezért a WHO melegen ajánlja, hogy mindenki csökkentse étrendjében a felhasznált cukrot 10% alá, mert az élelmiszerek túlzott energiatartalma elhízáshoz vezet, és ez közvetve igenis okozza az említett betegségeket. Egy átlagos angol 2002-ben 95 kiló cukrot fogyasztott el, vagyis naponta 26 dekát! Ez negyed kiló cukrot jelent üdítokbe, süteményekbe, különféle ételekbe, teába, kávéba csempészve (16.). Ez az elképesztő energiafölösleg zsír formájában rakódik le, ami aztán növeli a vér koleszterinszintjét, és végül érelmeszesedéshez, valamint a rettegett infarktushoz és agyvérzéshez vezet. Az eddig idézett, a The Lancet hasábjain megjelent cikkben Jim Mann vizsgálatokat idéz, amelyekben a kísérleti személyek ha csak részlegesen is elhagyták a cukrot étrendjükbol, jelentős testsúlycsökkenést tapasztaltak. Egy új-zélandi vizsgálatban a cukor elhagyásával 20%-os vérzsírszintcsökkenést sikerült elérni. A cukorlobbi persze nem hagyta annyiban Mann cikkét, egy „cukros bácsi" azonnal válaszolt rá, miszerint a cukorfogyasztás jelentősen csökkent, az emberek mégis híznak, ergo nem a cukor hizlal. Ez persze szó szerint megint csak igaz, mert a nád- és répacukor-fogyasztás tényleg csökkent, viszont a gyümölcscukor (kukoricaszirup) élelmiszeripari használata bődületesen megnőtt. „Cukros bácsi" e-mail címe elég árulkodó megbízói tekintetében: cbaker@sugar.org.
A szomorú helyzet az, hogy 1980 és 1994 között duplájára nőtt az elhízott gyerekek száma, s 24%-uk már túlsúlyos! Egy vizsgálatban kimutatták, hogy pusztán a napi üdítok fogyasztásával két év alatt négy kilót híztak a vizsgált gyermekek (17.). Amúgy az amerikai polgárok fele túlsúlyos (18.). A negatív, forgalmat csökkentő tudományos eredményekre speciális csapatok mérnek ellencsapásokat. Az egészséget veszélyeztető termékeket (dohány, cukor, gyógyszer, alkohol) gyártó multik tudósokat vásárolnak meg, hogy azok árujuk védelmében a csillagot is lehazudják az égről. A tudományos közvéleményt egyre inkább aggasztják az ún. szellemírók, akik különböző cégek megbízásából teljesen tudományosnak ható cikkeket gyártanak, azokhoz neves tudósok nevét vásárolják meg, és megjelentetik orvosi szaklapokban. Egy szakcikket olvasva nem lehet igazából eldönteni, hogy az valódi vizsgálaton alapul-e, vagy kamu. Pesszimista becslések szerint a szaklapokban megjelenő cikkek felét szellemírók, vagyis cikkíró ügynökségek névtelen dolgozói gyártják megrendelésre (19.). Megrázó lehet ez a hír annak, aki hisz a tiszta tudományban, pedig csak azt jelenti, hogy túl sok tudományt idealizáló ifjúsági regényt olvasott. Nemrég Amerikában nagy botrány tört ki, mert kiderült, hogy a koleszterinszint-csökkentőkkel kapcsolatos kezelési irányelveket kiadó bizottság kilenc szakemberéből nyolc olyan cégekkel állt anyagi kapcsolatban, amelyek ezeket a gyógyszereket gyártják. A kezelési irányelvek hatása óriási, mert az orvosok országszerte ezek alapján gyógyítják a betegeket. Az új ajánlásban megfogalmazott elvek szerint további hétmillió amerikaira várt volna, hogy háziorvosa komor arccal javasolja neki: ezentúl koleszterinszint-csökkentőt kell szednie, ha drága az élete (20.).
De kicsit elkalandoztunk meszesedő érfalainktól, amelyeken azóta is icipicit vastagodott a réteg. William Duftynak, a magyarul is olvasható Cukor Blues című könyv szerzőjének víziója a cukor érrendszeri hatásáról a következő: a fölöslegesen felvett finomított cukor kicsit átdolgozva a májba kerül, amely a napi adagok hatására lufiként felpuffad, majd amikor eléri tárolókapacitásának maximumát, zsírsavként bocsátja a vérbe a raktározott cukrot. Ez a zsír szépen lerakódik a jól ismert helyekre (fenék, comb, has, mell stb.), na meg az érfalakon csinos kis plakkokat képez (21.).
Az elhízás során terhelődik a szív, nő a vérnyomás, sorvadnak az izmok, kimerül a vese, és előáll az ún. másodlagos cukorbetegség.
A cukor és az ő betegsége
Kézenfekvő gondolat, hogy a mértéktelenül fogyasztott édesség cukorbetegséghez vezet. De a diabétesszel foglalkozó oldalak vastag és dőlt betűkkel tudatják az olvasóval, hogy ez egy mítosz, cukorfogyasztástól nem lehet cukorbetegséget kapni. Na jó, rendben van, ha már valaki cukorbeteg, ne keltsünk benne bűntudatot, hogy ő okozta magának. De aki még nem az, azt miért vezetjük félre? A világ úgyis tele van hamis megnyugvással az atomerőművek, a környezetszennyezés, a dezodorok és az ételízesítők vonatkozásában.
Az inzulin jó ismerősünk, mindenki azt gondolja róla, hogy ő „égeti el" valahogy a vércukrot. Pedig nem elégeti, hanem segít a cukor- és fehérjemolekuláknak bejutni a sejtekbe, hogy azok felhasználhassák. Az éveken át tartósan magas kalóriabevitel tartósan magas inzulinszintet, pontosabban evéskor egy hatalmas inzulinhullámot jelent a szervezet számára. A sejtek védekezni kezdenek a beléjük pumpált túl sok cukor ellen, és kialakul az inzulinrezisztencia, vagyis a sejtek ellenállnak az inzulin sejtfalnyitogató kísérleteinek. Ám mivel az agy érzékeli, hogy a vérben ott a sok cukor, utasítja a hasnyálmirigyet, hogy még több inzulint termeljen. Ekkor őrült hajsza kezdődik. A magas vércukorszint mindent tönkretesz, a szervezet ezt egyre nagyobb adag inzulinnal próbálja kivédeni, a sejtek meg egyre ingerültebben állnak ellen. Egy ponton a hasnyálmirigy bedobja a törölközőt, és amíg tulajdonosa elégedetten böfög a tévé előtt degeszre tömött hassal, a szervezet feladja a küzdelmet, és a tartósan magas vércukorszint elkezdi áldásos munkáját, amelynek sok év múlva vakság, lábamputáció, súlyos érelmeszesedés, impotencia és infarktus lesz a következménye (a felsorolás egy kíméletesebb változat, a teljesebb listát lásd a 22. kapcsolódó webcímen). Azt az állapotot, amikor még nem látszik semmi, X-szindrómának hívjuk (18.), talán azért X-nek, mert alattomosan és ismeretlenül kezdi pusztítani a szervezetet. Aztán kiderül, hogy a polgár cukorbeteg lett, felkeresi a diabétesszel foglalkozó website-okat, ahol a fülébe duruzsolják, hogy „te nem tehetsz semmiről, de azért fogyjál le egy kicsit"...
Hát először is, a finomított cukor fogyasztásának növekedése igenis szoros kapcsolatot mutat a diabéteszes betegek számának gyarapodásával (23.), írják egy amerikai táplálkozástudományi szaklapban. Továbbá az amerikai orvosok szövetségének folyóiratában, a JAMA-ban 2004-ben megjelent egy vizsgálat, melynek során 91 249 diabéteszmentes nő étkezési szokásait figyelték. Nyolc év alatt 741 nő lett cukorbeteg. Azoknál, akik naponta elfogyasztottak egy cukrozott üdítot, a cukorbetegség kialakulásának valószínűsége kétszerese volt, mint azoknál, akik vizet ittak.
A másodlagos vagy felnőttkori cukorbetegséggel kapcsolatban ismét felmerül egy összeesküvés-elmélet, háttérben a diabéteszlobbival. A diabétesz és szövődményeinek kezelése ugyanis óriási üzlet a gyógyszeriparnak és az egészségügynek. A másodlagos diabéteszről ugyanis mindig úgy beszélnek, hogy az nem gyógyítható, csak kezelhető – írja Thomas Smith Halálos diabéteszrászedés című cikkében (22.). A diabéteszipar Smith által taglalt leleplezését most mellőzném, a lényeg ugyanis, hogy egyszerűen le kell fogyni, és áttérni a normális, egészséges táplálkozásra. Cukrot, alkoholt elfelejteni! Sajnos tudjuk jól, hogy az emberek inkább belehalnak, de nem akarnak lefogyni, lemondani a nassolásról, nem is beszélve az ivásról. Innentől viszont mégiscsak szükség van a diabétesziparra, mert ha valaki nem akar meggyógyulni, valahogy karban kell tartani lassú haldoklása során.
Aszpartam, Nutrasweet: te válts meg minket!
Ennyi jó hír a cukorról kicsit megkeseríti az ember szája ízét, nem? Ráadásul, ha most valaki bánatában a nutrasweetes vagy az aszpartamos üveg felé nyúl, csak annyit mondhatunk, hogy tiszteletben tartjuk az öngyilkossághoz való jogát – Szókratész is a méregpoharat választotta.
Az aszpartam sikersztorinak indult, aztán kotnyeles tudósok kezdtek felfigyelni arra, hogy furcsa tünetek jelentkeznek fogyasztásakor: szédülés, migrén, asztma, bőrérzéketlenség, figyelemzavar, epilepsziás rohamok, Alzheimer-kór stb. Akut formában a tünetek megegyeznek a „kínaiétterem-szindrómával", mert az aszpartam és a kínai ízesítők némelyike egyaránt glutamátot tartalmaz (24.). Mint Richard Seah írja, a vizsgálatokat két csoportra lehet osztani: amelyeket az aszpartamgyártók szponzorálnak, kivétel nélkül arra a következtetésre jutnak, hogy az aszpartam az egészségre ártalmatlan, míg a másik csoportba tartozók mindenféle káros mellékhatást tulajdonítanak fogyasztásának. Én valahogy inkább hiszek azoknak, akik szponzorálás nélkül dolgoznak.
Az Amerikai Gyógyszerészeti Hivatal 1995-ben azzal engedélyezte az aszpartam bevezetését, hogy feltüntetik a címkén glutamáttartalmát. Mintha egy halandó tudná, mi az.
A hivatal jelentésében azt írta, hogy az emberek ismeretlen arányban a következő tünetekkel reagálhatnak az aszpartam fogyasztására: égő érzés a felsőtesten, érzéketlenség a törzsön, végtagokon, csipkedő melegség- vagy gyengeségérzés a test egyes részein, az arc feldagadása, mellkasi fájdalom, fejfájás, hányinger, szapora szívverés, légszomj, szédülés, gyengeség. A jelenség leginkább akkor lép fel, ha mintegy 3 gramm aszpartam jut az üres gyomorba (pl. diétás üdítő formájában). A hivatal asztmásoknak kifejezetten nem ajánlotta fogyasztását (25.), de hol látunk mi ilyen figyelmeztető címkéket az aszpartamtartalmú üdítőkön és ételeken? Sehol, mert az édességipar pontosan tudja, hogy akkor senki nem merné fogyasztani ezeket az édességeket.
Az aszpartam a tünetek súlyosbodását okozhatja figyelemzavar, hiperaktivitás, allergia, asztma, szívritmuszavar, cukorbetegség, depresszió, epilepszia, magas vérnyomás, irritábilis bélszindróma, gyulladások, migrén, multiplex szklerózis, hipofízisdaganat, alvászavar, fülzúgás és látási problémák esetén (26.).
Konklúzió
Egy édes álom elröppent, és a kínai bölcs paradoxonát módosítva vagy azt gondoljuk, hogy mi vagyunk a cikk, akit olvasnak, majd lassan elenyészünk a kukába került többi újsággal együtt, vagy mi vagyunk az olvasó, aki ezt a cikket olvassa, és onnantól nem hagy nyugodni bennünket a gondolat, hogy lassan ölő mérget fogyasztunk. De ne hamarkodjuk el döntéseinket! Csak a cukorról való tömeges lemondás munkahelyek százezreit szüntetné meg a cukorrépa- és cukornádtermelőktől a szállító- és feldolgozóiparon át a cukrot alapanyagként felhasználó iparágakig és a kereskedelemig. A cukor elhagyása étkezésünkből komoly válságot idézne elő az orvosi kutatások és az egészségügy területén is, hiszen a gyógyszerkutatások egy része olyan betegségekre irányul, amelyeket többek között az irdatlan cukorfogyasztás idéz elő. Gondoljuk meg tehát kétszer is, hogy áttérünk-e az egészséges életmódra, mert ennek beláthatatlan világgazdasági következményei lehetnek! Persze vannak felelőtlen elemek, akik bioboltok polcain kotorásznak, teljes kiőrlésű lisztből készült, téglaszerű kenyereket cipelnek haza, és a cukrot otthon halálfejes címkével ellátott üvegben tartják. ők elegánsan kivonják magukat a közös szenvedésből, amit a világpiac egyensúlyáért nap mint nap átélünk. Vagy nekik van igazuk? Sutyiban néhányan megcsinálhatjuk a magunk kis forradalmát, s talán nem omlik össze tőle a tőzsde?
***
Kapcsolódó webcímek:
1. www.hirek.com/cikk//27868
2. wv.essortment.com/historysugarca_ruef.htm
3. www.siu.edu/~ebl/leaflets/sugar.htm
4. www.infoplease.com/ipa/A0108000.html
5. www.historymole.com/cgi-bin/main/results.pl?type=theme&theme=Napoleon
6. www.stormfront.org/whitehistory/hwr58.htm
7. www.discoveringbristol.org.uk/showNarrative.php?narId=788&nacId=835
8. www.mercola.com/article/sugar/dangers_of_sugar.htm
9. exchange.healthwell.com/nutritionsciencenews/NSN_backs/Apr_00/cancer_s1.cfm
10. www.ncbi.nlm.nih.gov/entrez/query.fcgi?cmd=Retrieve&db=pubmed&dopt=Abstract&list_uids=15298947
11. www.mercola.com/article/sugar/sugar_cancer.htm
12. www.mercola.com/article/sugar/sugar_cancer.htm
13. www.wsro.org/public/sugarandhealth/sugarandheartdisease.html
14. www.wsro.org/public/aboutwsro.html
15. www.wsro.org/public/sugarandhealth/factsaboutsugar.html
16. thelancet.com/journal/vol364/iss9435/full/llan.363.9414.editorial_and_review.29169.1
17. thelancet.com/journal/vol363/iss9414/full/llan.357.9255.original_research.15246.1
18. exchange.healthwell.com/nfm-online/nfm_backs/Jul_01/syndromex.cfm?path=ex
19. observer.guardian.co.uk/uk_news/story/0,6903,1101680,00.html
20. www.laleva.org/eng/2004/07/pharmaceutical_fraud_and_corruption_statin_recommenders_drugmaker_ties.html
21. www.nexusmagazine.com/articles/sugarblues.html
22. www.nexusmagazine.com/articles/DiabetesDeception.html
23. www.ncbi.nlm.nih.gov/entrez/query.fcgi?cmd=Retrieve&db=pubmed&dopt=Abstract&list_uids=15113714
24. www.laleva.org/eng/2004/08/msg_monosodium_glutamate_aspartame_tasty_but_still_bad_for_health.html
25. www.msgtruth.org/contents.htm
26. www.msgtruth.org/states.htm
A cukor története
Nem tudom, felfigyelt-e már az olvasó arra, hogy minden élvezeti szer kultúrtörténete valahol Keleten kezdődik. A cukoré is. Hogy pontosan hol, az szerzőnként változó, de már időszámításunk előtt Bengáliában, később pedig Indiában cuppogták (2.), majd sajtolták a cukornád levét. Ha besűrítették, és megszárították, előállt az „indiai só". Először Nagy Sándor katonái csodálták meg a nádat rágcsáló parasztokat (3.). A rómaiak szakharonnak hívták, innen a mai szacharin elnevezés, ami apró édes szemcséket jelent. Dioscorides az I. században így írta le: „szakharonnak nevezett méz, amit nádból nyernek Indiában és Arábia Felixben, állaga olyan, mint a só, és ropog a fogak alatt". Akkor még nem volt Tesco, hanem a minden hájjal megkent arab kereskedők révén jutott el a cukor Európába. Spanyolországban a hétszázas években tűnt fel, és az 1150-ből származó leírások már kiterjedt cukornádültetvényekről számolnak be. A velenceiek az 1300-as években még importálták a cukrot, de később maguk is belevágtak a finomításába. Amikor III. Henrik francia király Velencébe látogatott ezerötszázvalahányban, a tiszteletére adott ebéden az asztalterítőtől az evőeszközökig mindent cukorból volt (2.). A cukornád azután Kolumbusz és Cortez közreműködésével gyorsan elterjedt az új gyarmatokon, ahol elég leigázandó és dolgoztatható bennszülött volt, ami gyorsan fellendítette az üzletet. Hajókaravánok szállították a cukrot és a melaszt Dél-Amerikából Európába. A cukor akkora üzlet lett, hogy a hollandok elcserélték New Amsterdamot egy kis dél-amerikai angol gyarmatra, Suriname-re, ahol remekül lehetett cukornádat termelni (4.). Így lett New Amsterdamból New York. Az amerikaiak, bár a déli államokban megtermett a cukornád, az őslakosokat követve juharsziruppal édesítették mindennapjaikat. A melasz, a cukorfinomítás kátránya hamar népszerűvé vált, amikor az emelkedő gabonaárak miatt rumot kezdtek belőle erjeszteni. Az angol tengerészetnél a rumot védőitalként rendszeresítették, s míg 1698-ban még csak 940, 1775-ben már 9 080 000 litert importáltak. Sokak szerint az amerikai függetlenségi háború sem a teára kivetett angol védővám, hanem a melaszra 1733-ban kivetett adó miatt tört ki. Merthogy a telepeseknek is a rum volt a védőitala. Véd a józanság ellen. Közben az angolok blokád alá vették Napóleont és vele Franciaországot, s lőttek a torkosságnak. Válaszként Napóleon 1806-ban 100 000 frank jutalmat tűzött ki annak, aki bármilyen növényből cukrot tud előállítani (5.). Benjamin Delessert 1812-ben be is mutatta, hogy cukorrépából cukrot tud kotyvasztani (6.). A következő évben már hatalmas mennyiségben termelték a cukorrépát, és császári finomítókban párolták a cukrot.
De hogy ne vesszünk el a részletekben: a cukor hatalmas üzletnek bizonyult, s nem kis része volt a rabszolgaság elterjedésében. A rá kivetett adók akkora jövedelmet jelentettek a tengeri hatalommal bíró Angliának, hogy I. Erzsébet, ha kicsit fanyalogva is, de végül rendeletben engedélyezte a gyarmatokon a rabszolgamunkát, vállalva, hogy ezért talán Isten majd megbünteti. Sir Dalby Thomas 1690-ben azt írta, hogy „Anglia jólétéért, dicsőségéért és nagyságáért a cukor többet tett, mint bármely más áru" (7.). Az üzletmenet úgy nézett ki, hogy Dél-Amerikában vagy a Karib-szigeteken a melaszból rum készült, azért a kereskedők Afrikában rabszolgát vettek, amit Dél-Amerikában rumért eladtak, és már mentek is vissza Afrikába csereberélni. De mielőtt elmerülnénk abban, hogy hogyan raboltak ki másokat a cukor nevében, beszéljünk arról, hogy hogyan rabolnak ki minket állítólagos szükségleteink nevében. Kétségtelen, hogy fajunkat (is) erős vonzalom jellemzi az édes íz iránt, ami kivételesen nem szüleink bűne, hanem egy evolúciósan hasznos képesség ellenünk fordulása. Az emberi faj legnagyobb átka ugyanis, hogy őskori viszonyokra lett kifejlesztve, s az édes íz akkoriban az érett, ehető gyümölcsöt jelentette. Az evolúció nem épített be belső korlátokat sem a falánkság, sem az ölés, sem a paráználkodás ellen (később ez utóbbit próbálta meg az emberiség a tízparancsolattal kompenzálni – sikertelenül), mivel a korlátok a fizikai környezetben adottak voltak. Az emberi fejlődés a palackból kieresztett gonosz szellem története, legyen szó az ölés technikájáról, a dohányról, az alkoholról, a kábítószerről, a szexről vagy a cukorról. A fejlődés korlátozhatatlansága a vesztünk.
A cukor egészségrombolásának 78 módja
A cukor olyan finomított vegyület, amely a természetben nem fordul elő, s a szervezet csak nagy üggyel-bajjal bánik el vele, pláne akkora mennyiségben, ahogy mi ételeinkkel vagy desszertjeinkkel észrevétlenül fogyasztjuk. A cukor sokféleképpen kifejti romboló hatását. Most természetesen nem soroljuk fel mindet, de a borzongani vágyók szakirodalmi hivatkozásokkal együtt elolvashatják az interneten (8.). Mi csak mazsolázgatunk a halálnemek közt, s kezdjük mondjuk a rákkal.
A cukor és a rák
Természetesen ma már mindenki tudja, hogy minden rákot okoz, de azért van, ami még annál is inkább.
Egy vizsgálatban egereket mellráksejtekkel fertőztek meg. Három csoportjuk közül az egyiket úgy táplálták, hogy magas legyen a vércukorszintje, a másiknál normál értéken, a harmadiknál pedig alacsonyan tartották. Hetven nap után az első csoport egyharmada volt életben, a másodiknak kétharmada, a harmadiknak pedig 95%-a. Vagyis a vércukorszinttel (azaz a cukorbevitellel) szoros kapcsolatban állt a rákos daganat kifejlődése (9.).
Egy orvosi kutatás során 140, kétoldali mellrákban szenvedő nő táplálkozási szokásait figyelték, és kiderült, hogy a rákosok 2,6-szor több cukrozott üdítőt fogyasztottak, mint azok, akiknek nem volt daganata (breast-cancer-research.com/content/pdf/bcr909.pdf). Hasonló eredményre jutott egy olasz vizsgálat is. Egy mexikói kutatás pedig azt mutatta ki, hogy a sok cukrot és fruktózt (gyümölcscukrot) fogyasztó nőknél a mellrák kialakulása 2,2-szer valószínűbb (10.).
Vizsgálták az epehólyagrákot is. 111 ilyen betegségben szenvedő embert hasonlítottak össze 480 egészséges személlyel, és a daganatosok körében kétszer akkora volt a cukorfogyasztás (11.).
Hogy hol kezdődik a dolog, arra rávilágít az a vizsgálat, amelyben 10 egészséges személy 100 gramm cukrot fogyasztott el narancsdzsúsz, méz, illetve kristálycukor formájában. Mindegyiküknél azonnal lecsökkent a rákellenes védelemben fontos szerepet játszó immunsejtek működése. Ezt persze olvashatjuk érdekes tudományos kísérletként, de büszkén gondolhatunk arra is, hogy mi ezt a kísérletet napjában többször is elvégezzük, csak nem pepecselünk az immunrendszerünk vizsgálatával. Végül is bőven elég, ha tudjuk, hogy most éppen ártunk magunknak.
Patrick Quillin vezető onkológus keserűen ír arról, hogy rákbetegek millióit fosztják meg attól az információtól, hogy táplálkozásuk jelentős hatással van betegségük alakulására, és a cukor az egyik fő veszélyforrás (12.). A jelszó szerinte az, hogy „a cukor táplálja a rákot".
A vizsgálatok tanúsága szerint a cukor azért veszélyes, mert a ráksejtek nagy energiafogyasztók, és imádják a cukrot. Persze végső soron a szervezet mindent cukorrá bont le, amit energiaként akar felhasználni, azonban a tiszta cukor igen gyorsan felszívódik, és hirtelen emeli meg a vércukorszintet. Erre pedig a gyökérrágcsálásra és egyéb nehezen emészthető dolgok (sáska stb.) fogyasztására tervezett emberi szervezet nem tudja a választ. Amit ma az orvoslás normál vércukorszintnek fogad el, az körülbelül a duplája annak, amit őseink produkáltak volna egy kőkori rendelőben.
Tanulság: ha szerelmünknek örömet akarunk szerezni, ne csokit, hanem teljes kiőrlésű lisztből készült kenyeret vagy szójatúrót vigyünk! Ha kezdetben furcsállja is, hosszú távon, ahogy hullanak el a kortársai, belátja majd, hogy ez volt a legjobb, amit tehettünk érte.
A cukor, az elhízás és a szívbetegség
Azt is tudja minden óvodás, hogy már a levegővétel is emeli a koleszterinszintet, s gondolom, a nagycsoportosoktól felfelé a többség azt tippelné, hogy a cukor úgyszintén.
Ha az interneten rákeresünk a témára, jó sok cikket, tanulmányt olvashatunk arról, hogy a cukornak semmi köze a szívbetegségekhez és az infarktushoz, leszámítva a váratlan cukoráremelések sokkoló hatását. Egy ártatlannak tűnő tanácsadóoldalon, amelyet a WSRO nevű szervezet tart fenn (13.), 37 vizsgálat összevont analízisét közlik, miszerint a cukor nem áll kapcsolatban a szívbetegséggel. Az oldalon idézik az FAO/WHO ajánlását: a cukor nem áll ok-okozati összefüggésben a szívbetegségekkel, és azt javasolják, hogy a táplálkozásban a zsírt minél több szénhidrátra cseréljük. Az oldal még idéz is egy vizsgálatot, amelynek során a táplálékban a zsírt kiváltották cukorral (!), és ez nem volt káros a vér zsírszintjére. Nem kell a tudomány Sherlock Holmesának lenni, hogy az olvasóban a gyanú szikrája kigyúljon. Csak egy klikk, és kiderül, hogy a WSRO nem más, mint a Világ Cukorkutatóinak Szervezete, amely a cukortermelők, -feldolgozók és -terjesztők nemzetközi szövetsége (14.). Célul pedig nem mást tűzött ki, mint hogy „jobban megértsük a cukor szerepét az egészségben". Az ember azt hinné, ilyen nyilvánvaló és átlátszó hazugságokat csak a leleplezőfilmekben találnak ki, hogy azután legyen mit leleplezni. A site a következő oldalon azt írja: sok ember aggódik, hogy a cukorfogyasztás árt az egészségnek, holott az aggodalom fölösleges, mert kimerítő vizsgálatok cáfolják a cukor és bárminemű betegség kapcsolatát (15.). A legnagyobb hazugságok persze mindig igaznak hatnak. A WHO és a FAO tényleg kijelentette, hogy nincs direkt, közvetlen bizonyíték a cukorfogyasztás és a szívbetegség, a cukorbetegség és egyéb krónikus bántalmak kapcsolatára, azt viszont nem állította, hogy ne volna közvetett és igen erős összefüggés. Ezért a WHO melegen ajánlja, hogy mindenki csökkentse étrendjében a felhasznált cukrot 10% alá, mert az élelmiszerek túlzott energiatartalma elhízáshoz vezet, és ez közvetve igenis okozza az említett betegségeket. Egy átlagos angol 2002-ben 95 kiló cukrot fogyasztott el, vagyis naponta 26 dekát! Ez negyed kiló cukrot jelent üdítokbe, süteményekbe, különféle ételekbe, teába, kávéba csempészve (16.). Ez az elképesztő energiafölösleg zsír formájában rakódik le, ami aztán növeli a vér koleszterinszintjét, és végül érelmeszesedéshez, valamint a rettegett infarktushoz és agyvérzéshez vezet. Az eddig idézett, a The Lancet hasábjain megjelent cikkben Jim Mann vizsgálatokat idéz, amelyekben a kísérleti személyek ha csak részlegesen is elhagyták a cukrot étrendjükbol, jelentős testsúlycsökkenést tapasztaltak. Egy új-zélandi vizsgálatban a cukor elhagyásával 20%-os vérzsírszintcsökkenést sikerült elérni. A cukorlobbi persze nem hagyta annyiban Mann cikkét, egy „cukros bácsi" azonnal válaszolt rá, miszerint a cukorfogyasztás jelentősen csökkent, az emberek mégis híznak, ergo nem a cukor hizlal. Ez persze szó szerint megint csak igaz, mert a nád- és répacukor-fogyasztás tényleg csökkent, viszont a gyümölcscukor (kukoricaszirup) élelmiszeripari használata bődületesen megnőtt. „Cukros bácsi" e-mail címe elég árulkodó megbízói tekintetében: cbaker@sugar.org.
A szomorú helyzet az, hogy 1980 és 1994 között duplájára nőtt az elhízott gyerekek száma, s 24%-uk már túlsúlyos! Egy vizsgálatban kimutatták, hogy pusztán a napi üdítok fogyasztásával két év alatt négy kilót híztak a vizsgált gyermekek (17.). Amúgy az amerikai polgárok fele túlsúlyos (18.). A negatív, forgalmat csökkentő tudományos eredményekre speciális csapatok mérnek ellencsapásokat. Az egészséget veszélyeztető termékeket (dohány, cukor, gyógyszer, alkohol) gyártó multik tudósokat vásárolnak meg, hogy azok árujuk védelmében a csillagot is lehazudják az égről. A tudományos közvéleményt egyre inkább aggasztják az ún. szellemírók, akik különböző cégek megbízásából teljesen tudományosnak ható cikkeket gyártanak, azokhoz neves tudósok nevét vásárolják meg, és megjelentetik orvosi szaklapokban. Egy szakcikket olvasva nem lehet igazából eldönteni, hogy az valódi vizsgálaton alapul-e, vagy kamu. Pesszimista becslések szerint a szaklapokban megjelenő cikkek felét szellemírók, vagyis cikkíró ügynökségek névtelen dolgozói gyártják megrendelésre (19.). Megrázó lehet ez a hír annak, aki hisz a tiszta tudományban, pedig csak azt jelenti, hogy túl sok tudományt idealizáló ifjúsági regényt olvasott. Nemrég Amerikában nagy botrány tört ki, mert kiderült, hogy a koleszterinszint-csökkentőkkel kapcsolatos kezelési irányelveket kiadó bizottság kilenc szakemberéből nyolc olyan cégekkel állt anyagi kapcsolatban, amelyek ezeket a gyógyszereket gyártják. A kezelési irányelvek hatása óriási, mert az orvosok országszerte ezek alapján gyógyítják a betegeket. Az új ajánlásban megfogalmazott elvek szerint további hétmillió amerikaira várt volna, hogy háziorvosa komor arccal javasolja neki: ezentúl koleszterinszint-csökkentőt kell szednie, ha drága az élete (20.).
De kicsit elkalandoztunk meszesedő érfalainktól, amelyeken azóta is icipicit vastagodott a réteg. William Duftynak, a magyarul is olvasható Cukor Blues című könyv szerzőjének víziója a cukor érrendszeri hatásáról a következő: a fölöslegesen felvett finomított cukor kicsit átdolgozva a májba kerül, amely a napi adagok hatására lufiként felpuffad, majd amikor eléri tárolókapacitásának maximumát, zsírsavként bocsátja a vérbe a raktározott cukrot. Ez a zsír szépen lerakódik a jól ismert helyekre (fenék, comb, has, mell stb.), na meg az érfalakon csinos kis plakkokat képez (21.).
Az elhízás során terhelődik a szív, nő a vérnyomás, sorvadnak az izmok, kimerül a vese, és előáll az ún. másodlagos cukorbetegség.
A cukor és az ő betegsége
Kézenfekvő gondolat, hogy a mértéktelenül fogyasztott édesség cukorbetegséghez vezet. De a diabétesszel foglalkozó oldalak vastag és dőlt betűkkel tudatják az olvasóval, hogy ez egy mítosz, cukorfogyasztástól nem lehet cukorbetegséget kapni. Na jó, rendben van, ha már valaki cukorbeteg, ne keltsünk benne bűntudatot, hogy ő okozta magának. De aki még nem az, azt miért vezetjük félre? A világ úgyis tele van hamis megnyugvással az atomerőművek, a környezetszennyezés, a dezodorok és az ételízesítők vonatkozásában.
Az inzulin jó ismerősünk, mindenki azt gondolja róla, hogy ő „égeti el" valahogy a vércukrot. Pedig nem elégeti, hanem segít a cukor- és fehérjemolekuláknak bejutni a sejtekbe, hogy azok felhasználhassák. Az éveken át tartósan magas kalóriabevitel tartósan magas inzulinszintet, pontosabban evéskor egy hatalmas inzulinhullámot jelent a szervezet számára. A sejtek védekezni kezdenek a beléjük pumpált túl sok cukor ellen, és kialakul az inzulinrezisztencia, vagyis a sejtek ellenállnak az inzulin sejtfalnyitogató kísérleteinek. Ám mivel az agy érzékeli, hogy a vérben ott a sok cukor, utasítja a hasnyálmirigyet, hogy még több inzulint termeljen. Ekkor őrült hajsza kezdődik. A magas vércukorszint mindent tönkretesz, a szervezet ezt egyre nagyobb adag inzulinnal próbálja kivédeni, a sejtek meg egyre ingerültebben állnak ellen. Egy ponton a hasnyálmirigy bedobja a törölközőt, és amíg tulajdonosa elégedetten böfög a tévé előtt degeszre tömött hassal, a szervezet feladja a küzdelmet, és a tartósan magas vércukorszint elkezdi áldásos munkáját, amelynek sok év múlva vakság, lábamputáció, súlyos érelmeszesedés, impotencia és infarktus lesz a következménye (a felsorolás egy kíméletesebb változat, a teljesebb listát lásd a 22. kapcsolódó webcímen). Azt az állapotot, amikor még nem látszik semmi, X-szindrómának hívjuk (18.), talán azért X-nek, mert alattomosan és ismeretlenül kezdi pusztítani a szervezetet. Aztán kiderül, hogy a polgár cukorbeteg lett, felkeresi a diabétesszel foglalkozó website-okat, ahol a fülébe duruzsolják, hogy „te nem tehetsz semmiről, de azért fogyjál le egy kicsit"...
Hát először is, a finomított cukor fogyasztásának növekedése igenis szoros kapcsolatot mutat a diabéteszes betegek számának gyarapodásával (23.), írják egy amerikai táplálkozástudományi szaklapban. Továbbá az amerikai orvosok szövetségének folyóiratában, a JAMA-ban 2004-ben megjelent egy vizsgálat, melynek során 91 249 diabéteszmentes nő étkezési szokásait figyelték. Nyolc év alatt 741 nő lett cukorbeteg. Azoknál, akik naponta elfogyasztottak egy cukrozott üdítot, a cukorbetegség kialakulásának valószínűsége kétszerese volt, mint azoknál, akik vizet ittak.
A másodlagos vagy felnőttkori cukorbetegséggel kapcsolatban ismét felmerül egy összeesküvés-elmélet, háttérben a diabéteszlobbival. A diabétesz és szövődményeinek kezelése ugyanis óriási üzlet a gyógyszeriparnak és az egészségügynek. A másodlagos diabéteszről ugyanis mindig úgy beszélnek, hogy az nem gyógyítható, csak kezelhető – írja Thomas Smith Halálos diabéteszrászedés című cikkében (22.). A diabéteszipar Smith által taglalt leleplezését most mellőzném, a lényeg ugyanis, hogy egyszerűen le kell fogyni, és áttérni a normális, egészséges táplálkozásra. Cukrot, alkoholt elfelejteni! Sajnos tudjuk jól, hogy az emberek inkább belehalnak, de nem akarnak lefogyni, lemondani a nassolásról, nem is beszélve az ivásról. Innentől viszont mégiscsak szükség van a diabétesziparra, mert ha valaki nem akar meggyógyulni, valahogy karban kell tartani lassú haldoklása során.
Aszpartam, Nutrasweet: te válts meg minket!
Ennyi jó hír a cukorról kicsit megkeseríti az ember szája ízét, nem? Ráadásul, ha most valaki bánatában a nutrasweetes vagy az aszpartamos üveg felé nyúl, csak annyit mondhatunk, hogy tiszteletben tartjuk az öngyilkossághoz való jogát – Szókratész is a méregpoharat választotta.
Az aszpartam sikersztorinak indult, aztán kotnyeles tudósok kezdtek felfigyelni arra, hogy furcsa tünetek jelentkeznek fogyasztásakor: szédülés, migrén, asztma, bőrérzéketlenség, figyelemzavar, epilepsziás rohamok, Alzheimer-kór stb. Akut formában a tünetek megegyeznek a „kínaiétterem-szindrómával", mert az aszpartam és a kínai ízesítők némelyike egyaránt glutamátot tartalmaz (24.). Mint Richard Seah írja, a vizsgálatokat két csoportra lehet osztani: amelyeket az aszpartamgyártók szponzorálnak, kivétel nélkül arra a következtetésre jutnak, hogy az aszpartam az egészségre ártalmatlan, míg a másik csoportba tartozók mindenféle káros mellékhatást tulajdonítanak fogyasztásának. Én valahogy inkább hiszek azoknak, akik szponzorálás nélkül dolgoznak.
Az Amerikai Gyógyszerészeti Hivatal 1995-ben azzal engedélyezte az aszpartam bevezetését, hogy feltüntetik a címkén glutamáttartalmát. Mintha egy halandó tudná, mi az.
A hivatal jelentésében azt írta, hogy az emberek ismeretlen arányban a következő tünetekkel reagálhatnak az aszpartam fogyasztására: égő érzés a felsőtesten, érzéketlenség a törzsön, végtagokon, csipkedő melegség- vagy gyengeségérzés a test egyes részein, az arc feldagadása, mellkasi fájdalom, fejfájás, hányinger, szapora szívverés, légszomj, szédülés, gyengeség. A jelenség leginkább akkor lép fel, ha mintegy 3 gramm aszpartam jut az üres gyomorba (pl. diétás üdítő formájában). A hivatal asztmásoknak kifejezetten nem ajánlotta fogyasztását (25.), de hol látunk mi ilyen figyelmeztető címkéket az aszpartamtartalmú üdítőkön és ételeken? Sehol, mert az édességipar pontosan tudja, hogy akkor senki nem merné fogyasztani ezeket az édességeket.
Az aszpartam a tünetek súlyosbodását okozhatja figyelemzavar, hiperaktivitás, allergia, asztma, szívritmuszavar, cukorbetegség, depresszió, epilepszia, magas vérnyomás, irritábilis bélszindróma, gyulladások, migrén, multiplex szklerózis, hipofízisdaganat, alvászavar, fülzúgás és látási problémák esetén (26.).
Konklúzió
Egy édes álom elröppent, és a kínai bölcs paradoxonát módosítva vagy azt gondoljuk, hogy mi vagyunk a cikk, akit olvasnak, majd lassan elenyészünk a kukába került többi újsággal együtt, vagy mi vagyunk az olvasó, aki ezt a cikket olvassa, és onnantól nem hagy nyugodni bennünket a gondolat, hogy lassan ölő mérget fogyasztunk. De ne hamarkodjuk el döntéseinket! Csak a cukorról való tömeges lemondás munkahelyek százezreit szüntetné meg a cukorrépa- és cukornádtermelőktől a szállító- és feldolgozóiparon át a cukrot alapanyagként felhasználó iparágakig és a kereskedelemig. A cukor elhagyása étkezésünkből komoly válságot idézne elő az orvosi kutatások és az egészségügy területén is, hiszen a gyógyszerkutatások egy része olyan betegségekre irányul, amelyeket többek között az irdatlan cukorfogyasztás idéz elő. Gondoljuk meg tehát kétszer is, hogy áttérünk-e az egészséges életmódra, mert ennek beláthatatlan világgazdasági következményei lehetnek! Persze vannak felelőtlen elemek, akik bioboltok polcain kotorásznak, teljes kiőrlésű lisztből készült, téglaszerű kenyereket cipelnek haza, és a cukrot otthon halálfejes címkével ellátott üvegben tartják. ők elegánsan kivonják magukat a közös szenvedésből, amit a világpiac egyensúlyáért nap mint nap átélünk. Vagy nekik van igazuk? Sutyiban néhányan megcsinálhatjuk a magunk kis forradalmát, s talán nem omlik össze tőle a tőzsde?
***
Kapcsolódó webcímek:
1. www.hirek.com/cikk//27868
2. wv.essortment.com/historysugarca_ruef.htm
3. www.siu.edu/~ebl/leaflets/sugar.htm
4. www.infoplease.com/ipa/A0108000.html
5. www.historymole.com/cgi-bin/main/results.pl?type=theme&theme=Napoleon
6. www.stormfront.org/whitehistory/hwr58.htm
7. www.discoveringbristol.org.uk/showNarrative.php?narId=788&nacId=835
8. www.mercola.com/article/sugar/dangers_of_sugar.htm
9. exchange.healthwell.com/nutritionsciencenews/NSN_backs/Apr_00/cancer_s1.cfm
10. www.ncbi.nlm.nih.gov/entrez/query.fcgi?cmd=Retrieve&db=pubmed&dopt=Abstract&list_uids=15298947
11. www.mercola.com/article/sugar/sugar_cancer.htm
12. www.mercola.com/article/sugar/sugar_cancer.htm
13. www.wsro.org/public/sugarandhealth/sugarandheartdisease.html
14. www.wsro.org/public/aboutwsro.html
15. www.wsro.org/public/sugarandhealth/factsaboutsugar.html
16. thelancet.com/journal/vol364/iss9435/full/llan.363.9414.editorial_and_review.29169.1
17. thelancet.com/journal/vol363/iss9414/full/llan.357.9255.original_research.15246.1
18. exchange.healthwell.com/nfm-online/nfm_backs/Jul_01/syndromex.cfm?path=ex
19. observer.guardian.co.uk/uk_news/story/0,6903,1101680,00.html
20. www.laleva.org/eng/2004/07/pharmaceutical_fraud_and_corruption_statin_recommenders_drugmaker_ties.html
21. www.nexusmagazine.com/articles/sugarblues.html
22. www.nexusmagazine.com/articles/DiabetesDeception.html
23. www.ncbi.nlm.nih.gov/entrez/query.fcgi?cmd=Retrieve&db=pubmed&dopt=Abstract&list_uids=15113714
24. www.laleva.org/eng/2004/08/msg_monosodium_glutamate_aspartame_tasty_but_still_bad_for_health.html
25. www.msgtruth.org/contents.htm
26. www.msgtruth.org/states.htm
Business Online ROVAT TOVÁBBI HÍREI
E-sport-sikerek: mentorálással lesznek még jobbak a profi játékosok a Széchenyi-egyetemen
A győri Széchenyi István Egyetem Sportegyesülete (SZESE) 2019 óta rendelkezik e-sport-szakosztállyal, s a sportág azóta is töretlen népszerűségnek örvend a hallgatók körében. A tehetséges fiatalokat az intézmény tulajdonában lévő Uni Pro Sport Kft. programvezetője, Borkai Ádám kutatja fel és segíti a minél jobb teljesítmény érdekében. Mentoráltja, Vén Balázs nemrég egy rangos nemzetközi verseny labdarúgó-videójáték kategóriájában győzött.
2024. december 4. 20:01
Digitális forradalom a transzformátor-alállomásokban
Nagy nyomás nehezedik az energiaszektorra. A németországi elosztóhálózat-üzemeltetőknek gyorsan fel kell készíteniük infrastruktúrájukat az energetikai átállásra.
2024. december 4. 18:15
Karácsonyi ajándéktrendek: a technológiai eszközök az öt legnépszerűbb kategória között
A technológiai termékek az idei karácsonyi ajándékvásárlási szezonban az öt legnépszerűbb kategória között szerepelnek – derül ki egy friss, novemberben megjelent kutatásból.* A felmérés szerint a fiatalok és a férfiak különösen hajlanak a technológiai ajándékokra, míg az idősebb korosztály és a nők esetében jóval hátrébb sorolódnak az ilyen típusú meglepetések. Összességében a vásárlók 27 százaléka választ technológiai eszközöket ajándékként, amelyek a ruházati cikkek, ajándékutalványok, játékok, valamint könyvek után következnek. A vásárlók döntően barátok, családtagok vagy online közösségek ajánlásaira alapozzák döntéseiket, és elsősorban az online vásárlást preferálják.
2024. december 4. 16:37
A HONOR Magic V3 és V2 a tökéletes randipartnerek
Akár a hideg hónapokra keresünk társat, akár készülünk a tavaszi randilendületre, a HONOR Magic V3 és a most akciós HONOR Magic V2 egyaránt hű társak lesznek akár a románc előre lendítésében is. Egy jól összerakott Tinder vagy egyéb profil kulcsfontosságú, és ebben remek partner a két készülék.
2024. december 4. 14:49
Országos CNC-programozói versenyen lett bronzérmes a Széchenyi-egyetem csapata
Először indult az országos Bánki-HAAS CNC-programozói versenyen a győri Széchenyi István Egyetem csapata, amelynek tagjai végül nagy versenyben bronzérmet szereztek. A gépészmérnök-hallgatókból álló SZECAM elnevezésű gárda a jövőben akár nemzetközi megmérettetéseken is képviselné az intézményt.
2024. december 4. 11:35