Prim Hírek

Mint tudjuk, a politikusok azért annyira lassúak és értetlenek, mert másnak nem jók, mint politikusnak. Nem feleltek meg az üzleti világ mércéjének, ezért inkább az adófizetők pénzét költik, és választóik kegyeiért hízelegve szónokolnak, s próbálnak az adakozó üzletemberek, vállalkozások kegyeiben járni, különösen választások előtt. Nem is beszélve a szürke párt- és jelöltfinanszírozási ügyletekről, amelyek a dolgok természetéből fakadóan korruptak. Univerzálisan, mindenütt a világon így működnek a szegény politikusok, nemcsak a feudális-törzsi hagyományaira oly büszke, felülről lefelé kormányzó öreg kontinensen.

Mindez megváltozott - az internetnek köszönhetően. És a politikusok élelmesebbje, életrevalóbbja egyre inkább igyekszik meglovagolni azt a lehetőséget, amelyet páratlanul izgalmas korunk tálcán tett elé. Szakértők és konzultánsok hada segíti őket ebben.

A változás első tünetei már évekkel ezelőtt felbukkantak, amikor kiderült, hogy azok a tabunak számító régi fogalmak, mint "titok" meg "szigorúan bizalmas", sajnos mélységesen elavultak. Mára a titok mint fogalom sajnos poros, régi világból visszamaradt, nosztalgikus emléknek tűnik, mert gyakorlatilag minden, amit a felhasználó elképzel, az megtalálható a neten. Ennek legszebb példája Wen Ho Lee, a Los Alamos-i fizikus esete, akit Amerikában elképesztő módon meghurcoltak csak azért, mert nem úgy kezelte az amúgy rendkívül fontos nukleáris információt, ahogy azt a kutatók szabályzata megkívánta. Máig sem világos, ki milyen kópiát készített az anyagról, milyen floppykon vagy hard drive-okon. Na persze kárpótolni fogják a tudóst, szerintem gazdagon, de az úgy fog a történelembe bevonulni, mint az egyik utolsó "titokvédelmi" koncepciós per egy titok nélküli világban.

Korrupt hivatalnokok, diktátorok és csalók, reszkessetek!

A digitálisan nyitott világból adódó következmények elgondolkodtatóak: egyetlen névtelen e-mail egy online pletykamagazinba, avagy valamelyik vitafórumon elejtett e-mail posting milliós közönség figyelmét éri el egy másodperc töredéke alatt. Nem is beszélve a magánügyekről: a kitörölhetetlen e-mail nyomok minden levelet elkísérnek. Mostantól bárki bármit mond egy e-mailben, az olvasható, és ha olvasható, akkor olvassák is. Nem is beszélve a paranoiások legnagyobb félelméről, a szuperadatbázisokról, amelyek minden elektronikusan lebonyolított vásárlás, egészségügyi vizsgálat vagy iskolai vizsga satöbbi (és már minden elektronikusan történik) eredményét azonnali lekérhetőséggel tartalmazzák. Sok üzlet szakosodott már ilyen adatgyűjtésre, válóperekhez vagy céges vitákhoz alkalmaznak információkeresési technológiákat. Az Oracle Larry Ellisonjának a Microsoftot körbeszaglászó magánnyomozói jó példái ennek az újfajta adatgyűjtésnek - amelyet persze régi típusú "szemétben turkálással" egészítettek ki, csak a biztonság kedvéért.

Szánalmas a lemaradás, ha az ideológia kontrollálni akarja az információáramlást. A politikusok ostobaságának legelszomorítóbb példája a kínai modell, ahol egy parancsuralmi rendszerű hivatalnokgárda próbálja az internet szellemét bezárni egy kommunista párt által engedélyezett palackba. És csodálkoznak, amikor a bezárt és betiltott website-ok egy órán belül kinyitnak külföldi szervereken...

Ez szöges ellentétben áll azzal, ami az Egyesült Államokban történik, ahol a szolgáltató típusú kormány és kongresszus nemrégiben hagyta jóvá az elektronikus aláírást jogilag hitelesnek elfogadó törvényt.

Demokrácia - e-mokrácia egy kattintásnyira

Kevesen figyeltek fel külföldön a republikánus előválasztások során arra a csodálatos, történelemkönyvekbe bevonuló online választásra, amely Arizonában történt. Arizonában, John McCain hazájában - aki a választási mezőny egyik legmárkásabb politikusa volt a "soft money", azaz a vállalati adományok elleni erős fellépésével - megváltoztatták a választások lebonyolítását: elsőként terelődhetett a webre. Talán nem véletlen, hogy ebben az államban történt ez így, hiszen McCain választási stratégiájának legfontosabb eleme volt az internet: ezen keresztül gyűjtött elképesztő mennyiségű pénzt, és toborzott munkatársakat gyakorlatilag a semmiből, a "kibernetikai térből" a politikai életet megtisztítani kívánó keresztes hadjáratához.

Véleményem szerint a következő elnökválasztás már a neten keresztül is zajlik majd, ami jelentős következményekkel jár a választók összetételének szempontjából. Először is értelmesebb lesz az átlagválasztó, merthogy a neten otthonos milliók is bekapcsolódnak. Másodszor a politikusoknak nehezebb dolguk lesz eladni magukat, mert intelligens információvadász technológiákkal már most megmondja nekem több politikával foglalkozó site, hogy kire is kell szavaznom az általam kitöltött kérdések alapján. Amiből az következik, hogy sokkal részletesebben, elszámoltatható lesz a kormány. Ennek folyományaképpen az online népszavazások is sokkal könnyebben lesznek megszervezhetők, olcsóbban, mint bármilyen más módon korábban. Vagyis egyfajta "közvetlen e-mokrácia" van kialakulóban, ahol a kattintó honpolgár akarata sokkal közvetlenebbül érvényesül, mint a négyévenkénti választási ciklus cirkuszában. Ami pedig okosabb politikusokhoz, kevesebb korrupcióhoz, gyorsabb döntési ciklusokhoz vezet. És ez ügyben az első lépést meg is tették az átlagnál intelligensebb politikusok és hivatalnokok.

Az Egyesült Államok e-kormánya

2000. szeptember 22. mérföldkőként vonul be az e-mokrácia (e-mocracy) történetébe. Clinton elnök megnyitotta az első teljes körű e-kormányszolgáltató site-ot egy webcast során. Ez ugye azt jelenti, hogy telefonálás helyett elég beírni a www.firstgov.com URL-t, és máris megkaphatja a polgár azt a szolgáltatást a kormánytól, amelyre szüksége van. (Csak zárójelben: pedig a telefonálás Amerikában igazán nem okoz gondot, ingyenes hívásokkal gyakorlatilag minden ügyes-bajos ügyet helyi, állami vagy federális szinten perceken belül el lehet intézni.)

Természetesen ez a fejlesztés nagyon is logikus fejlemény: ahogy a cipőboltoktól az autógyárakig minden túlélni akaró ágazat felismerte, hogy a fennmaradáshoz a legfontosabb kulcs annak kiötlése és kiszolgálása, amit a fogyasztó akar, a kormány mint széles körű dokumentum- és személyesszolgáltatás-ellátó (a Social Security-kifizetésektől az útlevélkérelmekig kevéssé lehet jobban targetálni, mint a kormány esetében!). A koncepcióban az a csodálatos, hogy hirtelen átláthatóvá és tisztán érthetővé válik, hogy mit is tesz az adófizetők pénzével a kormány. Mert lehet a site-on nemzeti parkokba jegyet rendelni, programot fogadni vagy éppen belenézni a legújabb NASA-misszióba. Avagy éppen a kongresszusi könyvtárban kutatni.

A supersite több mint húszezer tematikus kormánysite-ot szinkronizál egyetlen felhasználóbarát egységbe. 365 napon keresztül 24 órában tart nyitva az e-kormány. Mintha a privátszektortól tanulva versenyezne a használó figyelméért, igyekszik sokkal többet nyújtani, mint egysíkú szolgáltatásokat: segít tervezni, és életviteli tanácsokkal is ellátja a honpolgárt.

Semmilyen személyes információt nem gyűjt a használóról a kormány: hiszen a polgár a kliens, és annak nem tetszene, ha az a szolgáltatás, amelyért kemény adódollárokat fizet, próbálná olyasmire költeni a pénzt, amire nincs szükség.

Még egy érdekes részlet: a FedSearch, a kereső egy magánember ajándéka: Eric Brewer, az Inktomi vezető tudósa építette fel "társadalmi munkában". Nem milliárdos projektek eredményeképpen, ó nem, a federális kormánynak ennél jobban meg kell néznie, hogy mire költi a pénzt! A kereső 500 millió oldalt tud átlátni egy negyed másodperc alatt, ami fontos, hogy a Google ellenében kapaszkodó Inktomi ingyenes sajtóhoz jusson.

"Ez a legújabb technológiát képviselő site azt az információs korszakbeli kormányt nyújtja az amerikai népnek, amelyet megkívántak a polgárok" - foglalta össze a szövetségi kormány véleményét Clinton elnök.

Ez a szolgáltató website nagyon fontos lépés egy polgárokat kiszolgáló, átlátható, univerzális standardokat képviselő, minden szinten működő online kormányzás, a jövő kormánya felé.