Prim Hírek

A Masped Event Hall kiállító teremben október 9-10-e között megtartott, kicsit a város peremére szorult rendezvényen a kiállítók száma lényegében a tavaszi színvonalon mozogott. Miután a nagy multik (SAP, Baan stb.) tipikusan saját kiskonferenciákkal próbálják meghódítani a piacot, itt nyilván csak a hazaiak, és esetleg a kisebb külföldiek megjelenése volt várható. Ez így is volt, talán csak a MoveX lógott ki a sorból, mert, mint a piacra most törekvő megoldás, minden fórumon igyekszik megismertetni magát. Néhány ismert integrált rendszert forgalmazó cég viszont hiányzott (hadd ne személyeskedjek). Pedig az ilyen családias hangulatú kisebb rendezvények jóval kellemesebb környezetnek tűnnek, mint a papírgyűjtő rekordokra vadászó iskolások siserehadával elárasztott nagy vásárok. Más kérdés, hogy már hazai cégek is megengedhetik maguknak az önálló konferencianapokat, és ez nem rossz jel.

A rendezvény végére értem csak oda. Nem voltak túlterhelve a standok képviselői. Azért több helyen sorba kellett állnom, még a prospektusért is. Az általános tapasztalat az, hogy a kisebb cégeket a nagyágyú multik termékei még mindig nem érik el (jóllehet, mint mondták egy standon, az SAP most éppen agresszív árpolitikával próbál teret nyerni a középkategóriában), ezért a hazai kis rétegszegmensben utazóknak még mindig megmaradt a piaca. Olykor némi cégkooperáció is kialakul. Például, egy hardveres cég összeáll egy szoftveressel, mert ketten jobban ki tudják szolgálni az ügyfelet, mint külön-külön. Így nem állhat elő az a szituáció, hogy a hardveres széttárja a kezét, a gép jó, a tesztprogramok lefutnak rajta hibátlanul, biztos a szoftver hibás. A szoftveres is lefuttatja a tesztjeit, ő pedig a hardverre keni a hibát. Az alkalmazó pedig nem tudja megoldani, vagy legalábbis nem az elvárt szinten, a problémáit. Az együttműködő cég megoldást tud kínálni, felmérve az igényeket, hardverestől, szoftverestől, karbantartásostól úgy, hogy a vevőnek csak egy eladóval kell beszélnie. Nincs bolondítás.

A kifejezett outsourcing megoldásoknak még mindig nem látok nyomait sem, holott a forgótőkében szegény hazai vállalkozásaink számára ez nagy megtakarításokat is lehetővé tenne. Két standon elemeztük például az adatmentés problémakörét, ami egy neuralgikus pont. Elvileg egy menüpontból a felhasználó egyszerűen indíthatná a mentést, de azt már lespórolja. Csak akkor jön a baj, amikor a vagy 27 cég adatait könyvelő iroda a költözködéskor úgy állítja le a gépet, hogy működés közben kihúzzák a hálózati zsinórt a gépből, majd ijedtükben rögtön visszadugják. Az eredmény: a tápegység feszültségimpulzusa kinyírja magát a tápegységet, majd a tranziensek a mágneslemezen levő vezérlő elektronikát is. Mentés fél éve nem volt.

Miért nincsenek mentések? Mert nehézkes, ritkán végzendő, ezért nem begyakorlott munka. A kevésbé jellemző, de annál szűklátókörűbb, probléma a takarékosság a mentőeszközökkel. A legutóbbi amerikai terrormerénylet digitális adatáldozatainak a tanulságaként pedig talán egyre fontosabb ez a téma. Ma már kisebb cégek is évtizedes adatvagyonokkal rendelkeznek, amelyek tartalma saját maguk számára is óriási know-how bánya, elvesztése tragédia. A dolgon a nem szeretem mentési teendők kiadása segíthetne, erre szakosodó, archiválási szolgáltató cégeknek, amelyek azután a náluk tárolt több cég adatát rendszeresen, profi technológiával mentenék. Szükség esetén pedig vissza is állítanák, megszabadítva megbízóikat a gyakorlatlanságból eredő esetleges tragikus tévedések miatt bekövetkező adatkatasztrófáktól. Mert a mentést még rendszerint csak-csak gyakorolják a felhasználók, de visszaállítás ritka, amit azután alaposan el is lehet rontani, mivel tipikusan soha nem gyakorolják.

Sajnos, adatarchiválási szolgáltató még alig akad a piacon, a börzén nem is találkoztam ilyen piaci szereplővel. Pedig épp a kis cégeknek volna rá nagy szükségük, bár ők ezt nem tudják, nem érzik. Mert nem is tudnak a lehetőségekről, vagy úgy gondolják, hogy az csak olyan nagycégeknek fontos, mint egy bank.

A régebbi ismert számviteli szoftverszállító mellett megjelentek igen szűk szegmensekben utazó kisebb cégek is. Ezek egy része már az Internet/intranet technológia meghódítását segítő szoftverekkel is jelentkezett. Voltak részben vagy egészben oktatásra szakosodott cégek is. Az egészen kis alkalmazók körében bizony még mindig jelentős számítástechnikai ismerethiányok vannak, amin még az ECDL program sem segített lényegesen. Olykor sokkal jobb a feladatkörre célzott konzultáció az ügyvitel bonyolításához szükséges ismeretek gyors átadására. A fiatalok körében már egyre kevesebb az ilyen probléma, nyilván a számítástechnikai ismeretek egyre szélesebb körű iskolai oktatása révén. Ennek az a következménye, hogy a régi nagy tanfolyami csoportok ma már ritkán jönnek össze, még 8-gépes kabinetekben is (amelyeknél nagyobbat némely nyugati oktatási technológia nem is enged meg), viszont a kevés hallgató esetén több energia jut az egyéni problémákhoz illeszkedő oktatásra.

Keresztes Éva, a kiállítás szervezője, elmondta, hogy először próbálkoznak az őszi alkalommal, és úgy látják, hogy van igény ilyen őszi rendezvényre is. A tavaszi mottója talán mindig az volt, hogy akkorra a fejlesztők kihozták a legújabb gazdasági szabályozóknak megfelelő megoldásaikat, és a végfelhasználók akkor adhatták a fejüket egy esetleges váltásra. Az őszi rendezvény viszont már év vége előtt alkalmat adhat egy cégnek, hogy felkészüljön a következő évben a váltásra. Azt meg én teszem hozzá, hogy amióta az évváltás nálunk is lehet évközbeni, a Számviteli Törvény módosításának köszönhetőleg, a tavaszi szinkron időpont végképp elmozdulhat, és egy cég bármikor elkezdhet egy gazdasági évet egy új szoftverrel.