Prim Hírek

A válaszadók szerint szabályozási oldalról előnyös lenne, ha a nagyobb mértékű gyakorlati tapasztalatszerzést egyszerűsített foglalkoztatási jogviszony és kisebb adminisztráció segítené, továbbá az egyetemek és az ipari szereplők együttműködéseit a kormányzat további ösztönzőkkel támogatná. Hozzátették, hogy a mérnökképzés eredményeségét az is előre mozdítaná, ha egy adott régióban működő vállalatok regionális központokat hozhatnának létre, amelyekben közösen biztosítanák a szükséges infrastruktúrát, valamint az oktatókkal együtt dolgoznák ki a tananyagokat.

„A jelen kihívásai olyan mérnököket követelnek meg, akik gyakorlati tapasztalatokon keresztül képesek feladatokat, műszaki problémákat megoldani önállóan, a rendelkezésre álló infrastruktúra és kapcsolatrendszerük segítségével. Ebben kell támogatni őket, minden oldalról, hogy valóban hatékony, jól dolgozó fiatal mérnökök kerüljenek ki az iskolapadból.” – hangsúlyozta Berkó Bence a kutatást végző egyik fél, a Tech People szakértője, aki hozzátette, hogy a felmérésbe bevont cégek vezetőinek több mint 90 százaléka nyomatékosította azt is, hogy a mérnök szakma presztízse, fejlődése szempontjából az elméleti és gyakorlati képzésekre azonos hangsúlyt kell helyezni az elkövetkező időben. 

A pályakezdő mérnököknek mindkét területen hasonló kvalitásokkal kell rendelkeznie, amikor belépnek a munkaerőpiacra. Jelenleg még nem ez a tendencia. A magas szintű elméleti ismeretek mellé hiányos gyakorlati tudás párosul. A termelő vállalatok túlnyomó többsége most is azzal szembesül, hogy a friss diplomás műszaki szakembereik nem tudják átültetni a rájuk bízott feladatok elvégzése során az egyetemen tanultakat.  Viszont nem csak ezek fejlesztendők a fiataloknál céges környezetben. A gördülékenyebb munkavégzés, a dolgozók közti kapcsolatok erősítése szükségessé teszi, hogy olyan készségekre is szert tegyenek , mint a rendszerben való gondolkodás, az összefüggések átlátása, az analitikai fogékonyság, az önálló munkavégzésre való hajlandóság, a kreativitás, a kommunikáció, a problémamegoldási képesség, a proaktivitás, valamint a használható nyelvtudás, amelyeknek a többség sokszor híján van új munkavállalóként.

Ráadásul a válaszadók harmada szerint azt sem szabad elfelejteni, hogy az oktatói állomány átlagéletkora egyre magasabb a felsőoktatásban, az ottani eszközparkok sok esetben elavultak, ráadásul a tananyag is inkább az oktatókhoz, semmint az ipari igényekhez igazított. Emiatt a megkérdezett cégek több mint fele úgy látja, hogy a piaci szereplőknek és az egyetemeknek muszáj lesz közvetlenebb kapcsolatot ápolnia egymással. Ennél fogva a vállalati vezetők az ipar igényeinek rendszeres nyomon követését, a vállalati szakemberek sokrétűbb bevonását javasolják az felsőoktatásba. Véleményük szerint ennek számos módja lehet: kezdve az előadásoktól a diplomamunkák készítésén, tananyagfejlesztésen át a szakkörök, műhelyek, versenyek, szakmai fórumok, közös projektek elindításáig. Már csak azért is lenne eredményre vezető az együttműködés, mert a vállalati szakemberek olyan, a beilleszkedéshez és a szervezeti léthez elengedhetetlen képességek fejlesztésében adhatnának segítséget a fiataloknak, mint az önismeret, az asszertivitás, a problémamegoldás, a kreativitás, a kommunikáció vagy a csapatmunka, amelyek mindegyike kiemelt fontosságú az egyéni karrierek megvalósítása során.