Prim Hírek

Laurens Jan Brinkhorst, a holland elnökség gazdasági ügyekért felelős minisztere a következő szavakkal kommentálta a PricewaterhouseCoopers tanulmányát: "E jelentés kísérleti és provokatív jellegű. Célja, hogy Önöket a lisszaboni cselekvési program és különösen az európai IKT-program átgondolására és revitalizálására ösztönözze."

Az információs és kommunikációs technológiákat több ország nagyon sikeresen alkalmazta, közülük a tanulmányban Koreát, Indiát, Kínát, az USA-t és Japánt vizsgálták meg, amely államok sok vonatkozásban jobban teljesítenek az EU-nál.

De Európa is lehet sikeres. A jelenlegi politikák nagyon hasznosak, ám nem eléggé hatékonyak ahhoz, hogy felzárkózhassunk a többi gazdasági hatalomhoz. Újra át kell gondolni jelenlegi politikánkat a továbblépést akadályozó tényezők azonosításához és az áttörési lehetőségek feltárásához. A PWC tanulmánya tíz ilyen potenciális áttörési pontot határozott meg (lásd keretes összefoglalónkat).

A jelentés ajánlásait az Európai Tanács megvizsgálta, és azokat állásfoglalás formájában a hivatalos uniós politika szintjére emelte.

1. Elérhetőség helyett komplex IKT-alkalmazások

Az európai termelékenységnövekedés jelentősen felgyorsítható, ha a szervezetek többet és jobban használják az információs és kommunikációs technológiákat munkafolyamataikban. A közelmúlt gazdasági irodalma azt mutatja, hogy az európai gazdaságok az USA-hoz képest később és kevesebbet fektettek be az IKT-be. A cégeknek sokszor hosszú időbe telik, amíg magukévá teszik az új technológiákat, megváltoztatják a szervezeti intézkedéseket, és hatékony üzleti folyamatokat valósítanak meg. Jelenleg az USA és Európa között a termelékenységnövekedésben mutatkozó szakadék nagyrészt az IKT felhasználásának különbségével magyarázható.

Az IKT-nek a termelékenységhez való hozzájárulása nem pusztán a számítógépeken és a távközlési infrastruktúrán múlik. Fontos szerepet játszik a szakértelem is. Ez nemcsak az alapképzésre és az IKT-nek a hivatalos oktatási rendszerbe való integrálására vonatkozik, hanem a cégek által az alkalmazottaknak nyújtott képzésre és ösztönzésre is. Általában a japán és az amerikai cégek lényegesen többet költenek erre, mint az európaiak, amelyek közül különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) áldoznak rá keveset.

Az OECD által 2004 júniusában szervezett miniszteri konferencia többek között ajánlatot tett arra, hogy lépjenek túl az alapvető összekapcsolhatóságra és az e-readinessre irányuló politikán, hogy megkönnyítsék a komplex IKT-alkalmazások széles körű bevezetését. Azonban a jelenlegi ütem nem elég a termelékenységi szakadék megszüntetéséhez, ezért további kezdeményezésekre van szükség az e-üzletvitel és az e-kormányzat területén. Az Európai Bizottságnak ösztönöznie kell a tagállamokat az ezt segítő szabályozás kidolgozására. Ennek elemei magukban foglalhatnák:

- a legjobb gyakorlatról a közös gyakorlatra való átállás gyorsítását,

- a k+f eredmények beolvasztásának és alkalmazásának támogatását,

- a szervezetek (és különösen az kkv-k) támogatását, hogy javíthassák az IKT-be, illetve a szakértelembe, az újjászervezésbe és a továbbképzésbe való beruházások közötti egyensúlyt (megjegyezzük, hogy a japán magánszektor jelenleg az Európában erre fordított összeg 3-szorosát, az amerikai pedig az 5-szörösét költi el),

- az iparágnak és különösen az kkv-knak mint igényes vevőknek nyújtott támogatást (egyes országok szabályozása előírja a kormányszerveknek, hogy költségvetésük meghatározott százalékát kkv-knak ítéljék oda, ily módon ösztönözve azokat, hogy eleget tegyenek a legmagasabb minőségi követelményeknek),

- az innovatív állami szolgáltatásokat (különösen a komplex gyártási láncokban), amelyek példaként szolgálhatnak mások számára.

2. Az európai IKT-környezet szabványosítása

A szabványosítás az IKT széles körű alkalmazásának és felhasználásának előfeltétele: új vállalkozásokat indíthat el, és lehetővé teszi működésüket. Páneurópai, együttműködésre képes elektronikus hitelesítési, fizetési és biztonsági megoldásokra van szükség az innováció és a gazdasági növekedés jelentős fellendítéséhez. Az erre kidolgozott megoldásoknak lendületet kell adniuk az IKT befogadásának és a cégen belüli reformfolyamatoknak.

A független és teljesen nyílt fizetési rendszer fokozott versenyhez, alacsonyabb belépési küszöbhöz és ily módon dinamikusabb innovációs mintához vezethet. Bár az iparág fontos szerepet játszik a megoldások megtervezésében, kidolgozásában és megvalósításában, a különböző, gyakran ellentétes érdekű szereplők skálája olyan széles, hogy a kormány természetes módon a status quók megváltoztatására törekszik, ami a felhasználóknak nem áll érdekében. Mivel a kérdés határokon átívelő jellegű, és nemzetközi koordinációt igényel, helyénvaló az EU bevonása a következőkben:

- hitelesítés: páneurópai együttműködő-képesség (minimum) vagy a hitelesítési rendszerek/platformok szabványosítása (előnyben részesített),

- fizetési rendszerek: páneurópai együttműködő-képesség (minimum) vagy az e-fizetési rendszerek/platformok szabványosítása,

- biztonság: a biztonsági szabványokra helyezett páneurópai hangsúly a hozzáféréssel, az identitáslopással és a biztonságos tranzakciókkal kapcsolatban.

Az elektronikus aláírási irányelvet 1999-től a legtöbb EU-tagállamban alkalmazzák, de a vele járó költségek, a kritikus tömeg bonyolultsága és hiánya miatt a PKI alapú megoldások nem voltak sikeresek. Ezért sok szervezet magánjellegű kezdeményezéssel állt elő. Ezek ugyan eredményeket mutatnak fel a konkrét alkalmazások esetében, de ez elkerülhetetlenül számtalan inkompatibilis megoldáshoz vezet, ami pedig gátolni fogja a termékek és az emberek szabad áramlását Európában - visszatartva a gazdasági növekedést. A célnak egy páneurópai hitelesítési megoldás létrehozásának kell lennie.

3. Új technológiák bevezetésének felgyorsítása

A új technológiák elfogadásának és bevezetésének sebessége komoly hatással van a gazdasági növekedésre. A folyamatot gyakran akadályozza az iparág, a kormány és a társadalom közötti, a technológia új távlatairól folytatott érdemi párbeszéd hiánya. Az új technológiai fejlesztések következményei jóval meghaladhatják a gyártók felelősségét és érdekeit, illetve a társadalom reakcióit, továbbá a társadalomra gyakorolt hosszú távú hatás nem mindig látható vagy könnyen érthető. A feltörekvő technológiák megjelenésekor pedig a társadalom nem mindig kellőképpen ítéli meg a lehetséges veszélyeket.

A párbeszéd konkrét példái

- Az intelligens címkék, illetve a rádiófrekvencia alapú azonosítás (RFID). A vonalkód feltalálása és használata után az intelligens címkék jelentik a következő nagyobb áttörést a kiskereskedelmi és a logisztikai szektorban. Azonban előfordulhat, hogy az ad hoc hálózatépítés és az RFID-chip nem korlátozódik majd a termékek nyomon követésére és visszakeresésére a gyártási és szállítási folyamatban, hanem könnyen átléphet személyes területünkre, akár anélkül, hogy ennek tudatában lennénk. Az RFID máris Japán IKT-szabályozási napirendjének elsődleges pontja.

- A Voice over IP (VoIP), amely a hangkommunikáció olcsóbb megvalósítását teszi lehetővé az átalánydíjas internetes infrastruktúra felhasználásával. Ennélfogva gazdasági szempontból a VoIP általában véve vonzó a társadalom számára. Azonban valószínűleg jelentősen hat majd a távközlési szolgáltatók jelenlegi üzleti modelljeire, amelyek elsősorban perc alapú hanghívási bevételekre épülnek. 2003-ban Japán már biztosította a 050-es előhívószámot a VoIP-hívások lebonyolítására. Európában a segélykérő szolgáltatások, mint például az európai 112-es szolgáltatás, még nem szerepelnek bizonyos VoIP-ajánlatokban. A telefonhálózatban a megfigyelés és a jogérvényesítést támogató egyéb, biztonsággal kapcsolatos jellemzők az interneten sem szabványosak (pl. hívóazonosítás). Ezeket az érveket azonban nem szabad felhasználni a hagyományos érdekek védelmére.

4. Bármilyen tartalom bárhol, bármikor, bármilyen platformon

A tartalom a jövőbeli gazdasági növekedés és foglalkoztatás fontos eszközének számít. Az EU-nak táplálnia kell ezt az eszközt azáltal, hogy megvalósítja a "bármilyen tartalom bárhol, bármikor, bármilyen platformon" szemléletet, például azáltal, hogy a tartalom előállítóinak multiplatform-hozzáférést és új digitális jogi szabályozást teremt.

A tartalom és a széles sávú internet kapcsolatban áll egymással: az internetet széles körben tartalomszállító rendszernek tekintik. De mindeddig az összeköttetés sokkal többet számított, és gazdasági értéke még mindig sokkal nagyobb, mint az általa szállított tartalomé. A széles sávú internet azonban új lehetőségeket kínál az európai tartalomszolgáltató ipar számára, így döntő fontosságú lehet a gazdaság növekedése és a termelékenyég szempontjából. 2005-ben a tartalomipar várhatóan 6,3%-kal fog növekedni.

Jelenleg a tartalomipar két konvergáló IKT-területen, a távközlési és a műsorszórási piacon működik. Hálózataik célorientált jellege miatt a távközlési és a műsorszórási szabályozás mindig két különböző terület volt a nemzeti és a regionális politikában. A tartalomipar a kívántnál lassabb ütemben növekszik.

Hiányoznak még azok a motiváló tényezők, amelyek bátorítják, inspirálják és vonzzák a tartalomszolgáltatókat, illetve a felhasználókat a digitális területre. Ilyen motiváló tényezők találhatók például a játékokban (a játékpiac mérete nagyobb, mint a hollywoodi tartalomiparé), az oktatási rendszerben és az európai kormányzati információk, illetve kulturális kincsek digitális formátumban való elérésében.

A fejlett tartalompiac fontos hozzájárulás lehet a lisszaboni célokhoz, hiszen ez a gazdasági növekedés egyik fő előmozdítója, és hozzájárul az állampolgárok életminőségének javulásához is. Az EU-nak digitális jogkezelési rendszert kell létrehoznia a tartalom számára, amely kiegyensúlyozza a gazda és a fogyasztó érdekét, amely felismeri az intézményileg létrehozott tartalomról a magánúton létrehozott tartalomra történő áttérést, amely egyszerű (lehetőleg szabványos) felhasználói interfészt biztosít, és amely illeszthető a tartalomgazdák és ügyfeleik speciális igényeihez.

5. Globális vezető szerep az IKT-iparban

A jól működő, versenyképes európai IKT-iparág a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás kritikus feltétele. Az EU-nak konkrét területeken kell meghatároznia a globális irányítás stratégiáját, például egy (új) európai szabványpolitika ösztönzésével (együttműködésben a piaccal) és azáltal, hogy határozott döntést hoz például a 3G-mobilkommunikáció jövőjére vonatkozóan.

Az európai IKT-iparág jelenlegi gyenge helyzete nem szükségszerűen az oktatás szintjével, az infrastruktúrával, illetve a tudományos ismeretekkel kapcsolatos innováció hiányának következménye. Minden erőfeszítés ellenére továbbra is jelentős kereskedelmi akadályok léteznek az országok között. Bizonyos vonatkozásokban az európai piac még mindig 25 alpiacként működik.

A platformvezetői cél eléréséhez az alábbiak szükségesek:

- határozott döntések meghozása, valamint a globális platformvezetésre irányuló általános stratégia kidolgozása és megvalósítása,

- szabványosítási folyamat és interoperabilitás a piac növekedéséhez és a piaci elfogadtatás (eladhatóság) potenciális gazdasági ösztönzőerejeként való alkalmazásához,

- a kormányzatok befolyásolása igényt támasztó, kezdő ügyfélként.

A szabványosításra és interoperabilitásra irányuló proaktív, stratégiai magatartás nyújthatja azt a bizalmat, amelyre az iparágnak szüksége van az adott technológiákba való beruházáshoz. A GSM például szolgálja az ipar és a kormányzat közötti új norma kialakítását, illetve az iparág létrehozására irányuló aktív együttműködést.

A kormányzatoknak módjukban áll befolyásolni a fejlődést azáltal, hogy piacbevezető ügyfélként kihasználják erejüket, például úgy, hogy csak olyan termékeket vásárolnak, amelyeket "nyílt normák" felhasználásával fejlesztettek ki. A maximális hatás eléréséhez a kihívások egyike a beszerzési eljárások számos szervezetre és minisztériumra kiterjedő harmonizációja lesz, országos, regionális és helyi szinten. E szervezetek gyakorta nagyfokú autonómiával rendelkeznek beszerzéssel kapcsolatos döntéseikben.

6. Stratégiai válasz a munkahelyek áttelepülésére

A gazdasági fejlődést és a foglalkoztatást komolyan érintheti a munkahely-áttelepítés azokba az országokba, ahol alacsonyak a bérek. Az EU-nak erre stratégiai választ kell kidolgoznia.

A megfelelő reagálás a munkahelyek Ázsiába való áttelepítésére és általában az "agyelszívásra" (brain drain) alapvető fontosságú a gazdasági növekedéshez és a foglalkoztatási célok megvalósításához. Európa hasonló fenyegetéssel nézett szembe a 60-as és 70-es években, annak következtében, hogy Japán az olcsó és gyengébb minőségű fogyasztási termékek szállítójává vált. Akkor Európa képes volt az ehhez való igazodásra, ám a jelenlegi kihívás komolysága legalább kétszer akkora. A folyamat az olcsó munkaerővel kezdődik, azonban rövid időn belül ezek a nemzetek is felzárkóznak az értéklánchoz, és versenytársakká válnak a termékek teljes skáláját illetően, beleértve a csúcsminőségű árucikkeket is. Ennek következtében sürgős és eltökélt lépésekre van szükség.

Európában nincs konszenzus arra vonatkozóan, hogyan kell reagálni a munkahelyek "elvándorlására", ezért áttörést jelenthet egy erre vonatkozó közös stratégia kidolgozása. Európának leginkább arról kell gondoskodnia, hogy a munkahelyveszteségeket ne az európai munkaerőpiac és üzleti légkör hiányosságai okozzák. Az igazi válasz azonban az új munkahelyek létrehozásában rejlik, ami pedig kutatásba és fejlesztésbe, innovációba és vállalkozási tevékenységbe való befektetéseket tesz szükségessé.

7. Az akadályok eltávolítása az innováció elől

Az elektronikus hálózatokkal kapcsolatos új távközlési direktíva jóval kidolgozottabb keretet adott a versenyjog elveinek ex ante, vagyis előzetes alkalmazásával. Sokan úgy vélik, hogy ez a keret az elődjénél hatékonyabban tud testre szabott megoldásokat szolgáltatni a piaci aránytalanságokra.

Bár számos országban a törvénykezés csak nemrég zárkózott fel az új távközlési direktívához, már megfigyelhetők a szűk keresztmetszetek, amelyek bizonytalanságot és ezáltal "szabályozási veszélyt" eredményeznek. Ez pedig kihatással van a jelenlegi résztvevők és a potenciális új belépők távközlési beruházásaival kapcsolatos döntésekre. Több probléma merül fel.

Míg az új keret több és előretekintőbb értelmezést tesz lehetővé, az országos szabályozó hivataloknak több döntést kell hozniuk, és előfordulhat, hogy értékeléseiket a bíróságon esetleg megfellebbezik.

Az értékelés az interpretációk divergenciájához vezethet Európa-szerte, ami további fellebbezési alap lehet.

Az új keret a piac rendszeres áttekintését írja elő a jelentős piaci erőt illetően. Figyelembe véve a technológiai fejlődés gyors ütemét, a rákövetkező ciklus esetleg túl sokáig tarthat a szabályozó hivatalok számára ahhoz, hogy megfelelően reagáljanak az új fejlesztésekre.

Számos tagországban a távközléssel kapcsolatos régi törvények nem terjedtek ki az internet szabályozására, mivel azok a telefonhálózatra irányultak. Ezt az elektronikus kommunikációs hálózatokra vonatkozó új direktíva transzpozíciójával korrigálták, azonban az internet szabályozása jórészt az iparág általi önszabályozáson alapul, és előfordulhat, hogy az érdekeltek számára az átláthatóság és az alapvető felhasználói jogok veszélybe kerülnek.

Az új direktíva segítségével követett elvek egyike a technológiai semlegesség az "infrastruktúrák közötti" versennyel kombinálva. Előfordulhat, hogy ez az elv, bár fontos és érvényes, esetleg nem életképes olyan magas költségű infrastruktúráknál, mint például az otthoni optikai csatlakozás.

A szükséges áttörést az hozhatja meg, hogy csökkentjük a szabályozási költségeket, konkrét lépéseket téve egy igazi, nemzeti különbözőségek nélküli európai piac és szükség esetén egy európai szabályozási hivatal létrehozása felé.

8. Rugalmasabb rádiófrekvencia-kijelölés

A mobiltechnológia és a mobilkommunikáció egyre inkább tért hódít. Új technológiák jelennek meg, és növekszik a spektrum hatékony felhasználásának fontossága. A frekvencia jelentős értéket képviselő erőforrás, amint azt a 3G-s aukciós eljárások is demonstrálták. A spektrum egyúttal az innováció gazdag forrása is. Az engedélyhez kötött sávokban folyó lassú fejlődés mellett hatalmas az előrehaladás a szabadon használható sávokban, például a Wi-Fi, valamint az utóbbi időben a Wi-Max segítségével. Gyakran hallható, hogy a spektrummal kapcsolatos szabályozás jelenleg nincs hatékonyan alkalmazva, főként a történelmileg kialakult, rugalmatlan frekvenciakiosztási politikák következtében.

Az engedélyekkel való kereskedés korlátjai megakadályozzák egy európai piac létrejöttét, és tiltják az innovatív fejlesztéseket. A kérdés most már az, hogy milyen mértékben van szükség az európai országok harmonizált megközelítésére.

A frekvenciaszabályozás terén történt áttörés eredményeként a jelenlegi, szűkösségen alapuló, merev frekvenciakiosztási modellt felváltja egy új, az európai spektrumtér, a frekvenciakereskedelem és a megosztott használat alapelveit felhasználó, rugalmas modell. A digitális térben betöltött vezető szerep megszerzéséhez az analóg műsorszóró rendszerek mielőbbi kivonását kellene ösztönözni vagy akár kikényszeríteni.

9. A fogyasztók bizalmáért és biztonságáért

Az IKT széles körű felhasználásának kritikus feltétele a felhasználói bizalom. Ezért az EU-nak strukturális megoldásokat kell bevezetnie a vírusok és a spam ellen, felelősségeket hozva létre, a jogérvényesítésen belül hangsúlyt helyezve az internetes bűnüldözésre, és biztosítva a kritikus infrastruktúrák elérhetőségét.

Az internet által nyújtott hatalmas előnyök "árnyoldala" a vírusok, a spam, a pornográfia terjedésének, a magántitok megsértésének és a számítógépes bűnözésnek a lehetősége. Ezek a fenyegetések hatással vannak az ügyfelek bizalmára, akadályozzák általában véve az információs társadalom, konkrétan a tartalompiac fejlődését, valamint komolyan fenyegethetik a gazdaság megfelelő működését. A jövőben a fenyegetések még bonyolultabbá válnak, kivédésük pedig összetettebb feladat lesz. Az ügyfelek bizalmát befolyásoló és a jövőben megcélzandó kérdés az "azonosság eltulajdonítása", valamint az interneten alkalmazott "dinamikus árkialakítás".

A felhasználói bizalom problémái nem orvosolhatók csak az egyik fél által. Sem a felhasználók, sem az antivírus-iparág, sem a kommunikációs, illetve az infrastruktúra-szolgáltatók nem képesek a gondokat egyedül megszüntetni. Az összehangolás azonban nem jön létre magától, a probléma túlnő az egyes felhasználók és az egyes szolgáltatók képességein. Következésképpen a kormányzatra hárul a feladat.