A dinamizmust tükrözte az idei utazási világkiállítás, az IPW2024, és ezt sugározza a helyszín is: Los Angeles, Kalifornia.
Kalifornia különleges hely, mindenki tudja. Ide keverednek azok, akik sehova sem illeszkednek be. Itt a Szilícium völgyben nőnek nagyra a bevándorló zsenik és a gyerekeik, a szíriai apától ott felejtett Steve Jobs vagy a dél-afrikai Musk, hogy csak a Leonardo méretű majdnem kortárs zseniket említsem.
Nemcsak a gigászoké a Golden State, elférnek benne a szorgos méhecskék, az ezer milliárdos céget építő Tim Cook vagy az NVDIA “adjunk el az AI aranyásóinak lapátot és farmer nadrágot” Jensen csapata. Arról nem is beszelve, hogy a Csendes-óceán, a Sierra hegyek óriási vonulatai, meseszép tavak, völgyek, mint a Lake Tahoe környéke, és a marsi tájnak is megfelelő sivatagok elképesztő szépséget teremtettek az utazónak is.
A mindenhonnan ide találó kritikus tömegű tehetségtől, na meg az elképesztő adottságoktól megáldott, gyönyörű tajtól is irigylésre méltó ez a vidék. És persze attól, hogy tavaly 6.1%-os volt a GDP növekedési üteme, ami erősen világelsővé teszi a megaállamot, Japánt is maga mögé utasítva már GDP-ben (lassan Németországot is, már csak pár száz milliárd dollárnyi a rés). Az Apple-nek például a tőzsdei érteké önmagában nagyobb, mint a londoni tőzsde 100 legnagyobb cégének együttvéve.
Dinamizmusért nem kell a szomszédba menni. Ez talán megfelelő leírása az IPW2024 utazási konferencián tanultaknak is: mint házigazda város (és talán mondhatjuk azt is: “mini állam az óriás Kalifornia államban”), Los Angeles és környéke dominálta az Egyesült Államokat bemutató több napos esemény sorozatot – 5,700 körüli résztvevővel a világ minden tájáról.
Lenne is mire büszkének lenni errefelé. Mint gyakran előfordulhat ebben a kontinensnyi országban, az első benyomások lehetnek a “bőségtől zavarosok”. Például kinek lenne ideje meg agyi- és lelki képessége a napi két múzeumra, hogy egy hónap alatt megnézze – vagy akárcsak átlapozza a Metro LA-ben található 68 múzeumot? Pedig megérdemelnék, mert a Nixon Library programjaitól a Grammy díj múzeumáig mindegyik izgalmas szeleteit mutatja be az Angelino-k világának... Az egész jóval több, mint egy Urban Jungle, nem véletlen, hogy több iparnak is itt a világközpontja. Leginkább az Álomgyár, Hollywood kerül szóba, pedig például az Államok legnagyobb kikötője a Port of Los Angeles - Long Beach duó, és a Silicon Beach meg a hadiipar is nagyon erős errefelé.
Néhány nap alatt csak belekóstolni lehet, meg azon elgondolkozni, hogy milyen gyorsan változik és fejlődik ez az óriási város, ahol az időjárás jelentés nem fér el csak három képernyőn a reggeli hírekben, merthogy a mikroklíma az nagyon is mindennapos valóság ezen a meseszép pálmafás-sivatagos-óceános-tavas-hegyes-völgyes vidéken.
Ha az utazó a High Sierra-k felől közeledik, az összehasonlíthatatlan vízi, parti, víz alatti tufa-látképes, szellem városos Mono lake-tól a hullámzó hegyvonulatok közötti Antelope Canyon-on keresztül, a fenséges Yosemite és Mount Whitney, Amerika legmagasabb csúcsa mellett autózva – az éppen használatból kivont tartalék repülőgépek parkolására használt sivatagi reptér mellett mindig talál meglepetést. Nekem idén a meglepetés azt a gondolatot szülte, hogy nemcsak a hely szelleme szól az emberhez, hangosan és világosan – amire a tavalyi, San Antonio-ban megrendezett utazási vásár során jöttem rá - hanem a helynek a sorsát is mennyire meghatározza, hogy éppen milyen település vagy szellemi központ, nyüzsgő városi kavalkád közelében találja magát. Ahogy a kétsávos autópályából négysávos lesz lassan, még több szinten hömpölyögnek az autók, és óhatatlanul néha “kinéz” az autós a mozgó dobozából, és szemben találja magát elképesztő szikla formációkkal Aqua Dulce kisvárosa mellett. Megkockáztatnám: ha mérik az egy főre jutó hegyi látképben (vagy sziklában) gyönyörködő szempárokat, akkor a Los Angeles felé Mammoth Lakes / Bishop felől befutó autópálya a világbajnok, a nap 24 órájában gyönyörködtetve az elvétve kibámuló autósokat. Ezek a csodasziklák bármelyik nemzeti parkban megtalálhatók, abból pedig vagy 68 lenne az Államokban Teddy Roosevelt elnök óta, nem beszélve a számtalan State és sokezer County szintű természeti parkról.
Ha beértünk a városba, akkor érdemes világelső látványosságokban gyönyörködni, mert sosem lesz elég idő mindenre. Ha már letudtuk a Santa Monica Pier meg az Oscar díjaktól híres Hollywood-i Chinese theater vagy akár a Griffith Observatory kötelező köreit, akkor nagyon javaslom a Getty Center – ingyenes! – meglátogatását. A múzeum a saját hegyének a csúcsán található, ahová a saját villamosa viszi fel a közönséget. És elképesztő jó ízléssel állítják ki a gyűjteményeket, amelyek az antikvitástól a Rodentól tanuló szobrászzseniig ívelnek.
Új kedvenc a Los Angeles-i olimpiai stadion, a Memorial Coliseum – amelyiknek az impozáns, viszont nem brutális módon a fejünkre telepedő fenséges bejárati épületegyüttese életre szóló élmény, különösen éjszakai kivilágításban – és a négy év múlva itt rendezendő olimpia méltó központja lesz ismét. Remélhetőleg aranyesővel jár majd a magyar olimpiai csapatnak – ami megérdemli, mert a szovjetek Afganisztán elleni támadása miatt bojkottált Keleti blokkból csak a románoknak volt bátorságuk csapatot küldeni – meglapozva Nadia Comăneci generációkra szóló szuper sztár imázsát. Ez viszont csak a legújabb történelmi fejezet. Egy generációval ezelőtt például JFK itt kapta meg a Demokrata Párt elnökjelöltségét, hogy a falon elhelyezett emléktáblák leghíresebbjét idézzem.
És ha már utazás volt a témánk, már most bíztatunk a párizsit követő Olimpia személyes megtekintésére mindenkit: ez a rendkívül túlméretezett, nyüzsgő, pálmafás és tengerparti strandos, angyaloktól megáldott város várja a magyar szurkolókat és sportolókat – most is, az olimpia alatt is, és utána is.
