Prim Hírek

Hortobágyi Ágoston

Már a világjárványt megelőző években is a teljes hazai GDP legalább 25%-át adta a digitális gazdaság, majd a megszokottá vált otthoni munkavégzés és az online meetingek hoztak újabb lendületet a technológiai fejlődésnek, napjainkban pedig már a fenyegető válság miatt igyekeznek rohamtempóban automatizálni folyamataikat a cégek. Sajnos azonban hazánk jelentős lemaradást mutat ezen a területen a kontinens nagy részéhez képest. A kihívásra reagálva elkészült a Nemzeti Digitális Stratégia is, mely világos célt tűz ki a következő évekre: a magyar társadalom és a vállalkozói szféra (különös tekintettel a kkv-kra) széleskörű felkészítése és edukációja nélkül nem tudunk előre lépni. „Mindannyian láthatjuk, hogy rendkívül gyorsan változik a világ és a technológia, de ha felkészítjük a jelen és a jövő munkavállalóit, olyan munkakörök betöltésére is képessé tehetjük őket, melyek most még nem is léteznek. Ha azonban az össztársadalmi edukáció elmarad, az még tovább mélyíti a hátrányunkat és rontja versenyképességünket” – mondja Hortobágyi Ágoston digitális stratéga.

A Z-generáció tagjainak közel fele techkarriert szeretne

Egy tavalyi globális kutatás szerint a vizsgált országokban közzétett álláshirdetések 6-12%-a kívánt meg kifejezetten digitális készségeket, de egyes terültek – például az adatmérnöki tudás – akár több mint 115%-kal is keresettebb lett. A legnagyobb igény egyébként a közösségi média professzionális használatára, a digitális marketinggel kapcsolatos tevékenységekre, a szoftverfejlesztésre, valamint az üzletileg is hasznosítható adatelemzésre- és vizualizációra mutatkozik. Lépjünk azonban egyet hátra: melyek lennének azok a digitális alapkészségek, melyekre ma már minden munkavállalónak szüksége van, függetlenül attól, milyen területen dolgozik? Ilyen például az okoseszközök, illetve applikációk és szoftverek használata vagy az alapvető technológiák jelentőségének megértése, vagyis összefoglaló néven a digitális műveltség, de akár például az online leselkedő biztonsági fenyegetésekkel kapcsolatos tájékozottság is. Utóbbihoz pedig ugyanúgy hozzátartozik a digitális függőség és az internetes zaklatás fogalmainak megértése, mint a kártevő és adathalász programok veszélyeinek ismerete.

„Ezeken a területeken valóban előnye lehet az Alfa és a Z generációnak (vagyis az 1995 után született fiataloknak): egészen kis koruktól körül vannak véve az okoseszközökkel, természetes számukra, hogy hihetetlen mennyiségű információval találkoznak az interneten, és valószínűleg sikeresebben vonják ki a sok adatból a számukra hasznosakat vagy szükségeseket. Nem egyértelmű az átmenet azonban a munkaerőpiacon is értékesnek tartott készségek irányában, és ez egyre nyilvánvalóbbá válik. A jó példákat látva és saját digitális jártasságukat kicsit félreértve, a Z generációsok közel fele képzel el magának techkarriert a jövőben, azonban nagyobb részük nem látja át, hogy alakítják át az innovációk az egyes iparágakat vagy milyen változásokat hoznak a munka világába már most, de például azt sem értik pontosan, mi is az a mesterséges intelligencia és milyen lesz a gépekkel együtt dolgozni a jövő munkahelyein” – teszi hozzá Hortobágyi Ágoston.

Az idősebbekről sem kell lemondani, az iskolákba pedig STEM helyett STEAM kell

Az tehát világos, hogy az életünket jelen pillanatban is forradalmasító technológiákban rejlő teljes potenciált csak akkor fogjuk tudni kihasználni, ha a fiatal generációkat tudatosan felkészítjük a jövő munkaerőpiacának kihívásaira. Ebben az iskolarendszernek kiemelt feladata van – az ezzel kapcsolatos lemaradás pedig egyáltalán nem magyar sajátosság –, ugyanakkor azt is fontos felismerni, hogy a hagyományos STEM-tantárgyak (természettudomány, technológia, mérnöki tudomány és matematika) mellett szintén felértékelődnek a kapcsolódó soft skillek, leginkább a kommunikáció, a kreativitás és a kritikai gondolkodás. A tantermi edukáció fejlesztésében ugyanakkor nem elég az állami szerepvállalás, hiszen a vállalati szféra is sokat tehet azért, hogy munkahelyeken is használható eszközök, tudás és gyakorlat áramoljon az oktatásba. Amellett sem mehetünk el azonban, hogy a most felnövekvő generáció szülei éppen most küszködnek azzal, hogy elsajátítsák az alapvető digitális készségeket és megfelelő példát tudjanak mutatni gyermekeik számára is.

„A jelenlegi munkavállalókat természetesen szintén kulcskérdés felkészíteni a kihívásokra, ehhez cégen belüli képzésekre, tudatos stratégiára épülő tréningprogramokra van szükség, valamint arra, hogy az automatizálódó egyéb folyamatokon keresztül a gyakorlatban is megtapasztalhassák és elsajátíthassák a technológiai készségeket. Fontos a fokozatosság: az embereket leginkább a saját, HR-jellegű adminisztratív teendőiken keresztül lehet bekapcsolni az edukációba, hogy minél több olyan tevékenységgel találkozzanak, ahol első kézből tapasztalják meg a technológia előnyeit – és hogy ők is képesek azt használni. A másik fontos kapcsolódási pont a szülői szerepükből adódik, hiszen biztonságos és egészséges környezetet szeretnének biztosítani gyermekeiknek az online térben is, ez pedig csak akkor lehetséges, ha maguk is profi szinten kezelik az okoseszközöket, valamint tisztában vannak a digitális világ szabályaival” – hangsúlyozza Hortobágyi Ágoston.