Prim Hírek

- Az effajta oldalak révén a hiszékeny embereket megtéveszteni képes elkövetők a büntető törvénykönyv 318. §-a szerinti csalás bűncselekményét követik el, illetve amennyiben a csalással okozott kár a tízezer forintot nem haladja meg, akkor tulajdon elleni szabálysértés megállapításának van helye. Az eljárás során elengedhetetlen annak vizsgálata, hogy az elkövetőnek a weboldal elkészítésekor, illetve a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tételekor volt-e reális esélye a vállalt kötelezettségek teljesítésére, illetve egyáltalán szándékában állt-e a teljesítés.

- Hogyan lehet egy weboldal alapján eldönteni, hogy komoly ajánlatról vagy szélhámosságról van szó?

- Véleményem szerint ránézésre megalapozott ítéletet mondani egy weboldalról nem lehet. Egy efféle honlapnak nincsenek kötelező alaki és tartalmi kellékei, mivel bárki készíthet ilyet. Természetesen vannak olyan szempontok, amelyek mérlegelésével ki lehet szűrni a csalárd hirdetőket. Az egyik, amit érdemes megvizsgálnunk, hogy mennyi munkát fektettek be egy weboldalba, mennyire "profeszszionálisan" van elkészítve. A másik fontos szempont, hogy mennyi információ van kinn az oldalon arról a személyről vagy cégről, aki vagy amely ilyesfajta tevékenységet hirdet - van-e lehetőség arra, hogy ellenőrizzük telefonon vagy a cégbíróságon az adatokat. Mindezek azonban semmiféle garanciát nem nyújtanak arra, hogy meg is kapjuk a szolgáltatást az előre befizetett pénzünkért, legfeljebb annyit tudhatunk, hogy nem teljesítés esetén ki ellen lehet megindítani az eljárást. Egy külföldi cég esetében azonban ez komoly költségekkel és nehézségekkel járhat.

- Létezik-e már ilyen esetre precedensértékű ítélet?

- Igen, mindezt alátámasztja a Legfelsőbb Bíróság egy hasonló esetben hozott döntése. Itt az elkövető újsághirdetésekben vállalkozott munkaközvetítésre, amire azonban sem lehetősége nem volt, sem szándékában nem állt, így természetesen a befolyt összegekből sem képezett tartalékot sikertelenség esetén való visszafizetések céljából. A Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy "a terhelt és a sértettek között létrejött megállapodás semmis volt, mivel [...] a munkahely valótlan ígéretével való pénzgyűjtés nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközik." A megtévesztett emberek - függetlenül attól, hogy hiszékenyek vagy könynyelműek voltak-e - semmis szerződés alapján fizettek pénzt a hirdető cégek.

- Milyen jogorvoslati lehetőségekkel élhet az, aki utólag rájön, hogy az interneten közzétett információk alapján nem létező, fiktív munka ajánlatáért fizetett?

- Az ilyen csalárd weboldalak hozzáférhetővé tevői ellen büntetőeljárás megindításának van helye, vagyis a károsult feljelentést tehet, valamint a büntetőeljárás során esetleg külön polgári perben magánfélként érvényesítheti a csalóval szemben fennálló polgári jogi igényét, azaz visszakövetelheti az általa befizetett összeget.

- Terheli-e felelősség azt az internetszolgáltatót, amelynek szerverén az adott weboldal megjelent?

- Természetesen, ha a jogsértés ténye bebizonyosodik, a szolgáltató, amelynek szerverén a kérdéses csalárd oldal található, köteles azt onnan eltávolítani.

- Van-e Magyarországon az amerikai www.ftc.gov vagy www.ifccfbi.com oldalhoz hasonló online panasztételi lehetőség az ilyen esetekre?

- Online panasztételi lehetőségről egyelőre nem tudok, de vannak ilyen tervek az Internet Security Alliance programjában.

- Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán jogszerű-e pénzt kérni a munkavállalótól munkaközvetítési szolgáltatásért?

- Álláspontom szerint jogszerű, hiszen itt tulajdonképpen munkaközvetítési tevékenységről van szó, így azt már a tevékenységet végző dönti el, hogy milyen feltételek mellett értékesíti a szolgáltatást. Egyszeri díjat kér, esetleg a kiközvetített munkáért járó bér bizonyos százalékát vagy akár a sikeres közvetítésért utólag egy előre meghatározott összeget. Természetesen alapfeltétel, hogy a fentebb említett bűncselekmény ne valósuljon meg, egyszerűbben: a közvetítő valóban közvetíteni akarjon, illetve teljesítse azt, amit előzetesen megígért a befizetett összeg fejében.

- Minek alapján bizonyosodhat meg a munkavállaló a hirdető jóhiszeműségéről?

- A távmunkát hirdető oldalak esetében a munkakeresőnek elsősorban a weboldalon szereplő feltételeket kell átgondolnia. Általában tanácsolható, hogy ahol a munkáért előre kérnek regisztrációs díjat, az már eleve gyanús, hiszen egyetlen bejáratott, komoly munkaközvetítő oldal sem hárít a munkavállalókra ilyen költségeket - hanem inkább a munkaadókra, tőlük szoktak a regisztrációért bizonyos díjakat kérni. Ez annál is inkább kézenfekvő, hiszen egy ilyen szolgáltatásnál elemi érdek, hogy minél több regisztrált munkakereső legyen az adatbázisban, hogy aztán a munkát kínáló cégek minél inkább készek legyenek fizetni a lehetőségért, hogy a kérdéses adatbázisban keressenek alkalmazottat.

- Mivel a munkavállalók sokszor nincsenek tisztában a fentiekkel, hajlamosak belemenni a regisztrációs díj kifizetésébe abban a reményben, hogy ezáltal idővel munkához juthatnak. Ilyen esetekben hogyan ítélhető meg a jogszerűség?

- Valóban nehezebben ítélhető meg az az eset, amikor a közvetítő regisztrációs, illetve nyilvántartási díjat kér azért, hogy a munkakereső adatait az adatbázisában tárolja, és azokat az esetleges munkaadóknak hozzáférhetővé tegye vagy kiajánlja. Ilyenkor fennáll az esélye annak, hogy esetleg hónapokig nem történik semmi, és a közvetítő használja a befizetett pénzt, kamatoztatja, befekteti, miközben egy lépést sem tesz a befizető érdekében. Legrosszabb esetben meg sem ígéri, hogy visszafizeti, vagy ha mégis, akkor sem a megígért időben vagy a feltétel bekövetkezésekor. Véleményem szerint ebben az esetben is az a döntő, hogy a közvetítő valóban dolgozik-e közben, vagyis valóban szándékában állt-e a pénz beszedésekor munkát szerezni a jelentkezőknek. Ha nem, akkor természetesen csalással van dolgunk, hiszen a munkakeresőt szándékosan tévedésbe ejtették, vagy abban tartották, és a károkozás is megtörtént. Az egyetlen igazi megoldás erre a problémára, ha a munkát kereső egy ilyen meghatározatlan és meghatározhatatlan feltételekkel rendelkező ajánlatot nem fogad el, hiszen semmi sem garantálja, hogy a befizetést követően pénzéért megkapja az ígért ellenszolgáltatást.

A piszkos 12

Az FTC (az USA fogyasztóvédelmi felügyelősége) összeállította és az interneten is közzétette azt a leginkább jellemző 12 szélhámosságot rejtő ajánlattípust, amely tömegesen terjed a weben, illetve gyakran spamekben érkezik a potenciális áldozatokhoz:

Üzleti ajánlatok

Megvásárolható e-mail címlista

Lánclevelek

Otthoni munkaajánlatok

Egészség-, szépség- és fogyókúra-csodaszerek

Könnyű meggazdagodás ígérete

Ingyenes termékek

Befektetési lehetőségek

Kábelcsapoló eszközök

Kedvezményes hitel

Adósságtörlés

"Ön nyert egy utazást" típusú ajánlatok

Az egyes ajánlattípusok és a bennük rejlő csapdák leírása a www.ftc.gov oldalain érhetők el.

Az otthoni munka lehetőségét mézesmadzagként felhasználó fiktív munkaajánlatokról közöltünk összeállítást nemrégiben "Milliós üzlet a távmunka?" címmel. A cikkre több olyan visszajelzést kaptunk, amely azt támasztja alá, hogy a hazai interneten is egyre inkább terjedő jelenségről van szó.

Számos olvasó hívta fel figyelmünket egy újabb gyanús társaság, nevezetesen a Trdsystems.com hirdetéseire. A cég elektronikai egységek összeszerelését kínálja darabonként 7,5 dolláros fizetésért. Idehaza több magyar vállalkozás hirdeti, országos és megyei lapokban is, mint kényelmes, otthon végezhető munkalehetőséget. A munkával kapcsolatos információhoz emelt díjas telefonon (300 Ft + áfa / perc) vagy utánvétes megrendeléssel lehet hozzájutni (az infocsomag díja 1500 Ft + áfa, amelyért a weblap kinyomtatott oldalait kapja az érdeklődő). Következő lépésként 200-300 dolláros tagsági díjat kérnek a jelentkezőktől, amit "biztosítékként" kell befizetni azért, hogy a dolgozók ne adják el a rájuk bízott készülékeket.

Eleve kétséges, hogy egy amerikai cég a tengerentúlról magyar bedolgozókkal szereltesse össze elektronikus termékeit. Kicsit is gyakorlott internetező nem tudja komolyan venni a www.trdsystems.com cím begépelése után legördülő oldalakat, olyannyira amatőr kivitelezéssel és átlátszó módon megfogalmazott szélhámossággal találja szemben magát.

Sajnos a munkakeresésre kényszerülő, korábban e téren tapasztalatot nem szerzett, ráadásul az internet világában is járatlan, a képernyőn megjelenő információt azonnal hitelesnek tartó emberek körében mégis jó eséllyel találnak megrendelőt az ilyen és hasonló "mesés" ajánlatok hirdető