Prim Hírek

Ez elég nyilvánvaló előnyt ad a mobiloknak. Területfoglalásuk akár negyede egy PC-nek. A képernyő sugárzása ráadásul föl sem merül, lévén, hogy nincs többtízezer voltos feszültség a levegőben, a pár voltos TFT képernyő sugárzása minimális (jóllehet azt talán még nem vizsgálták, vajon a TFT panel lézerfényei nem okoznak-e hosszú távon szemkárosodást). A szemnek egyébként a véleményem szerint kifejezetten üdítő, hogy a vonalhatárok törvényszerűen "bitélességűek". Ma már a 38-39 cm-es átlójú kijelző méretek szinte általánosak, ezért az 1024x768-as felbontás már mindennapos, és az 1280x1024 sem ritka. Méghozzá olvasható méretű betűkkel, tehát egyáltalán nem szemrontó. Szerintem a villódzási fárasztó hatás is kisebb, mint akármilyen CRT monitor esetén. Ha a géphez külső eszközöket is csatolni kell, például PC-kártya, USB vagy Firewire interfészen át, akkor a helyfoglalási problémák pillanatok alatt kedvezőtlenebbé válhatnak a PC-khez képest, amelyeknek a háza egy sereg eszközt tud elrejteni. Ezeken csak olyan trükkös eszközök tudnak segíteni, mint amilyennel a minap a Portocom egyik beszállítójánál találkoztam. A 4 in 1 PC-kártyácska az alábbiakat tudja: 56 k modem, ISDN termináladapter - max. 128 kbps-ig, GSM rádiókimenet és 10/100 Fast-Ethernet LAN-interfész. És csak egy kártyaöblöt rabol el. A gépeken pedig két öböl a szokásos. Az említett Portocom géphez még csatolni lehetett egy PC-kártyás Argosy CD-RW (kiválóan működő) külső meghajtót. A géphez csatoltam a hátulján lévő parallel porthoz egy kölcsön ZIP-meghajtót, amivel a ZIP-kazetta gyűjteményemet számoltam föl úgy, hogy az összest átmásoltam CD-RW lemezekre, UDF formátumban, mert az én ZIP-meghajtóm tönkrement, és ezért kiábrándultam belőle.

Nos, az egész bonyodalmas konfiguráció jól elfért a szobában egy kis dohányzóasztalon. A dolgot segítette, persze, hogy a gépben SiS chipset volt, ami beépített videót és hangot is támogatott, tehát hangkártyának például nem kellett PC-kártya öböl. A LAN-kapcsolaton át más gépeimen született adataimat is menteni lehetett CD-RW-re. Az ISDN termináladapter szoftvere azt is tudta, hogy ha lehetett, akkor mindkét ISDN vonalat nekiadta az Internet kapcsolatnak, de ha felvettem a telefont, akkor rögtön eleresztette az egyiket, hogy telefonálhassak. Amint letettem a telefont, persze, megint fölment a másik 64 kbps-el is az Internetre. Az 56 k-s modem is kisegített a bajból, amikor az ISDN vonalam műszaki hiba folytán elhalt. Még jó, hogy megtartottam a régi analóg telefonomat is. A GSM kimenetet én nem használtam, de ennek előnye akkor jön be, ha valaki többször akar mobiltelefonos partnert hívni. Ekkor a gépen át direktbe közlekedhet a legközelebbi GSM cellával, nem kell MATÁV vagy más telepített hálózaton át kapcsolódni, úgyhogy pénz tud megtakarítani. Ilyen spéci modul vásárolható rendszerint a cég saját telefon alközpontjához is, de a helygazdálkodás és az árak szempontjából egyaránt a PC-kártya GSM kimenetet tartom jóval kedvezőbbnek.

Teljesítmény

Már az 1 GHz-es mobilgép-processzorok gyártása is sínen van. Ha azt veszzük, hogy egy ügyviteli szoftver a CPU-nak csak az 1-2 százalékát fogyasztja, akkor még az 1 GHz is rettenetesen túlméretezett. Más kérdés, hogy az algoritmus gyenge CPU-fogyasztását az operációsrendszer gyártója rendszerint elegáns méretű rendszeradminisztrációs terheléssel tudja pótolni. Hogy a gyártók mégse hiába gyártsanak gépszörnyeket pinf feladatok megoldására. Mindezt az ügyfél érdekében, hogy "egyszerű" interfésszel tudjon dolgozni. Amelynek a megvalósítására horribilis rendszeradminisztrációt használnak. A nagy CPU-terhelésnél jobban csak a tárigény nő. Egy-egy új operációsrendszer változat 2-4-szer akkora tárat igényel, mit elődje, használhatatlanná téve az előző generációs gépek özönét. A mobil gépek gazdái, szerencsére, a táron ritkán spórolnak, jóllehet, egyes modellekben igen speciális, ezért méregdrága tármodulokat lehet csak használni. Az újabb alaplapokba már szabványos modulok terjednek és ezért az árszínvonal is egyre elfogadhatóbb. Már végképp nem érdemes a gépben a tárral spórolni. Ma tehát a 128 MB-os méret nem extra igény, ami azért a legvadabb tárfaló operációs rendszereknek sem kevés. Kevésbé fontos a képadapter teljesítménye, de, mivel asztali gépeket kezdenek kiváltani a mobilokkal, már ezeken az alaplapokon is egyre bonyolultabb, és okosabb vezérlők kezdenek terjedni, nem csak a mobilokhoz lebutított változatok, mint például az S3 MX. Ez persze csak külső monitor esetén válik tényleges előnnyé, a TFT kijelző kevésbé tudja hasznosítani. Fontos lehetőség viszont a projektorcsatlakozás, előadási bemutatókhoz. Ez még a kézigépekkel is megy.

Teljesítménykérdés a hosszú üzem is. Nos, mobilgépe erősen válogatja, hogy a rövid be és kikapcsolásos tipikus mobilhasználathoz képest hálózati táplálás esetén mennyire bírja a huzamosabb vagy éppen folyamatos üzemet. A nálam járt mobilok javarésze bírta. Leginkább a telepeik nem szerették a folyamatos hálózaton lógást. Legalábbis az egyik gép, egyébként legkorszerűbbnek mondható lítiumos, eleme egy év után már szinte életjeleket sem mutat. És az elemek töltése hőtermeléssel jár. Egy ideig például még kedveltem, hogy éppen fájó, korábban törött kezem alatt fűtött az elem, de egy idő után bosszantóvá vált. Ezzel együtt én el tudok képzelni egy mobilgépből készült levelező szervert, ami csak úgy elegánsan ott van egy kis polcon a sarokban, és ellátja a cég teljes forgalmát, 7x24 órában. Amekkora diszkek pedig a noteszekbe beépíthetők, tán még egy intranet szervernek is megfelelők egy kisvállalkozásnál.

Az más kérdés, hogy az operációs rendszerek tudják-e kezelni a speciális mobil eszközöket, főként a legújabb Cardbus szabvány szerinti PC-kártyákat. Eddig csődöt mondott nálam: a SCO UnixWare, a Sun Solaris x86, és több Linux is. Egyedül a M$ szoftverek tudják a legjobban meghajtani a mobilokat, mind kliens, mind szerver gyanánt. A Mac OS X x86 valószínűleg még a labdába sem rúg, sajnos eddig még letöltenem sem sikerült, mert már harmadszor szakadt meg a végén. A Be OS-t sem próbáltam még ki, pedig van egy letöltött változatom belőle. Csakhogy a Be ma már inkább Windóz melléklet, nem önálló operációs rendszer, akkor meg ne beszéljünk róla, mint külön lehetőségről. A kézigépekben egzotikus operációs rendszerek terjednek, mint például az EPOC, de ott is van M$ változat: Win CE. A méretkorlátokhoz képest mind rendkívül sokat tudnak (ugye, hogy korszerű megoldások is csak-csak bepasszírozhatók kis helyre is!).

Kommunikáció

A turbó parallelport (ECP), és legalább egy soros port tipikus objektum a hátoldali csatlakozósorban, de ma már a két USB port is szabványos elem. Tipikusan van egy rendszerbusz csatoló, valami dokkolóállomáshoz, meg külső monitorcsatlakozó. Aminek egyre kisebb a szerepe, hiszen a gép kijelzője már elég nagy, és szerintem már csak a sznobok használnak helyette monitort, hacsak nem DTP vagy CAD munkáról van szó, amihez még mindig előnyösebbek lehetnek a nagyfelbontású CRT-k. A nyomtatókhoz egyébként nem biztos, hogy pont a parallel csatlakozó ajánlott. A gépekben rendszerint van infravörös csatoló is, amellyel egyes nyomtatók már direktben is föl vannak szerelve, és azon át tudják fogadni a nyomtatandó adatokat. Az infraport a szobában néhány méternyire elhelyezkedő nyomtatóhoz is tud csatlakozni, bár a legjobb, ha a két IRDA interfész éppen "látja" egymást. Ma már olyan mobilgép alaplapokat is gyártanak, amelyekbe 10/100-as Fast-Ethernet csatoló is konfigurálható, pótmodulként, és ezzel felszabadul egy PC-kártya öböl. Ugyanilyen modul lehet egy beépített 56 k modem is. Már láttam olyan mobilgépet, amiben csak egy PC-kártya öböl van (mutatóban?), annyi mindent integráltak az alaplapjára. Az USB miatt egyébként lehet, hogy a PC-kártya interfész elhal. Ez az egyetlen PC-kártyaöblös gép is ezt a tendenciát jelezheti, bár én ebben nem hiszek. Inkább az jellemző, hogy az asztali gépekbe és szerverekbe is beépítenek PC-kártya öblöket, hogy a memóriakártyákon érkező adatokat fogadni tudják az adatgyűjtő eszközökből, vagy éppen digitális fényképezőgépekből, kamerákból.

Rugalmasság

Dokkoló. Kell, vagy nem? Nos, a dokkolókból történik a legtöbb lopás a bűnügyi statisztikák szerint. A következő sláger eltűnési hely a repülőtéri várakozó. Van, persze, egy leláncoló eszköz, de azt nem használjuk, ugye? Minek, hadd lopjon, aki akar. Az igen karcsú, és tényleg szükségképpen mobilfunkcióban is használandó gépek esetében a súlyt mindenesetre jelentősen tudja csökkenteni, ha a gép ormótlanabb, ritkábban szükséges elemei csak a dokkolóban vannak. Például a floppy vagy a ZIP-meghajtó, egy nagyobb diszk, esetleg CD-RW vagy DVD, erősebb hangrendszer stb. A sajtókonferenciákra, tanfolyamokra ezeket nem éppen a legfontosabb folyton odahurcolni. Bár, hogy egy Sony Vaio-ba mi minden belefér, az nem közönséges. És akkor még nem beszéltünk a kézigépekről.

Az asztali gépet ugyancsak ritkán visszük magunkkal a munkahelyünkről távozva. A mobilunkat annál inkább. Mehet az otthoni munka, távoli munka. Egy ügynök a központban felveheti a fontos adatokat, és azok birtokában járhatja az ügyfeleket akár hosszabb ideig is távol maradva a cégtől. Ha egy drótvég akad, akkor ráakadhat, és kapcsolatba léphet a központtal, frissítve az adatokat és leadva a magrendeléseket. Ahogy a fentebb emlegetett 4 in 1 PC-kártyát nézzük, ügynökünk ezt akár GSM-en át, analóg vonalon át modemmel, ISDN vonalon át, vagy a meglátogatott cég LAN-hálózatán át is megoldhatja, ami a rugalmasság hihetetlenül magas foka. A kitöltött szerződést pedig infraporton át ki is nyomtathatja az ügyfél nyomtatóján.

Szükségáramforrás

Na, hát ez az, ami egy mobilhoz végképp nem kell. Neki ugyanis "jobb UPS-e van", mint egy PC-s szükség-áramforrásos szokásos konfigurációnak, ami pár 10 perc után kinyuvad. Ha éppen ebédidőben jön az áramszünet, a gép rég meghal, mire visszajössz az ebédből. Egy (még elfogadható árú) UPS csak az igen rövid feszültségkieséseken képes segíteni, míg egy mobil gép akár órákig is vidáman pörög. Egy mobilból épített szervernek több esélye lehet a túlélésre egy hétvégi áramkimaradáskor, mint a PC-szervernek, UPS-el. Az UPS csak arra elég, hogy leállítsuk a gépet, míg a mobil vígan átvészel órákat is. Pedig ma már minimum arra kiváló egy szerver, hogy éjjel-nappal kiszolgálja az arra járó bámész népet. Ennek kiesése sem vidám dolog, de ha e-boltunk áll le egy hétvégére, mert újraindulni magától nem tud, az már komoly bevételkieséssel járhat.

Tanulság

Az nincs. Mindenki maga választja meg a hardver-szoftver bázisát. Amit itt talált az olvasó, azt persze érdemes figyelembe venni a döntéseinél. Nekem sincsenek saját mobiljaim (csak teszthez kaptam őket). Mivel folyton kísérleteznem kell a különböző konfigurációkkal, ezt mobilgéppel jóval kevésbé tehetném, mint saját építésű asztali gépeimmel. Kivéve a PC-kártyákat, mert azok mobilkötődésűek. A SZÁMALK-ban mindenesetre egy rendszerinformatikus tanfolyamon jól jött, hogy az elmúlt tanév végén egy kis SOHO (Small Office, Home Office, kis iroda, otthoni iroda) célokra készült 5-portos kis kapcsolóval (Katron switch), két asztali géppel és egy mobillal tudtuk könnyedén gyakorolni a hálózati konfigurálást, amihez a már említett egyik Portocom kölcsöngépet használtuk. A jövő informatikusai így néhány PC-kártya használatát is megismerhették. Mondhatom, nagyon élvezték.

A jövő további tendenciája, hogy a mobil gépek legújabb kategóriája, a kézigéposztály, a noteszgépekkel is konkurál (alább van egy utalás egy InternetWeek cikkre). De a kézigépek nem csak a mobil gépek terét veszik el, hanem az asztali gépek territóriumába is belegázolnak. Már nem csak sima adatgyűjtésre valók, hanem komoly üzleti alkalmazásokra is. Viszont melléjük kell valahol egy asztali gép is, amit, együtt a kettőt, egyéni felhasználók már nehezen tudnak megfizetni (egy kézit és egy noteszt együtt, persze, még kevésbé). Emellett figyelemre méltó, hogy a PSION kiábrándult belőlük, abbahagyta a gyártásukat, és ez nem lehet véletlen. Tehát a kézigép-támadást sem szabad túlértékelni, hanem ésszerűen figyelembe kell venni a használhatóságukat.