Prim Hírek

A placcot akkor, 1980-81-ben vagy a Neoton Família uralta, a Hungáriával közösen, vagy a "fekete bárány" szentháromság: Beatrice, HBB, P. Mobil. (Csak röpke közbevetés: Schuster Lóri és Nagy Feró azóta vízjellel hitelesített csurkiánus, Hobó meg maradt, aki volt. Nota bene: anno visszautasította a Fidesz és az SZDSZ képviselőjelöltségét.)

A punk olyan energiákat szabadított föl, mint más semmi. Bizonyságul szolgálnak erre a zeneileg legemészthetőbb underground bandák (URH, Kontroll Csoport) így-úgy megmaradt felvételei. Zsigerből jött a mjúzik, hiába volt torz és hamis, olyan fontossá vált, mint a hatvanas évek óta soha... Igaza volt Hobónak, amikor első albumán azt énekelte: "Akárhogy is fáj / Te is lehetsz sztár!"

És ehhez nem is kellett túlzottan sok. Elég volt belefeküdni a zenébe, és üvölteni valamit, valami nagyon mélyről jövőt, hogy leessen a plafon. A többi nem számított. Összehasonlíthatatlanul gyönyörű pillanat volt, a szabadság illegális túlburjánzása. Olyan élmény, amelyhez csak a szüzesség jól sikerült elvesztése fogható. No future, no future for you!

A tiltva tűrés groteszk állapotában fölértékelődött a plakátok szerepe. Ezekről lehetett megtudni, hol, mikor, ki próbálkozik. Ezek a papírdarabok nemcsak információs értékkel bírtak, hanem gyakorta képzőművészek keze nyomát viselték magukon. Épp annyira elütöttek környezetüktől, mint a muzsikák az aczéli kultúrpolitika által irányított tévé-rádió-hanglemezgyár zenei közegétől. Ekkor alapozta meg ma már felbecsülhetetlen értékű gyűjteményét Szőnyei Tamás (MaNcs), aki időről időre kiállításokká szervezi kincseit. Offline kor ez, amikor a tantusz és a mobil közt félúton szép szolidan kiakad a rendszer. A rockzene a punk lendületével olyan jelképrendszert hoz létre, amelyre jó volna lesújtani, de nem mindig megy.

Pusztán becsületből, minden időrend és a teljesség igénye nélkül következzen néhány tucat bandanév az idő Atlantiszáról: Spions (ők voltak a legelsők), Punkráció (ez meg nekem kedves, mert én is... - HPP/G3), URH, Kontroll Csoport, Neurotic, VHK, A. E. Bizottság, Fülke és a Többiek (T-34), Tizedes meg a Többiek, Marina Revü, Auróra Cirkáló, Rottens (csak a falon láttam a nevüket), Lavina (a motorbalesetben idejekorán elhunyt Nagy Attila Kristóf art-punk truppja), Invázió, Trottel, Kommunista Szombat... Említtessék meg külön a filmrendező Salamon András, Müller Péter Sziámi szigetgazda, Menyhárt Jenő, Pajor Tamás, Sükösd Miklós politológus és Hajnóczy Csaba (Bahia Records) neve.

(Félreértés ne essék: ők nem voltak valamennyien punkok, de némi közük azért volt a dologhoz.)

Mire eljött a szabad hálózati bóklászás kora, Johnny Rotten Sex Pistolsa éppen újjáalakulva turnézott kisebb-nagyobb balhék közepette, és sokak szerint már a techno töltötte be a punk helyét. A kaliforniai pálmafák alól előbújt az Offspring, a Green Day, és készülődött a Rancid.

Beütött a nagy infobumm: mindenkiről mindent meg lehetett tudni, igaz, MP3 még nem lévén, belehallgatni a termésbe némi mailezést igényelt (volna). Gőzerővel szerveződtek a legkülönbözőbb punkhálózatok, -közösségek, -projektek. Az elvetett mag kihajtott. Ha nem is volt elég három akkord, nem kellett Berkleet végezni ahhoz, hogy valaki működhessen. Filléres lemezkiadók szaporodtak gombamód, amelyek működését csak megkönnyítette az MP3.com.

Az elképesztő menynyiségű oldal között a leggyorsabban a World Wide Punk erősödött meg elképesztően. Látogatói maguk hordták össze az anyagát, méghozzá olyan tempóban, hogy az párját ritkította. Amikor a multik elkezdték fölvásárolni a közönségcsalogató site-okat, szüzek maradtak, megőrizték függetlenségüket. Reklám ma sem látható a www.worldwidepunk.com-on, és a gyorsaságnak áldozatul estek a grafittiízű rajzok is. De ez csak a felszín. Megmaradt és megerősödött minden, ami lényeges. Habár az Electronic Frontier Found (www.eff.org) szólásszabadságot hirdető kék szalagját nem tették ki, csatlakoztak két lényeges mozgalomhoz. Az egyik a legális szoftverek használatát hirdeti, naná, hogy linuxos alapon, a másik pedig kampányt folytat azért, hogy ne a böngészők határozzák meg, ki mit lát a weben.

Csak a francia enciklopédisták lendületéhez hasonlítható, ahogy öszszegyűjtötték a bandákat, a lemezkiadókat, a rádióműsorokat, a punk történetét, a regionális információkat, a hírcsoportokat és a levelezőlistákat, a letölthető zenéket, videókat, könyvrecenziókat, interjúkat. Miközben az ember ül egy netcaféban, hogy vadidegen punkbandák anyagait böngéssze, nyugodt szívvel lecsorgathat egy-két többé vagy kevésbé zsenge nekibuzdulást. Ha másért nem, hát azért, hogy helyrepofozza kora délutáni adrenalinszintjét. Vélhetően nem túl nehéz így innen, Cyberpestről a tengerentúlra promotálni, kiadót keresni, vagy valakitől megtanulni, hogyan is kell kiadni a saját lemezünket...