Prim Hírek

Az internet a szabad kezek felülete, ennek megfelelően helyük van - jobb helyük - rajta azoknak a magazinoknak, amelyek más, például írott formában nem létezhetnének, hiszen a nyomdaköltség és az infrastruktúra fenntartása valószínűleg záros határidőn belül felemésztené azt a tőkét, amelyet az alapítók innen-onnan összekuncsorogtak. Viszont viszonylag kevés pénzből szert lehet tenni egy kis tárterületre, és ha az ötletgazdák, szerkesztők valamelyike fáradságos munkával megtanulja a honlapszerkesztés alapjait, akkor vagyonokat spórolhatnak meg az anyagok feltöltésével. Bizonyára ez ad alapot néhány olyan site működéséhez, amely egy viszonylag szűk szubkultúrához szól, tehát hirdetők, támogatók szóba sem jöhetnek.

Az alábbiakban négy "hasznos" honlapról esik szó. Más közös vonásuk nincs is, legfeljebb az, hogy mind a négy az önmagáért való kultúrára, illetve a társadalomtudomány valamely területére összpontosít, és ad teret olyan kezdeményezéseknek, amelyek mind az írott, mind az elektronikus média perifériájára szorultak. Vagy még oda sem. Van köztük olyan, amelyik nem esik messze egy pénzeszsáktól, van, amelyik valamiből folyamatosan létezik és működik, most már hónapok óta.

Modortalan vendégek

Kerüljünk KonTextusba! - hirdeti a KonTextus (www.kontextus.hu) címoldalának legfelső bannere. Ebből máris látható, hogy a legdrágábban értékesíthető reklámfelület megmaradt nekik - lásd a fenti gondolatmenetet! A "napi online kultúra és tudomány" a barna különböző árnyalatain többnyire bordó betűkkel íródik, s ez némi antik, szivarillatú hangulatot kölcsönöz a dolognak. A fogyókúrára kényszerített hosszúkás betűk és a frappáns, lendületes rovatcímek ugyanakkor arra utalnak, hogy a készítők fiatalok, akik legfeljebb brahiból szivaroznak.

A site egyes részein programajánló, tehát aktuális, máshol magazinszerű, vagyis olyan anyagokat tartalmaz, amelyek készülhettek fél évvel ezelőtt, vagy íródhatnának fél év múlva is: a körüljárt probléma a levegőben van, de nem égető. Az előbbire példa a Napozó és a Hírverő, amelyek között nehéz különbséget tenni. Talán a Napozó előretekint (az elkövetkező napok eseményeire), a Hírverő pedig viszsza (az elmúlt napok eseményeire). A Sarkítások vagy a Diskurzus ráérős. Van egy könyves rész Könyv.moly címen, ahol kereshetünk újonnan megjelent és régi könyvet (egy behálózott bolt és egy antikvárium segítségével), fennmaradt az évszázad legfontosabb könyveinek listája, akárcsak a kritikákból összeállított archívum.

Nem ők tehetnek róla, de azért idekívánkozik: a Miről ír? rovatban található hat kulturális-közéleti folyóirat online anyaga csak elvétve friss, de hát ők csak vendégek a KonTextusnál. Így viszont - kissé modortalanul - nem nagyon járulnak hozzá a tartalom gazdagításához. A Sajtó.klub további 100 folyóirat linkjét teszi közzé - mindenki a saját kedvére nem frissít. A Galéria főleg fotósorozatokkal örvendezteti meg a böngészőket. Ha...

Ugyanis nem mindig jönnek elő a fotók (a Budapest Vertigo például üres). Akárcsak a grafikák, legyen szó gombról vagy bármilyen más grafikus elemről. A szöveg megjelenik, a képfájloknak viszont csak a helyük. Innen látszik, hogy a szerkesztőség önkiszolgáló. Ahhoz képest viszont jó az egész, szinte alig van hiba.

Legyünk írók!

A Terasz (www.terasz.hu) elsősorban irodalmi pályázataival véteti észre magát, amelyekről (az eredményekről és a felhívásokról) az írott szaksajtóból is tájékozódhatunk. Erről eszembe jut Olaszország egyik legkomolyabb egyetemi városában, Perugiában egy népszerű, ingyenes szórakozóhely, a La Terazza - nevét egy teraszról kapta, amely az újváros fölött lebeg. Irodalmi estek, kabarék, unplugged koncertek szórakoztatják az egybegyűlteket. Nos, ilyen multikulturális site próbál lenni a Terasz, ennek nyomán viszont a látvány is hasonlóképpen összetettnek látszik, pedig nem kellene. A színek, a rovatcímek különböző megjelenési formái úgy néznek ki, mintha az egyes szekciókat felügyelő munkatársak szabad kezet kaptak volna a dizájn kialakításában. Ennél csak az a meglepőbb, hogy a hírek felrakása, illetve az interjú készítése során egy "vendégkönyvprogramot" használtak - ez lehet poén vagy csacskaság. Esetleg kényszer.

Az enciklopédia nem kevesebb mint 43 978 linket tartalmaz az agráriumtól a zenéig. Feltehetően nem saját fejlesztés. A Webáruház inkább divatból került fel, mert a két bekötött bolt közül az egyik nem is működik. A játék (most Álomtőzsde, máskor más) ugyancsak külső beszállító lelkiismeretére és korrektségére van bízva, tehát kockázatos. A Webkamera mintha nem is lenne. E rovatok fenntartása nem biztos, hogy elengedhetetlen, mert elvonják a figyelmet a site erősségéről, nevezetesen az irodalomról, amelynek képviselete olyannyira erős a Teraszon, hogy el is nyom mindent.

A Művészet rovatban tulajdonképpen más sincs. Erejét az adja, hogy elmossa a határokat a professzionális és az amatőr irodalom között, tehát bárki versenyre kelhet Garaczi Lacival, Karafiáth Orsival vagy Peer Krisztiánnal, például a havi rendszerességgel meghirdetett tárcapályázaton. (Jó pont: hosszas értekezést olvashatunk a tárca műfajáról, a gyengébbek kedvéért, akik pénztárcának képzelik.) Netán együtt élhetünk velük, persze virtuálisan, miközben a Trinaplóban (minden héten másik három irodalmár írja) elolvashatjuk, hogy miként telt az előző napjuk. Többnyire semmivel, barátok és barátnők társaságában gyűjtötték a "forrásanyagot" készülő verseikhez, regényeikhez. Irigykedünk.

Café Csehov

A lelki élet megpróbáltatásaival foglalkozó Búra (www.bura.hu) a Korridor-kör része, arculata professzionalista, szerkesztése ugyancsak, bár Babarczy Eszter nem pszichológus, nem pszichiáter, de hát nem is ő adja a tanácsokat az arra rászorulóknak. A honlap a psziché defektjeit vizslatja, tehát elsősorban problémás embereknek szól - vagyis tömegeknek. A kulcsszavak: depresszió, alvászavar, szorongás, stressz, anorexia, káosz, magány, szexuális zavarok, tehát alig vannak a témában érintetlenek, legfeljebb kevesen vallják be, és még kevesebben kezeltetik. Nos, nekik készül a Búra. Talán már az a tudat is gyógyít, hogy mások szintén reménytelennek látják a helyzetüket.

Miután feltehetően kevesen dolgoznak az oldallal, a rengeteg rovatból több teljesen üres, tartalmuk mégis a címoldalra került. A dolog azért nem vészes, mert akinek tényleg szakemberre van szüksége, az keres magának egyet offline. A többség viszont csak megosztani akarja valakivel bánatát, félelmeit, szorongásait, erre pedig ott a fórum. A legcsalogatóbb a Café Freud, amely nyugodtan a Café Csehov nevet is viselhetné, a megszólalók ugyanis többnyire monologizálnak, olykor híres és hírhedt neurotikusok nevét használva nickname-nek.

A saját történetekben viszont a felkért merészek tényleg megvallanak mindent a saját problémájukról, feltehetően akkor, amikor éppen jó passzban vannak, különben ilyen objektíven nem lennének képesek mesélni elborulásaikról. Miután ezek a rovatok jól működnek, nem vészes a többi üressége. Annál aggasztóbb, hogy a Segítség sem működik, pedig azt bizonyára sokan igénybe vennék, például azok, akik még maguk sem tudják, mi is a bajuk. Ugyanez vonatkozik a Tesztekre. Hátha feltöltődnek hamarosan.

Függetlenül, változatlanul

A C3 (www.c3.hu) egyike a legrégibb internetes alternatív oldalaknak. Mint a böngészés során kiderül, már független a szervezetet életre hívó Soros Alapítványtól, bár a tőkét nyilván onnan kapja. (Akárcsak a KonTextus.) Az arculat évek óta változatlan: a látszólag logikátlanul egymás mellé helyezett négyzetek némelyike rovatlinket rejt, némelyik mozog, forog stb.

A C3 egy való életben is létező kulturális intézet, amely elsősorban a médiakultúra körébe tartozó kezdeményezéseknek ad helyet, így ugyanezeknek biztosít tárterületet a neten. Ezenkívül lehetőséget nyújt domainregisztrációra és az időközben (az Axelerónak) eladott freemailcím bejegyzésére is. Figyelemreméltó a Gyűjtemény, ahol többnyire multimédiás műalkotások rejtőznek, ezekre máshol nem nagyon bukkanhatunk rá. Továbbá van egy elég gazdag folyóirat-archívum és egy adatbank a szocialista évtizedek tiltott (megfigyelt) művészetéről, a kalendáriumoktól az ügynöki jelentésekig. A Videotörténet, a Galéria és a Pararádió ugyancsak multimédiás, innen jutunk el az Exindex képzőművészeti online folyóirathoz.

Az egész site gyors, mint a szélvész. Ahol a tartalom hiányos, ott a bűnöst (hanyagot) a támogatottak között kell keresni. Az archívum folyamatosan gazdagodik, tehát érdemes rendszeresen visszakukkantani. Viszont bizonyára sokan kíváncsian várnak egy új arculatra. Mert a mostani a maga idejében igen eredeti volt, ám most már nem az.