Prim Hírek

A hagyományos iskolarendszeren kívüli képzéseknek (ideértve még a posztgraduális kurzusokat is) általában két céljuk van: egy bizonyos konkrét, „megfogható" tudásanyag átadása, valamint kevésbé megfogható készségek, képességek, gondolkodásmód, attitűdök átadása.

Általánosságban elmondhatjuk, hogy az emberiség eddigi története során még nem talált ki jobb tanulási, tanítási módot a személyes párbeszédnél, azaz annál, amikor a tanuló folyamatosan személyesen konzultál az adott téma avatott szakértőjével. Így biztosított mind a szaktudás átadása, mind a gondolkodásmódbeli, hozzáállásbeli változás.

Ezekből a részekből az e-learning leginkább a megfoghatóbb, konkrétabb tudásanyag átadására alkalmas – éppen ezért marad meg a hagyományos képzés létjogosultsága is bizonyos területeken.

Egyre többen fedezik fel, hogy ahogyan az internetes újságok sem váltották fel a hagyományos magazinokat, hanem az interneten egészen új lehetőségekre találtak, úgy az e-learning számára sem célszerű, hogy a hagyományos képzési formákat próbálja utánozni, reprodukálni. Az internet ezen a területen is új lehetőségeket nyit, amelyek kihasználása, feltárása sokkal nagyobb haszonnal kecsegtet. Ez a munka napjainkban is tart, újabb és újabb ötleteket, felfedezéseket segítve napvilágra.

A testre szabás

Ezek közül itt most egyet ragadnánk ki, azt, amelyet sokan az e-learning legnagyobb előnyének tartanak: a testre szabást.

Miről is van szó? Tegyük fel, hogy éppen egy vállalati pénzügyekkel foglalkozó kurzust igyekszünk elvégezni. Mivel a munkánkhoz van rá szükségünk, azonnal az kezd el motoszkálni bennünk, hogyan is működhet mindez a gyakorlatban, mi hasznát fogjuk majd venni.

Ha tankönyvet olvasunk, lehet, hogy „normálisan", oldalról oldalra haladunk, de az is lehet, hogy csak bele-beleolvasunk, az érdekesebb részeknél elidőzünk, elolvassuk hozzá az előzményeket, majd innen további érdekességek felé vesszük az irányt.

Aki oldalról oldalra olvas – követi az előírt utat –, sokkal egyszerűbben boldogul a hagyományos oktatás világában. Miért is nem nyomtathatunk személyenként külön-külön olyan könyvet, amelyben az van benne, ami éppen érdekel, no meg természetesen az, ami az adott tudás elsajátításához kell…

Az e-learning azonban lehetővé teheti ezt. Mindenki számára, aki valamennyire is ismeri a számítógépek lelki világát, ismert tény, hogy ezek a masinák megfelelő programozással képesek egyszerre sok-sok adatot (más néven változót) figyelembe véve dolgozni.

A számítógépek e tulajdonságait az e-learning rendszerekben is ki lehet használni. Az első lépés, hogy valamilyen módszerrel felmérjük az egyes tanulóra jellemző preferenciákat (például azt, hogy hogyan, milyen szemlélettel áll hozzá az anyaghoz, hallás után jegyzi-e meg jobban a dolgokat, avagy vizuális típus, elemzi-e az összefüggéseket, vagy inkább azonnal gyakorlati példán szeretné kipróbálni a dolgokat, stb.).

Ezzel lehetővé válik, hogy minden tanuló éppen az ő tulajdonságai alapján személyre szabott anyagot lássa. A rendszer ezután folyamatosan nyomon követheti haladását az anyagban, miközben – teljesítményét másokéhoz hasonlítva – gyakorlatokat, további ismeretanyagot is ajánlhat.

Trendek

Jelenleg még nagyon kevés e-learning program kínál testre szabási lehetőséget – és azt is csak korlátozottan. A fejlesztés természetesen nem áll meg, egyre-másra jelennek meg az újabb és újabb megoldások.

A személyre szabáson kívül van még néhány olyan fejlesztési irány, amely jelentős mértékben formálja az e-learning jövőjét. Az egyik ilyen a tananyag minél kisebb modulokra való lebontása. Ez nem jelent mást, mint hogy az anyagot kis egységekre tagolják, amelyekből – a megfelelő azonosító adatokkal (ez az ún. metadata) ellátva – felépül a végleges tananyag, s ezek a részek később máshol is felhasználhatók. Ha jobban meggondoljuk, ez a testre szabás alapja is, hiszen az ily módon rugalmas szerkezetűvé alakított, megfogható részekre bontott anyagból a tanuló már csak a számára szükséges modulokat látja.

A fejlődés másik iránya nem annyira az oktatás, sokkal inkább a folyamatos, munka közbeni, on-the-job képzés területére visz minket. Ez az ún. EPSS (Embedded Performance Support System) alkalmazások világa. Ezek a rendszerek lehetővé teszik, hogy a hagyományos, kurzusokra (azaz leginkább egyszeri eseményekre) épülő képzési forma helyett, illetve mellett a tanulás folyamatosan valósuljon meg, úgy, hogy az egyén mindig csak azt az anyagot kapja meg, amelyre éppen szüksége van. Ez számos formában megvalósítható, a legjellemzőbb – talán a legkifejlettebb – formájára jó példa lehet a Microsoft Office termékeibe beépített „asszisztensek" funkció, amelyben kis figurák – elvileg – olyankor bukkannak fel segítő szándékkal, amikor éppen elakadunk a program használatában. Egyszerűbb formában ez lehet egy olyan alkalmazás, amellyel az adott szervezetnél felhalmozott tudásanyag, esettanulmányok stb. elérhetők.

Mindezen fejlesztéseket, technológiákat tekintve azonban nem szabad megfeledkeznünk az e-learning legfőbb céljáról: hogy az egyének számára biztosítsa azokat az eszközöket, forrásanyagokat, valamint – ezekbe beágyazva – módszereket, amelyekkel elérhetik tanulási céljaikat. Jelenleg egy köztes megoldást figyelhetünk meg: a már meglévő, hagyományos anyagokat igyekeznek valahogyan az internetre adaptálni: ennek rossz példája az, amikor a tankönyvek szövegét publikálják, plusz néhány tesztet. Azonban ahhoz, hogy az e-learninget teljesen ki tudjuk használni, a jelenlegi oktatási anyagokat meglehetősen át kell alakítani, új eszközöket, módszereket kell kifejleszteni, amelyek figyelembe veszik az internet mint interaktív médium lehetőségeit és korlátjait is.

(A szerző az e-learning területén dolgozó tanácsadó, a Humántréner munkatársa.)

Esettanulmány

Az IBM mintegy 30 ezer középvezetőjének képzése igen fontos a vállalat sikere szempontjából, így évről évre jelentős összegeket fordított erre a célra. Az e-learning bevezetése ebbe a képzési folyamatba rendkívül gyümölcsöző lépésnek bizonyult: „Ötször annyi képzést tudunk nyújtani az e-learning révén, mint korábban – ráadásul mindezt az eddigi költségek harmadáért" – nyilatkozta Nancy Lewis, az IBM képzésért felelős vezetője.

Lássuk, hogy Kovács úr – avagy Mr. Smith – miként vesz részt ebben a programban mint az IBM frissen kinevezett sales menedzsere.

A négyrészes program első fázisában a 24 fős csoportok a képzéshez szükséges minden anyagot a vállalati intraneten találnak meg, így mindenki a saját időbeosztásának megfelelően haladhat. A fő cél, hogy a résztvevők alapvető ismereteket sajátítsanak el, tudatosuljon bennük, hogy mit jelent az IBM-nél vezetőnek lenni.

A második lépésben interaktív szituációkkal, szimulált „szerepjátékokkal" találják magukat szemben a résztvevők, eközben tapasztaltabb kollegáik segítik őket a megoldásban – természetesen online. Ezek a szituációk az üzleti tárgyalásoktól kezdve a munkatársak készségfejlesztéséig számos területet fognak át.

A csoport igazi együttműködése a harmadik fázisban veszi kezdetét: Mr. Smith és kis csapata itt különféle feladatokat kap, ezeket együtt kell megoldaniuk. A résztvevők még itt is csak online környezetben találkoznak.

A negyedik lépcsőben Mr. Smith végre kezet rázhat újdonsült kollégáival, akikkel már mintegy fél éve közösen „képződik". Ez az a rész, amely leginkább hasonlít a hagyományos képzéshez, azzal a különbséggel, hogy itt nincsenek előadások. Minden, amit hagyományosan előadások, szemináriumok formájában adtak át, az előző három online modulban foglal helyet, az egyes részek elsajátításának értékelésével együtt. Ezen az egyhetes képzésen a csapatmunkára, különféle feladatok közös megoldására helyeződik a hangsúly.

Az IBM-nél a képzés így nem tökéletesen online – mint ahogy valószínűleg soha, sehol nem lesz teljesen az –, hanem a hagyományos képzés, valamint az e-learning egy előnyös kombinációja.