Prim Hírek

Már tizenharmadik éve díjazzák a Professzionális kategória versenyében a technikai kiválóságot és a kortárs témák friss megközelítését. Az év fotósa 2020 nyertesét április 16-án, a Sony World Photography Awards londoni ceremóniáján hirdetik ki.

203 ország több mint 345 ezer fényképét nevezték a díjátadó négy versenykategóriájában, a Professzionális versenyben pedig több mint 135 ezer nevezett érkezett – a legtöbb a díj történetében. A fényképészetben és fotóriporteri szakmában növekvő jelentősége miatt a Környezet kategória is helyet kapott az idei évben.

Az év döntős projektjei széles skálán mozognak témák, fotótechnikák és prezentációs megoldások tekintetében, miközben személyes megfigyelésekkel, újszerű történetmeséléssel rendelkeznek, és a kevéssé ismert problémákra is rávilágítanak.

A Sony World Photography Awards 2020 döntős fotósai és projektjei a következők: 

ÉPÍTÉSZET

José De Rocco (Argentína) képeinél a formák és textúrák kapnak fontos szerepet. A Formalisms élénk épületfotói vetélkednek Jonathan Walland (Egyesült Királyság) Structures című modern építészetet bemutató, minimalista, fekete-fehér sorozatával. Az Ice Fishing, Lake Winnipeg összeállítással Sandra Herber (Kanada) hóbortos képekkel mutat meg pár befagyott tó közepén található jéghorgászkunyhót.

KREATÍV

A Seeds of Resistance esetében Pablo Albarenga (Uruguay) tájképeket és olyan aktivistákról készült portrékat állít párba, akik az agráripar és bányászat ellen lépnek fel, a területek megóvása érdekében. Dione Roche (Olaszország) a Kill me with an overdose of tenderness című fotósorozatával arra kínál választ, hogy miképp éljük meg személyességünket online közösségi médiaposztok, chat-beszélgetések, Skype és WhatsApp hívások bemutatásával. A Witness Objects projekt során Luke Watson (Egyesült Királyság) lyukkamerás technikával készített képeket a boszniai háború történelmi építményeiről és Szarajevó jelentős helyszíneiről.

FELFEDEZÉS

Hugh Kinsella Cunningham (Egyesült Királyság) vörös színben fürdette meg fotóit: az Invisible Wounds célja a kongói ebolajárvány által okozott megpróbáltatások és szenvedések közvetítése. A The Cave esetében Maria Kokunova (Oroszország) szimbolizmussal és allegóriákkal vizsgál meg személyes traumákat. A Cast Out of Heaven sorozatában Hasheem Shakeri (Irán) a teheráni gazdasági válság károsultjainak életébe enged betekintést, akiknek el kellett hagyniuk a várost, hogy állam által finanszírozott, alkalmatlan ingatlanokban keressenek menedéket.

KÖRNYEZET

Robin Hinsch (Németország) Wahala című fotósorozatban a növekvő olajfoltok és a természetes gázok égetésének lesújtó hatásait mutatja be a Niger folyó mentén. A bennszülött chukchik tradicionálisan önellátó életmódját bemutató In Atlas from the Edge során Álvaro Laiz (Spanyolország) a „természetes szimmetria” koncepcióját járja körbe. Luca Locatelli (Olaszország) pedig olyan csúcstechnológiás mezőgazdasági rendszereket kapott lencsevégre a The Future of Farming képeiben, melyek megoldást nyújthatnak az éhezés felszámolására.

DOKUMENTUM

Didier Bizet (Franciaország) Baby Boom sorozata az élethű babák jelenségét vizsgálja, mely iránt lelkes gyűjtők, leendő szülők és társaságra vágyó idősebb páciensek egyaránt érdeklődnek. Chung Ming Ko (Hongkong) Wounds of Hong Kong című összeállítása hongkongi tüntetők megrendítő portréit tömbösíti, míg Zhang Yougjong (Kína) egy kiemelt kínai kezdeményezést, az Etiópiai Ipari Parkot mutatja meg a From ‘Made in China’ to ‘Made in Africa’ sorozatban. 

TÁJKÉP

A Torii-ban Haggard Benhert (Németország) buddhista és sintoista templomokat örökített meg Japánban, míg Chang Kyun Kim (Dél-Korea) japán internálótáborokról készített összeállítást New Home címen. A II. világháború során japánok és amerikai állampolgárok ezreit tartották fogva ezeken a helyeken. Florian Ruiz munkája, a Project 596 pedig Lop Nor kopár síkjain készült – az egykori kínai sóstót nukleáris fegyverek tesztelésére használták. 

TERMÉSZET ÉS ÉLŐVILÁG

Masahiro Hiroike (Japán) a Tottori erdőben, Japánban szentjánosbogarak lenyűgöző fényjátékát örökítette meg a Himebotary című összeállításával. A Macroban pedig Adalbert Mojrzisch (Németország) makró lencsés technikával hozza egészen közel a rovarok és kétéltű állatok szemeinek színeit és mintázatait. Brent Striton (Dél-Afrika) közben az illegális kereskedelemnek fokozottan kitett tobzoskák megmentését dokumentálta Pangolins in Crisis címmel.

PORTRÉ

Cesar Dezfuli (Spanyolország) Passengers című munkájában szembeállítja meghökkentő portréit a 2016-ban Európába érkező bevándorlókról a közelmúltban készült fényképeikkel, melyen érzékletesebben jelenik meg személyiségük és a változások, melyeken átestek. Denis Rouvre (Franciaország) bántalmazott nők szívszaggató történetét mutatja be az Unsung Heroes című összeállításban, Sasha Maslov (Ukrajna) viszont olyan nőket fényképezett a Ukranian Railroad Ladies fotósorozatban, akik vasutasként jelképeznek folytonosságot egy háború és politika által megtépázott országban.

CSENDÉLET

A Disassembled Memory című albumban Fangbin Chen (Kína) gyerekkori biciklijének szétszerelt alkatrészei láthatók, melyek segítségével felidézi és megőrzi ifjú éveit. A Plexusban Elena Helfrecht (Németország) ugrott fejest családja archív képeibe, hogy megvizsgálja az örökölt traumák hatását és a kollektív emlékezetet. Az In IMMORTALITY, INC. can man really live forever? című összeállításban Alessandro Gandolfi (Olaszország) járt utána kutatólaboratóriumokban, milyen modern tudományos fejlesztéseken munkálkodnak a tudósok a halál legyőzése érdekében.

SPORT

Szenegál első számú sportjává avanzsált az utóbbi időben a pankráció, mely a társadalmi mobilitás jelképévé is vált egy hagyományokkal és rituálékkal kikövezett kultúrában. A Senegalese Wrestlersben Angel Lopez Soto (Spanyolország) ismerteti meg a közönséggel a fiatal pankrátorok edzéseit és gyakorlatait, míg Andrea Staccioli (Olaszország) egy költői megközelítéssel készített portrékat Dives címmel, ahol műugrókat kapott lencsevégre ugrás közben a kvangdzsui világbajnokságon. Lucas Barioulet (Franciaország) munkája, a The long and difficult path of the Mauritanian national women's football team eközben egy mauritániai futballcsapat muszlim nőinek kihívásait és az ebből származó kulturális nyomást ábrázolja.

A döntős és shortlistes fotográfusok munkáit a Professzionális kategóriában a következő zsűri bírálja el: Claudi Carreras Guillén, független kurátor, szerkesztő és kulturális menedzser; Touria El Glaoui, az 1-54 Contemporary African Art Fair alapító igazgatója; Katie Hollander, az Annenberg Space for Photography igazgatója; Gwen Lee, a Singapore International Photography Festival igazgatója; Brent Lewis, a The New York Times fotószerkesztője/a Diversify Photo társalapítója; valamint Mike Trow, kurátor, fotószerkesztő és szaktanácsadó.

SONY PROFESSIONAL GRANT 2019

A 2019-es Sony World Photography Awards Professionális kategóriájának döntősei közül a Sony Professional Grant támogatásban részesült: Yan Wang Preston (Egyesült Királyság, 1. helyezett, Tájkép), Edward Thompson (Egyesült Királyság, 3. helyezett, Brief), Kohei Ueno (Szingapúr, 2. helyezett, Sport) és Tuoma Uusheimo (Finnország, 2. helyezett, Építészet). Az alábbi fotóművészeket 2019 áprilisában 7000 amerikai dollár értékű ösztöndíjjal és a legfrissebb Sony digitális képkészítő felszereléssel támogatták projektjeik és hosszútávú munkáink szabad és kreatív elkészítése érdekében. 

A kiállított projektek közt megtalálható:

Yan Wang Preston Wilderness Expanses című sorozata, mely a modern társadalmak és a természetes élővilág kapcsolatát kutatja. Preston fekete-fehér esztétikájú, klasszikus tájképeken mutatja meg Kína megújuló zöld területeit, miközben az újrateremtés kérdéseivel foglalkozik. Edward Thompson pedig a Brexit-folyamathoz kapcsolódó országos és regionális eseményeket dokumentálta projektjében.

Kohei Ueno munkája, a The beauty of life, forgiveness, and the power of positive change a Tonga törzs éves vándorlását és megújulását követi nyomon. Emellett egy veszélyeztetett bálnarajt is láthatunk fotósorozatában: az állatokat a világháborúk utáni időszakban taszították a vadászok a kihalás szélére. Tumos Uusheimo Out of bounds című albumja az építészet térbeliségét és a sportpályák korlátait vizsgálja.