Prim Hírek

A gazdaság, a közigazgatás és a civil társadalom különböző szegmensei számára eddig is csurrant-cseppent támogatás a hazai pénzekből, éppúgy, mint az EU előcsatlakozási alapjaiból, illetve az NFT I operatív programjain keresztül. Vannak magukat szerencsésebbnek érző területek, és akadnak örök elégedetlenek. A korábbi beidegződések levetkőzésében kevésbé jeleskedők nehezen értik meg, hogy a támogatások nem a megélhetést, hanem a fejlődést szolgálják. Azért kapunk „ingyen" halászhálót, hogy megtanuljunk halászni, üzletet építsünk rá, s ha az prosperál – vagyis fejlődésünk megfelelő pályán halad tovább –, a haszonból mi is adhassunk hálókat a rászorulóknak.

Aggályok és dilemmák

A 2007 és 2013 közötti EU-támogatások felhasználását célzó, Nemzeti stratégiai referenciakeret névre keresztelt második Nemzeti fejlesztési terv sikeres volta több évtizedre is meghatározhatja Magyarországnak az unióban és akár a világgazdaságban elfoglalt helyét. Pontosabban annak előszobája lehet, mert az igazi erőpróbát az operatív programoknak nevezett szakágazati tervek megvalósulását célzó pályázatok megfelelő kiírása jelenti. A körülmények adhatnak okot némi nyugtalanságra. A terv kidolgozására és annak pályázati szintre bontására ugyanis ciklus közben, kormányfőváltás után, az országgyűlési választások előtt és alatt, illetve a két választás között kerül sor, s alig van arra remény, hogy mindez nem megy a soha nem látott összegű támogatások felhasználásának rovására. A kettévágott tervezési időszak miatt a Nemzeti Fejlesztési Hivatalnál úgy vélik, adminisztratív oldalon – vagyis a minisztériumok részéről – ugyan kidolgozottak lehetnek az NFT II dokumentumai, de hogy azok a többi országgal azonos időben, június-július táján nemzeti legitimációval rendelkező dokumentumként kerülhessenek az unió asztalára, ma még megoldásra vár. Különösen annak fényében, hogy a rendelkezésre álló magas támogatási öszszeg miatt a tervnek több, előre definiált, kiemelt zászlóshajója lesz. A források felhasználásának mielőbbi megkezdése érdekében ugyanis a kapcsolódó beruházások előkészítésének már a tervezéssel párhuzamosan, 2006-ban el kellene kezdődnie.

A közgazdászok által gyakran hangoztatott aggály az is, hogy a kormány az államháztartás reformja nélkül február 21-én elfogadott és társadalmi vitára bocsátott mintegy 6650 milliárd forintos európai uniós fejlesztési forrás felhasználásának céljairól szóló új stratégiai dokumentummal ingoványos talajra tévedhet. Az eddigi EU-s tapasztalatokból levonható következtetések szerint strukturális reformok és fegyelmezett költségvetési politika nélkül modernizációhoz nem, csupán rövid távú élénküléshez vezetnek a támogatások. A társadalmi vitára alig egy hónap maradt, és a hiányzó gazdaságpolitikai alap sem jó előjel. Az említetteken túl az alacsony mértékű idegennyelv-tudás, a nagyszámú, ismeretlen szaktudású, korú stb. munkanélküli, a hiányzó MÁV-reform, az alulfinanszírozott k+f sem jelent megfelelő alapot ahhoz, hogy célba érhessenek az operatív programok megvalósulására szánt összegek. Nem egyszerűsíti a kérdést – kiemelten a tőkeszegény kis- és középvállalkozásokat tekintve –, hogy a támogatásokból csak az új projektek finanszírozhatók, de az üzemeltetés és a működtetés már nem, emellett többek között az outsourcing terjedését sem segítik. Ugyanakkor kedvező, bár a politikusok által nehezen elfogadott tény, hogy a felhasználást uniós szabályok korlátozzák, így az azokkal ellentétes pártprogramok finanszírozására nem használhatók fel.

Erők, ellenerők

Ahogy a fentiekből is látszik, a fejlesztési terveket erők és ellenerők harca formálja. A tervezés alapjai számtalan szakmai dokumentum formájában adottak, de hogy szintetizálásuk, egységessé kovácsolásuk megtörténik-e, az már aggodalomra ad okot. A tervekbe kerülő területeket és azok prioritásait ma ugyanis elsősorban az eltérő lobbierejű minisztériumok súlya és kevésbé a stratégiák alapjaként elkészült, helyzetünket és lehetőségeinket feltáró tanulmányokban foglaltak határozzák meg. Dobozi Sándor szerint ennek következményeként könnyen előfordulhat, hogy a tervezés nem a helyzetelemzések szerint szükséges irányba halad majd, hanem az egyes fejlesztési területek súlya az azok szakmai felügyeletét ellátó minisztérium súlyával lesz arányos. A rendelkezésre álló idő 80 százalékát pazarolták el stratégiai tervezésre, ami a részletes kidolgozás során pótolhatatlan, akár a programok céltévesztéséhez, a stratégia bukásához vezető időhiányt generálhat. A stratégiák és makrocélkitűzések csak a legfelső szinten összehangoltak, a programokban megfogalmazottak azonban – az informatikai fejlesztést tartalmazó projektekre ez kiemelten is igaz – jobban igazodnak a minisztériumok kompetenciáihoz, mint a kitűzött magasztos célokhoz. A saját érdekeiket szem előtt tartó támogatottak többsége nem tudja, és valószínűleg nem is érdekli, milyen stratégiai cél teljesüléséhez járul hozzá. Ez azonban nem róható fel a pályázóknak, mivel ez a programokat kiíró minisztériumok felelőssége és kompetenciája.

Az NFT II előkészítése is óriási erőforrásokkal, hatalmas szakértői gárda bevonásával folyt. Ugyanakkor a novemberben visszadobott – az NFT II-nek is hivatkozási alapul szolgáló – konvergenciaprogram EU számára érthetetlen struktúrája jól mutatja a felzárkóztatásunkat erőteljesen befolyásoló szervezeti, vezetési hiányosságokat.

Az NFT II alapjául szolgáló konvergenciaterv áttekinthetetlen struktúrája az ország érdekét a sajátjuk alá rendelő, egymással birkózó lobbierők harcát tükrözi. Az EU által a fókuszterületek hiányaként értelmezett tizennégy (sic!) prioritáshoz makacsul ragaszkodók nem érzékelték, hogy az alapkövetelményként megfogalmazott felzárkóztatást szem előtt tartva – a horizontális célok támogatása révén – a prioritásokból kimaradt területek is az eddigi támogatások többszörösére számíthatnak. Ennek megértéséhez az összefüggések ma még hiányzó felismerésén túl a jövő munkaerőpiacán mind inkább felértékelődő együttműködési képességre is szükség lenne.

Öncél helyett közcél

Az üzleti szféra sok tekintetben előbbre tart a közigazgatásnál, de az együttműködést igénylő projektek itt is nehézkesek. Ahogy azt az NFT I prioritásait szem előtt tartva kiírt, kiemelt támogatást élvező, összefogásra ösztönző pályázatok kudarca is igazolja, a hazai konzorciumi kultúra ugyancsak gyenge lábakon áll. A következő időszakban a térségek egymáshoz, illetve Magyarországnak az EU-átlaghoz való felzárkózását ösztönző pályázati öszszegek – a folyamatban katalizátorként közreműködő tanácsadókkal – kikényszeríthetik a pozitív változást. Indokolt lehet például az NFT I-ben a támogatási prioritások átcsoportosítása révén megvalósult és az NFT II-ben is forszírozott széles sávú infrastruktúra fejlesztésének továbbvitele. Ám a felzárkóztatást most már csak a továbbfejlesztés okát és célját együttesen meghatározó, üzleti, közigazgatási, oktatási stb. területek együttműködését igénylő infrastruktúra-fejlesztések céloznák. Az együttműködési kultúra outsourcingja, vagyis a tanácsadók alkalmazása ideig-óráig jelent csak megoldást, a problémára végleges választ az adott területeket jó ismerő, helyi dolgozók ilyen irányú képzése adhatna.

A rendszerváltás előtti MNB volt alelnöke, a ma is pénzintézeti szaktekintélynek számító Fekete János, a hitelek „nagymestere", a támogatások mellett több nyilatkozatában buzdít hitelfelvételre is, hiszen ahogy a mai gazdag államok is a náluk tehetősebbektől felvett hitelek eredményes befektetésével gazdagodtak, úgy mind az ország, mind az egyes vállalkozások számára ez lehet az üdvözítő út. Fekete János szerint nem a hitelfelvétel, hanem annak felhasználása a hangsúlyos, biztos megtérüléssel komparatív előnyeink jó kihasználása kecsegtet. Ennek során négy területre érdemes koncentrálnunk. Egyik a földrajzi helyzetünkből fakadó előnyök kihasználása, amihez hitelből vagy EU-támogatásból finanszírozott infrastrukturális beruházások – autópályák építése, vasútvillamosítás, hidak építése stb. – szükségesek. Másik előnyünket a kétharmad részben kihasználatlan gyógyvízkészletünk jelenti, amely a gyógyturizmus serkentése mellett melegházak fűtésére és bizonyos mezőgazdasági ágazatok fellendítésére is alkalmas. Kimagasló iparágaink – többek között a számítástechnika, valamint a gyógyszeripar – továbbfejlesztésébe, az alacsony anyagigényű, de magas szintű szellemi munkát igénylő, nagy múlttal rendelkező hazai iparágak – pl. biotechnológia – felfuttatásába fektetett támogatások és hitelek is alkalmasak a megtérülésre. Az NFT II jelenlegi verziója ezeket részben lefedi.

Satuba szorítva

A hazai pályáztatási folyamat az EU-s elvárások szerint indokoltnál sokkal jobban megköti a pályázók kezét. A közvetlenül Brüsszelbe benyújtandó pályázatok feltételrendszere lényegesen egyszerűbb, egy stratégiai bizottság dönti el, hogy valóban stratégiai célokat szolgál-e a projektötlet. Dobozi Sándor úgy látja, a célokat szolgáló projektek inkább részletekbe menő, semmint átgondolt felső szintű meghatározása a pályázókkal szembeni bizalom hiányára utal. A közösségi programokhoz hasonlóan Magyarországnak is tágabb teret kellene biztosítania a pályázni kívánók elképzeléseinek, valós fejlesztési igényeinek.

Építő kritikák

Az új kormány szabad kezet kap a végleges NFT formálásában, ugyanakkor valószínűtlennek látszik, hogy kész terv híján már 2007. január 1-jétől odaítélhető támogatások alapjaként átgondolt pályázatok szülessenek ez év június és szeptember 1-je között. Ez különösen annak fényében tűnik kivitelezhetetlennek, hogy az előző fejlesztési tervben komoly fennakadást okozó intézményrendszer is átalakításra vár.

Az NFT II hátteréül szolgáló források kiosztásának módjáról szeptemberben az EU-t is tájékoztatni kell. Az ezzel összefüggő konvergenciaprogram időbeni elkészülésének kételye mellett a Budapesti Kereskedelmi és Ipar Kamara (BKIK) a meglévő, alacsony hatékonyságú intézményi rendszert is alkalmatlannak tartja a jelenlegi támogatások tízszeresének kezelésére. Emellett az olykor pályázatonként különböző feltétel-, illetve garanciarendszer is változtatás után kiált.

Önkritikus és tettre kész

Az intézményrendszert érő kritikák legtöbbjét a Nemzeti Fejlesztési Hivatal is reálisnak érzi, és dolgozik a javításán. A hivatal elnökhelyettese, Heil Péter a pályázati eljárási rendek egységesítését tartja a legsürgetőbbnek. Az uniós jogszabályok ugyan az eljárási rendek meghatározását a programért felelős minisztériumok hatáskörébe rendelik, de az ehhez korábban ragaszkodó minisztériumok többsége ma már átlátja az egységesítés előnyeit, s ez intézkedéseiken is látszik. Közülük leghatékonyabb a kezelési idő radikális csökkentéséről elsőként döntő Gazdasági és Közlekedési Minisztérium volt, ahol közvetlen elektronikus kapcsolatot teremtettek a kifizetőhelyük és a kincstár között. Emellett egyszerűsítették a kifizetésekhez szükséges dokumentumminta-rendszert, a felelősséget, illetve az aláírás jogát a minisztériumból a háttérintézménybe delegálták. A hibák javítására tett lépések jelentős hányada Egyed Géza EU-fejlesztési alapokért felelős helyettes államtitkár nevéhez fűződik, az ő erőfeszítéseit a kamarák is elismerik. A pályáztatás folyamatának tervbe vett online ellenőrizhetősége tovább javíthat az eddigi gyakorlaton.

A hivatal szerint a pályázóknak az elhúzódó pályázatkezelés mellett a beruházások előkészítése, a különböző engedélyek beszerzése és a közbeszerzési törvény alkalmazása okozta a legtöbb gondot. A magas hibaszázalékkal végződő közbeszerzési eljárások jelentősen megnehezítették az uniós támogatások felhasználását, s hogy ez a jövőben is így lesz-e, az Heil Péter szerint elsősorban a vállalkozókon múlik.

Informatika az első vagy másodvonalban

„A hazai informatikai iparnak mindenképpen nyertesen kell kikerülnie az előttünk álló 2007-2013-as időszak eseményeiből" – mondja Dobozi Sándor. Az erre az időszakra eső támogatások mértéke – az NFT I összegeivel ellentétben – a magánszféra és a multinacionális cégek fantáziáját is megmozgatja. Ennek egyik nyertese az informatikai iparág lehet. A közigazgatási reform, az információs társadalom építése egyaránt az informatikai vállalkozások világát érintő terület, így csak egy nagyon szerencsétlen hibasorozatnak lehetne kedvezőtlen irányú kimenetele. A végeredmény az életminőség javulásában és a mind jobb életérzésben is megmutatkozhat.

Dobozi az informatikai szolgáltatók számára az állam- és közigazgatás melléktevékenységeinek kihelyezésében is komoly lehetőséget lát. „Közel azonos működésű szervezetekről, intézményekről lévén szó elvileg országos szintre is kiterjeszthető informatizálásuk, ahonnan már csak egy lépés az erre alkalmas területek kihelyezése."

A fenti, logikusnak tűnő, nagy horderejű lépés megvalósíthatóságát firtatva azonban ismételten előtérbe kerül a különböző területek együttműködési képességének kérdése. Többek között azért is, mert a kihelyezés során esetenként felszabaduló munkaerő foglalkoztatása, továbbképzése, a mobilitáshoz szükséges körülmények biztosítása stb. a különböző szakterületek összefogását igényli. E nélkül ugyanis a felelősség kérdése eldönthetetlen, felelős irányítás híján viszont nem születhetnek meg a fentiekhez szükséges döntések. Ugyancsak megbuktathatja a kihelyezés teóriáját, ha az állam- és közigazgatás folyamatainak ehhez szükséges feltérképezését nem szakértők végzik.

Kulcskérdés: finanszírozás

Az NFT-kről és az EU-s támogatásokról beszélve nem mehetünk el szótlanul az utófinanszírozás miatti – fentebb már a BKIK véleményében is felbukkanó – fizetési anomáliák mellett. Dobozi Sándor úgy véli, hogy a kereskedelmi bankok ma csak hiteleik nevében szerepeltetik hívószóként az EU és a kkv betűkombinációt, azonban mögöttük az eddig is kínált konstrukciók húzódnak meg. Érdektelenségből vagy valóban nem ismerve fel az unióból érkező pénzek hitelezésének viszonylag alacsony kockázatát, további garanciák érdekében nem kezdtek tárgyalásba az állammal, így nem is kínálnak az uniós forrást nyert vállalkozások számára új terméket. De a Nyugaton erre a területre összpontosító, a projektek szakmai tervének függvényében tőkét kockáztató befektetők is hiányoznak. Csak reménykedhetünk, hogy az NFT II támogatásaiban már – egy esetleges állami kezdeményezésre válaszként – mindkét említett terület lát üzletet. „Fontos lenne – véli Dobozi –, hogy a pályázatok az EU segítsége nélkül érdektelen területek irányába is elmozdítsák az üzleti oldalt (lásd a T-Com NFT I-ben még Matávként megvalósított infrastruktúra-projektjeit)."

Az állam tett már néhány biztató, ám eredményességét még nem bizonyító lépést. A bürokrácia csökkentésének reményében a jövőben a kormányzat egységes irányítás alá kívánja vonni az eddig több intézmény által kezelt támogatási ügyeket. A kapcsolódó intézményrendszerek egyidejű összevonása mellett a támogatások közvetítőjeként eddig is érintett Magyar Fejlesztési Bankban koncentrálódik az összes állami mikro-, kis- és középvállalkozási feladat és tevékenység: vagyis a támogatás egyablakossá válik. A bürokratikus ügyintézés mellőzésével így mind több vállalkozás juthat egyszerűbben, olcsóbban és gyorsabban hitelhez, tőkejuttatáshoz vagy garanciához – a konstrukciót tekintve az MFB „ügynökeiként" működő – saját kereskedelmi bankjánál vagy bankjai egyikénél.

A kormányon belül a finanszírozás kérdését tekintve is a GKM részéről könyvelhető el a legtöbb változás. Ezek közé sorolható a Mikrohitel Program, a lebonyolításban részt vevő szervezetekkel közösen kedvezőbbé tett feltételrendszerével és egyszerűsödő folyósításával. A maximálisan felvehető hitelösszeg 25 ezer eurónak megfelelő forintra emelkedett, a futamidő 5-ről 8 évre nőtt, a kamatnak a jegybanki alapkamat plusz-mínusz 3 százalékos sávjában kell maradnia.

***

Az NFT II fejlesztési tengelyeinek megvalósulását célzó operatív programok

1. A gazdaság versenyképességének javítása
– VEGOP – tudás alapú versenyképesség, gazdaság
– KOP – közlekedési infrastruktúra fejlesztése

2. Az emberi erőforrások fejlesztése
– EFOP – az emberi erőforrások fejlesztése
– HIOP – humán-infrastruktúra

3. A környezet fejlesztése
– KOP – környezet-, víz– és természetvédelem, energia

4. Területfejlesztés
– OP – konvergencia (regionális)
– ROP, KMROP – konvergencia (közép-magyarországi)
– Európai területi együttműködések

5. A kormányzás hatékonyságának növelése
– IGITOP – az igazgatási rendszer korszerűsítése és az információs társadalom kiteljesítése

**

Az NFT II fejlesztési és prioritástengelyei a márciusban kezdődött társadalmi vita előtt

Fejlesztési tengelyek:

1. A gazdasági versenyképesség javítása

Alapfeltétel: közlekedési infrastruktúra fejlesztése

Prioritástengelyek:

– innovatív, tudás alapú gazdaság kialakítása
– a kkv-k jövedelemtermelő képességének javítása
– az üzleti környezet fejlesztése
– az IKT-szektor fejlesztése
– a versenyképes gazdaság emberi erőforrásainak biztosítása.

2. Az emberi erőforrások fejlesztése

Prioritástengelyek:

– a munkaerő-piaci részvétel növelése
– alkalmazkodás a változásokhoz
– oktatás, képzés
– a társadalmi összetartozás erősítése
– a népesség egészségi állapotának fejlesztése
– a humán-infrastruktúra fejlesztése

3. A környezet fejlesztése

Prioritástengelyek

– egészséges, tiszta települések
– vizeink és természeti értékeink megfelelő kezelése
– a környezetügy mint gazdasági hajtóerő
– megújuló energia és energiahatékonyság fejlesztése
– a környezet fejlesztésének kiemelt területi dimenziói

4. Területfejlesztés

Prioritástengelyek:

– a regionális versenyképesség növelése érdekében decentralizált fejlesztések (*)
– az egyes magyarországi régiók fejlesztési céljai
– országos koordinációt igénylő, integrált fejlesztési területek
– európai területi együttműködés

5. A kormányzás hatékonyságának növelése

Prioritástengelyek:

– az igazgatási rendszer korszerűsítése
– az információs társadalom kiteljesítése

(*) Egy 2006. március 9-én született döntés értelmében a hét régió regionális programját központilag koordinálnák.

***

Horizontális politikák

– a fenntarthatóság feltételeinek biztosítása
– az esélyegyenlőség érvényesítése
– a társadalmi/gazdasági környezeti biztonságának megteremtése
– a gyermek– és ifjúságpolitika érvényesítése
– a területiség szempontjainak érvényesítése

***

IT, ITK az operatív programok prioritásai között

1. Fejlesztési tengely

VEGOP

– versenyképes IKT-szektor fejlesztése
– az IT alapvető infrastrukturális feltételeinek biztosítása, fejlesztése

2. Emberi erőforrások fejlesztése

HIOP

– munkaügyi
– oktatási
– szociális
– egészségügyi

4. Területfejlesztés

KMROP

– innovációorientált gazdaságfejlesztés támogatása
– a közigazgatási szektor és intézményrendszer fejlesztése

5. A kormányzás hatékonyságának növelése

IGITOP

– a politikaalkotás és a végrehajtás eredményességének javítása
– a szolgáltatások minőségének javítása
– IT-tartalom– és szolgáltatásfejlesztés, e-közigazgatás
– a digitális írástudás elősegítése

***

Kockázati tőke

A Müncheni Műszaki Egyetem Vállalkozási és Pénzügyi Központja az Európai Kockázati Tőke Szövetség (EVCA) számára végzett, 2005 novemberében megjelent kutatása szerint Európában 2000 és 2004 között a magán- és kockázati tőkével finanszírozott vállalkozások egymillió új munkahelyet teremtettek. Ez a foglalkoztatási arány évi 5,4 százalékos emelkedését eredményezte, ami nyolcszorosa az Európa ugyanerre a periódusra eső teljes, 0,7 százalékos foglalkoztatási növekedésének.

A magán- és kockázati tőkés támogatásokban részesülő vállalkozások 2004-ben közel hatmillió alkalmazottat foglalkoztattak, ez Európa 200 milliós „gazdaságilag aktív" lakosságának három százalékát jelenti.

Az európai magán- és kockázatitőke-piac befektetéseinek legnagyobb része intézményes befektetőktől, például bankoktól, nyugdíjalapoktól és biztosítási társaságoktól származik. Az összegek kisebb részét kereskedelmi társaságok, kormányügynökségek, akadémiai intézmények és egyéni befektetők szolgáltatják (Forrás: European Venture Capital Association).