Prim Hírek

Liikanen ugyanis - annak ellenére, hogy a kilencvenes évek közepétől Martin Bangemann nevétől volt hangos a sajtó, és később maga Mr. Európa, Romano Prodi "jegyezte" az első bejelentéseket - most már mindörökké az "E-Európa" atyjaként él majd az emlékezetünkben: olyan felelős uniós vezetőként, aki bátran és egyértelműen tett hitet az információs korszak vívmányaira épülő jövőkép mellett, és nem átallotta azt egészen konkrét és gyakorlati célok formájában előírni a tagállamoknak (és az E-Európa+ program révén valamennyi csatlakozni szándékozó országnak).

A sokat sejtető előzmények után, 2002 nyarán korszakos bejelentéssel köszöntött ránk. Amikor a főbiztos meghirdette, hogy "minden európai polgárnak elérhetővé kell tenni a széles sávú, nagy sebességű internetet", akkor a nagypolitika rangjára emelt egy régóta, de mind kevésbé óvatosan formálgatott állítást: az információs közműhöz, a hálózat által nyújtott lehetőségekhez való hozzáférés (access) egyfajta emberi alapjoggá vált.

Nyilatkoztak már hasonlót sokan (például Kína is, amely sokkal inkább a hozzáférés korlátozásáról híresült el, semmint az állampolgároknak alanyi jogon biztosított internetről), de végrehajtásra ítélt akciótervbe még nemigen került be ez az állítás.

Korábban, az E-Európa program 2000 eleji meghirdetésekor már célként megfogalmazódott, hogy "minden polgárt, otthont és iskolát, minden gazdasági vállalkozást és szakintézményt a digitális korszakba, az "online létbe" kell vezetni, és a finanszírozásra, valamint az új gondolatok felkarolására kész vállalkozói szféra támogatásával "digitálisan írástudó" Európát kell teremteni". Ehhez azonban akkor még "csupán" az olcsó, nem pedig az alanyi jogon járó internet-hozzáférés követelménye társult.

Csak hogy értsük: a 2005-ig szóló program egyik sarkalatos pontját már 2002-ben "felülírta" az Európai Unió. Még többet, még bátrabban, még egyértelműbben kíván: minden korábbinál határozottabban játssza meg az "internetkártyát" mint Európa világpiaci versenyképesség-növelésének egyik kulcsmozzanatát.

A program "elmélyülése" mögött jól érzékelhető az a gyorsulás, amely az információ- és tudástechnológiákkal mindinkább átjárt hagyományos ipar és a tudástermelés rövidülő ciklusai révén kiélezi a gazdasági-politikai rivalizálást. Európa most annak a felismerésnek a birtokában lépett előre, hogy a látszatra szociális kérdésként tárgyalható esélyegyenlőtlenség a hozzáférésben valójában gazdaságstratégiai kihívás: a digitális közjavakból való részesedés az életminőség javításán túlmenően teljesítőképességi ugráshoz is vezethet.

Ebből fakad az a konkrét célkitűzés, hogy az (erre a célra megemelni javasolt) európai pénzalapok elsősorban a "behuzalozottság" szempontjából hátrányos helyzetben lévő vidék erőforrásait növeljék, és a hálózatfejlesztés hibrid modelljei jöjjenek létre (az állami és a magántőke kombinációjával, különböző kedvezményekkel).

Úgy tűnik, hiába intenek mérsékletre a "tiszta piac" hívei (akik leginkább e piac szereplői, haszonélvezői és csak részben pártatlan elemzői) a központi beavatkozás torzító hatásával, veszélyeivel kapcsolatban. Az "új gazdaság" és az internet gyorsvonata túl hangosan dübörög ahhoz, hogy csendben ki lehessen várni, amíg elül a zaj. Túl nagy a tét ahhoz, hogy a szereplők ne próbáljanak minden lehetséges eszközt megragadni.

A diadalmas Internet

Az amerikai kereskedelmi minisztérium immár negyedszer megjelentetett átfogó elemzése, a Digital Economy 2002 (www.stat-usa.gov/stemplate.nsf/Validate?OpenAgent&dbID=pub.nsf&vwID=Abstracts&filekey=digital2002.pdf) arról üzen, hogy az általános gazdasági recesszió ellenére az Egyesült Államokban tovább nőtt az információs ágazatra eső tőkeérték, növelve az IT-részesedést a foglalkoztatottsági kulcskategóriákban a gazdaság általános erősödésének egyik összetevőjeként. A tőzsdei-befektetői érdeklődés látványos visszaesése, a távközlési ágazat krízise ellenére a grafikongörbék zuhanása független az internet reálszférájának, a hálózati értéktermelés alapformáinak mutatóitól - azok megállíthatatlanul kúsznak felfelé.

A hostgépek és a hálózatra kapcsolt PC-k mennyisége konokul nő, s a felhasználók száma minden mértékadó becslés szerint 2002 elején átlépte a bűvös félmilliárdot - úgy, hogy a középiskolákból csak idén lépett ki az első olyan generáció, amely már eleve hálózati polgárként, netizenként kezdett hozzá középfokú tanulmányaihoz. A "fejletlen" országokban tömeges hozzáférési programok indultak/indulnak be. Kalandozzunk csak el a Netsizer oldalára (www.netsizer.com), és a szemünk előtt pörgő számlálók érzékeltetik a gyarapodás ellenállhatatlan erejét.

A hálózati tartalom növekedése sem lassul, hanem gyorsabban nő, mint eddig bármikor. A forgalom félévente történő megduplázódása 1997, a hálózat látványos növekedésnek indulása óta 2001 utolsó negyedévében volt a legmagasabb. A hálózati hírfogyasztás negyedévente hasít ki egyre nagyobb szeletet a teljes médiatortából. Sorra jelennek meg olyan, elképesztő méretű adatbázisok, amelyek önmagukban is számottevő fogyasztásnövekedést generálnak (családtörténeti anyagok, amerikai bevándorlási regisztrumok, brit népszámlálási adatok, könyvtári különgyűjtemények).

Óriási a tartalék a jelenlegi szolgáltatások felhasználóbarátabbá és gyorsabbá tételében - a használat intenzifikálódása már most vezető trendnek látszik. Egy 2001 őszén készült tanulmány például bebizonyította, hogy a letöltési idő csökkentése, valamint a termékinformációk gazdagsága sokkal fontosabb és vonzóbb a fogyasztónak, mint az új és drága technológiák (Ted Kemp: Consumers Want Fast Pages, Not Rich Media. InternetWeek, 2001. szept. 10., www.internetwk.com/story/ INW20010910S0005).

Az az iszonyatos adósságtömeg, amelyet a "digitális aranyláz" néhány éve alatt a távközlési cégek felhalmoztak (az adósság összege nagyobb, mint Nagy-Britannia kormányáé az utolsó két évszázadban), olvasható úgy is, hogy olyan mértékű befektetés történt a jövőbe, amelynek hatáskövetkezményeit csak másfél-két év múlva kezdjük megérezni. Ezek az adósságok ugyanis nem elértéktelenedő dot-com részvények formájában terhelik a mérlegeket, hanem megvalósuló fejlesztések mögött álló valóságos befektetésként.

Az amerikai csődök árnyékában alig tűnik fel, hogy az európai dot-com cégek 90 százaléka tartja magát, miközben többségük nyereséges. Nehéz elképzelni a gazdaságot, amint egyik pillanatról a másikra elkezdi "visszacsinálni" az informatikai forradalmat. A gazdasági folyamatoknak, a termelésnek, a közintézmények működésének nélkülözhetetlen részévé vált a hálózat, az igény tartósan újratermelődik az egyre jobb és egyre olcsóbb rendszerek iránt. A nélkülözhetetlen dokumentum- és tartalomkezelő technológiák piaca például továbbra is 50% körüli mutatókkal nő. A pénzügyi világon és a válság miatt megszorításokra kényszerülő cégeken kívül szinte mindenki más előre tekint. Nem csökken a cégalapító kedv, a diákok körében tartósan és megállíthatatlanul nő az érdeklődés az e-commerce kurzusok iránt. Egy erre irányuló felmérés szerint nem feledkezhetünk meg arról, hogy milyen "sok öröm van az internetes üzletben, a dot-comosok szeretik azt, amit csinálnak, és ez nagyon meglepő az elmúlt év nehézségeinek fényében".

Leckék Magyarországnak

Az üzleti világvége-hangulat ellenére ("az istennek se akar beindulni a piac") az utóbbi időszakban folyamatosan bővült a hazai internetezők tábora, sőt egyre többen használják a hálózatot naponta. Szinte észrevétlenül kúsznak felfelé a különböző mutatók: ami óriási látogatottsági rekord az egyik napon (szeptember 11., országgyűlési választások), az nem sokkal később átlagosnak számít. Régóta várt akciók kezdték érzékelhetően növelni a felhasználói háttérbázist (családi, közalkalmazotti és pedagógus-számítógépprogram, az általános iskolák Sulinetre kapcsolásának következő szakasza), de az igazán tömeges hozzáférési programok még mindig előttünk állnak.

Az mindenesetre jól látszik, hogy a hazai tendenciák - minden tehertétellel és esélyponttal együtt - nem sokban különböznek az internetágazat európai helyzetétől, ha csak az alsóháztól is messze elmaradó penetrációs szintet nem tekintjük annak. Be kell ugyanis látnunk, hogy ebből a szempontból az EU-hoz csatlakozni kívánó országok között csak a második csoportba tartozunk, a visegrádiakkal együtt: Málta, Ciprus, Szlovénia és Észtország, a négy "törpeállam" ugyanis az internetmutatókat tekintve nagyságrendekkel produkál jobb eredményt a magyar, a cseh, a szlovák vagy a lengyel helyzetnél.

Ennek megfelelően az "európai főáramhoz" való csatlakozás Magyarország számára kettős értelemben is a hozzáférést emeli előtérbe, kiemelt fejlesztési és stratégiai feladatként. Ebben a különleges szituációban, a kemény belpolitikai viták előtt jól jön az Európai Unió üzenete:

Széles sávú, nagy sebességű internet-hozzáférést mindenkinek - Magyarországon is! Ez ma már nem infopróféták hagymázas álmodozása, hanem stratégiai prioritás!

Az anyagi ellátottságnak, a GDP-nek, az infrastruktúrának azon a szintjén, ahol állunk, mindez a közösségi hozzáférés formáit értékeli fel. Az EU elvárása teljesíthetőnek tűnik, ha nem is a "minden otthonba PC-t és internetkapcsolatot" formájában, de a "mindenki juthasson hozzáféréshez valamilyen módon" (könyvtárban, teleházban, tanítás után is nyitva tartott iskolai számítógépteremben, cyberkávézóban, munkahelyen) már reális célkitűzés!

Jól látható, hogy az állami szerepvállalás elkerülhetetlen, már csak a közszférának a közösségi hozzáférés lehetséges színtereiben való érintettsége okán is. Másrészt az is egyértelmű, hogy nem szereptúllépés, ha az állam a közös érdekek alapján egyeztetést kezdeményez a távközlési szolgáltatókkal, különösen a Matávval, a hozzáférés-bővítést megkönnyítő tarifacsomagokról.

A legmerészebb, legbátrabb internetnépszerűsítő program sem "lógna ki" abból az európai környezetből, amelyből ezután kitűnni lesz majd nehéz.

De azért megpróbálhatjuk...

Az E-Európa program indulókoncepciójának tíz kiemelt akciós területe (elérendő állapotok 2005-ig)

1. Az európai fiatalok útja a digitális korszakba

2. Olcsó internet-hozzáférés

3. Gyorsuló pályára álló elektronikus kereskedelem

4. Gyors internetelérés a kutatóknak és a diákoknak

5. Smart card a biztonságos elektronikus hozzáféréshez

6. Kockázati tőke a high-tech kis- és középvállalkozásoknak

7. A fogyatékosok részvétele a digitális technológia segítségével (e-participation)

8. Online egészségügy

9. Intelligens közlekedés és szállítás

10. Online kormányzat

***

Az internettel foglalkozó kampányai és rendezvényei (Páneurópai Internet Fiesta, Netd@ys) után az Európai Unió a "Biztonságosabb Internet Akciótervvel" (Safer Internet Action Plan) fordult szembe a nemkívánatos internetes tartalmakkal (europa.eu.int/information_society/programmes/iap/index_en.htm).

Az 1999 és 2002 közötti periódus 25 millió eurós költségvetése három főcsapást tett lehetővé:

az önszabályozás bátorítása, a szabályozott viselkedés és a gyors beavatkozást lehetővé tévő szolgáltatások elterjesztése révén biztonságosabbá tett hálózati környezet;

a szűrő- és mérőrendszerek fejlesztése, a mérést szabályozó nemzetközi egyezmény létrejöttének elősegítése;

az internetben rejlő lehetőségek és veszélyek tudatosítása a szülők, tanárok és gyerekek körében, a tapasztalatok cseréjét biztosító felületek létrehozásával.

A program munkáját önálló weboldal is segíti, a www.saferinternet.org hasznos információs hátországnak bizonyul. A jogi szakanyagok és kutatási jelentések közlése mellett ugyanis bevezet azokba a vitákba, amelyek jelenleg a világban folynak az internet működését veszélyeztető illegális tartalmakkal kapcsolatban.

Az akcióterv 2004-ig tartó meghosszabbítására az Európai Bizottság nemrég tett javaslatot.