Prim Hírek

Sikertörténet indul!

A teleház-legendárium szerint az első ilyen intézmény 1985-ben Svédország egyik kis falujában, Vemdalenben valósult meg, amelynek hírét a kilencvenes évek elején a könyvtárosok hozták Magyarországra. Az egyik első hazai teleház-tevékenység (még 1994-ben) a nagymágócsi könyvtár sarkában kezdődött el, de még ugyanebben az évben Csákberényben a falu 100 éves mészárszékének romos épületében is megnyitotta kapuit egy teleház. A nagymágócsi "telesarok" az alapító visszavonulása miatt hamarosan megszűnt, a csákberényi azonban - amelyet Gáspár Mátyás és felesége alapított, s ahonnan a hazai teleháztörténet elindult - még ma is működik.

A mozgalom, annak ellenére, hogy a falvakban óriási volt az érdeklődés, körülbelül két évig gyakorlatilag aludt. Nem a teleházak iránti érdeklődés volt lanyha, hanem a kis települések voltak képtelenek finanszírozni egy teleház infrastruktúrájának költségeit. Nem akadt olyan önkormányzat, amely a teleházra fordított volna komolyabb összeget az egészséges ivóvíz, a járda és a jó bekötőút meg számos más fontos falusi létesítmény helyett. A kormányt pedig - némileg érthető módon - nem érdekelte egy éppen ébredező falusi társadalmi mozgalom, amelyről akkor még nem lehetett látni, hova vezet.

1996 táján az amerikai USAID a "Hálózat a demokráciáért" program keretében elhatározta, hogy 31 település leendő teleházainak számítástechnikai és irodai eszközöket ad tevékenységük beindítására. Ezzel a gesztussal a sikertörténet elindult, és hamarosan megnyíltak az első DemNet-teleházak, amelyek egyrészt megtalálták a maguk helyét a kistelepülések belső struktúrájában, másrészt az is kiderült, hogy a településeken számos olyan feladat van, amelyet sem az önkormányzatok, sem más szervezetek - általában vállalkozó emberek híján - nem tudnak megoldani. Az új teleházak örömmel felvállalták mindezeket a tennivalókat.

Ezután az USAID még kétszer adott támogatást, de a sikereket látva más intézmények is elkezdtek kisebb-nagyobb anyagi, illetve tárgyi támogatást adni az új teleházak létesítésére, illetve a munkájuk támogatására. Az elmúlt években az USAID mellett a következő intézmények segítették az önkéntes szerveződést: US-DOL, KHVM, OMFB IKTA, Soros Alapítvány, Népjóléti, illetve ma Szociális és Családügyi Minisztérium, FVM, IVSZ, Infokom, Phare, angol nagykövetség, ITU, Matáv, MEH, GM, munkaügyi központok, Magyar Posta, NKÖM, KM, OM és még sokan mások.

Az első teleházak legfontosabb missziója az volt, hogy bebizonyították, ha a kezdő lökést, azaz az alapvető működési eszközöket (számítógép, telekommunikáció, márkás és tiszta szoftverek, irodatechnika stb.) megkapják, akkor életképesek, és van annyi ötletük, hogy fenn tudják tartani magukat. Azt is bizonyították, hogy a teleházaknak fontos küldetésük van a falu felemelkedésében, valamint a vidéknek az információs társadalomhoz való csatlakoztatásában. Csak érdekességként: a külföldi tapasztalatok azt mutatták, hogy a teleházak körülbelül 30%-a - amikorra felélte a kezdeti támogatást - megszűnt, csak 60-70%-a élte meg a negyedik évet. Magyarországon az elmúlt hat évben nem szűnt meg teleház, mindig akadt pályázat vagy olyan tevékenység, amellyel az intézményt az alapító civil szervezet fenn tudta tartani. Még egy fontos megjegyzés: a hazai teleházak sehol sem utasításra, hanem mindig civil kezdeményezés eredményeként alakultak.

Mivel foglalkoznak a teleházak?

Erre a kérdésre a legjobb válasz: azzal, amivel egyik falusi szervezet sem tud vagy akar foglalkozni, illetve mindazzal, amire a településnek szüksége van. Hajdúbagoson, Zalalövőn, Szentpéterszegen, Nagyrábén és még nagyon sok más településen a teleház működteti a művelődési házat, Pálfán, Pócspetriben a könyvtárat, Szentpéterszegen pedig az mentette meg az utolsó "míves" falusi házat, és alakított ki benne egy gyönyörűségesen szép tájházat. Az is gyakran előfordul, hogy a teleház hozza létre és tartja fenn az öregek otthonát, szervezi a baba-mama házat (Nagyszékely), Magyarkesziben pedig felvállalta a helyi és a környékbeli biogazdálkodás támogatását, és vált valamiféle biogazdálkodási központtá. Ugyancsak Nagyszékelyben kialakították az elfelejtett mesterségek házát, Gelsén létrehozták több szomszédos helység információs hálózatát, az egymáshoz közeli Máriapócson, Pócspetriben és Kislétán pedig összegyűjtötték, és CD-n kiadták a településeken található értékek leírását.

Kölesd már hálózatban gondolkodik. Megszervezi "a tolnai bor útját", tulajdonképpen egy 10-15 teleházból álló láncot, a borút állomásait, egyáltalán a teljes falusi turizmust. Az információrendszer a teleházak közreműködésével a saját hálózatukon fog működni, így rendezik meg a turisták programját, foglalják le a szállást, és teszik emlékezetessé az akár többhetes kirándulásukat.

Szinte felsorolhatatlan az a sok tevékenység, amelyről a Magyar Teleház Szövetség folyamatosan gyűjti és terjeszti az információt.

Kapu az informatika korába

Gyakran előfordult, hogy olyan magánemberek, illetve civil szervezetek, vállalatok, amelyeknek van fölösleges számítógépük, a közösség rendelkezésére bocsátják azt, sőt minimális teleházas szolgáltatásokat is vállalnak, de leginkább a falusi gyerekeket ismertetik meg az informatika csodáival. Miután a teleházas feladatok nagy részét felszerelés híján nem tudják ellátni, ezek a falusi intézmények telekunyhónak nevezik magukat.

Minden - pályázati segítséggel létrejött - teleházban van legalább öt számítógép, szerver, lokális számítógép-hálózat, nyomtató, digitális fényképezőgép és szkenner. A legtöbb helyen (de leginkább ott, ahol a telekommunikációs szolgáltató lehetővé teszi a megfelelő, gyakran ISDN-kapcsolatot) elérhető az internet, de van fénymásoló és fax is, hogy a megfelelő irodai szolgáltatásokat biztosítani tudják. Valójában ez a technikai háttér teszi lehetővé, hogy a teleházak képesek a legbonyolultabb informatikai szolgáltatásokat is elvállalni.

Szolgáltatások gyerekeknek

Minden teleházban elmondják, hogy a megnyitás után néhány perccel a gyerekek megjelentek a számítógépeknél, és elkezdtek játszani. Szinte sehol sem fordult elő, hogy a vezetők megtiltották volna a játékot, pedig nem egyszer szemrehányásként hangzik el, hogy a gyerekek játéktermekké degradálják az állami támogatással született, "komoly" teleházakat. Nem tudják megérteni, hogy a fiatalok a számítógépes játékkal tanulják meg a gépek kezelését, az internetes játékokkal pedig a szörfözést. Ezek után már nem sokáig kell várni, hogy a gyerek kedvet érezzen a programozáshoz, a különféle alkalmazói programok kipróbálásához, de még a kenyérkereső adatbányászathoz is.

Nagyon sok teleház átvállalja az önkormányzattól a gyerekek napközi otthonának üzemeltetését, ahol megoldhatják feladataikat, játszhatnak, miközben a számítógépeken szinte észrevétlenül megtanulják a legfontosabb informatikai ismereteket is.

A kislétai teleház - elsőként az országban - a számítógépes zenére "szakosodott". Az ifjúság kérésére megvásárolt egy zeneszerző programot, megvette a szükséges eszközöket, s most a gyerekek is a számítógéppel zenélnek. Ezek a gyerekek a zene révén jutnak számítógépes ismeretekhez. A neszmélyiek pedig évente jazzfesztivált rendeznek, ahová szívesen jönnek el a legjobb hazai és külföldi zenészek. A fesztivál szervezését - de a propagandáját is - a teleház informatikai eszközeinek segítségével intézik, ilyen háttér nélkül nagyon nehezen tudnák a feladatot megoldani.

Sok helyen szinte észre sem vették, s a teleházban kialakult a diákklub. Mindenütt, ahol internet van, létrejöttek a "chatkörök", előbb más teleházak és a hazai iskolák gyerekei között, majd számos hasonló korú külföldi társasággal. Az már szinte közhelynek hangzik, hogy az élő "írásbeli beszélgetéssel" a gyerekek angol nyelvi gyakorlatot szereznek, és szinte természetesnek tűnik, hogy a világ más részein is barátokra lelnek.

A teleházak (például Hajdúbagoson, őriszentpéteren) megállították, és szinte visszafordították a falusi értelmiségi fiatalok elvándorlását. A diákok, akiknek a főiskolákon és az egyetemeken számítógépet kell használniuk, kénytelenek voltak - még a városok melletti falvakból is - a városi kollégiumba költözni, hogy feladataik megoldásához számítógéphez vagy internethez jussanak. Ugyancsak tapasztalati tény, hogy a már gazdálkodó falusi fiatalok a kocsma helyett beszoknak a teleházba, és nem italozással, hanem internetezéssel ütik agyon az időt. Innen már csak rövid utat kell megtenniük, hogy rájöjjenek, a gazdálkodáshoz szükséges adatokat legkönnyebb az internetről megszerezni, sőt a teleházban elérhető világháló még az értékesítésre is alkalmas: például a horvát nemzetiségű Bezenye a környék felesleges burgonyatermését az interneten keresztül adta el Horvátországban.