Prim Hírek

A teleologikus gondolkodásúak szerint ez nem is lehet csak a véletlen műve, kellett egy felsőbb rendű valaki, aki azt szépen megalkotta. A vérvonal azonban a tenger mélyén feltörő vulkáni füstölőkben is előforduló, magas hőmérsékleten is életképes kékalgák egyszerű génszerkezetétől zsinórban végigvezethető a Homo sapiens (ludens) nevű legfejlettebb lényig, bennünkig, emberekig. Minden külön "első mozgató" nélkül, Darwint alátámasztva. Legalábbis eddig még nem került elő olyan élő faj, amelyben extrémálisan eltérő génszerkezet volna található. Ettől még érkezhetett az élet akár a világűrön át is, persze.

A genetika a DNS-kutatásokból kiindulva vált önálló tudománnyá. Igazi sikerei alapvetően szintén az informatikához csatlakoznak, mert igaz, hogy a vegyészek elemzési technológiáit is ugyancsak ki kellett precizírozni a kettős spirál molekuláinak az elemzéséhez, de a felmerülő rengeteg elemzési adat kiértékelése a mai nagy sebességű számítógépek nélkül aligha történhetett volna meg. Most ott tartunk, hogy teljes áttekintésünk van a legfejlettebb lény helixeinek és génjeinek a szerkezetéről, úgyhogy már lehet összehasonlító elemzéseket végezni a fejlődési vonal követésére.

Így ma már jól ismert az, hogy az emberi faj vélhetően Észak- vagy Közép-Afrika édesvízben (és egy legújabb kutatás szerint a nagy agyméret kialakulásához föltétlen szükséges halban is) gazdag mezőiről indult 150 000 éve. Az egész emberiség gyakorlatilag egyetlen Ádám és Évától ered, de maximum 10 ezer főnyi populációból. Később, úgy 80.000 éve, a jégkorszaki éghajlat megromlott, menekülni kellett északabbra. Afrika keleti csúcsa felé volt kiút. Majd a sekélyebb Vörös-tengeren át jutottak őseink, kb. 50 000 éve a mai Közel-Keletre. Aztán két irányba indultak. Egy része a tenger mentén Indiába, Malajziába és a szintén sekély tengeren át Ausztráliába, másik része még északabbra, Közép-Ázsiába. Onnan a nagy hegyek északi oldalán indultak keletnek és nyugatnak. A nyugatnak indulók értek Európába, ahol akkorra már kihalt a Neander-völgyi ősember, mert nem volt elég szívós. Vele semmilyen keveredés nem mutatható ki. Talán a nagyobb vonulat indult kelet felé, mongóliába (onnan később vissza, szintén nyugatra!), Kínába, talán még Japánba is, majd a Csukcs-félszigeten és a befagyott Behring-tengeren át Amerikába. A cikkíró nem zárja ki, hogy Dél-Afrikán át is vezetett út, az akkor nem annyira zord Antarktiszon át, akár Dél-Amerikába, akár Ausztráliába. Ezt a részletesebb kutatásoknak kell majd elemeznie.

Mindehhez a férfiasság génje, az Y kromoszóma segítette hozzá a kutatókat, mert azok a legállandóbbak a generációkon át. Csak ritkán mutálódnak, mintegy 200 évenként. Ezért jelen korunkban körülbelül a 7000. mutáció után járhatunk, de mégis kimutathatók azonos szekvenciák az öt világrész bármely fajtájánál. Ezért aztán szinte a világ bármely pontján előfordulnak hasonmás fizimiskájú egyedek. Nos, ha úgy nézzük, az egész emberi faj egyfajta hatalmas "vérfertőzés". Közben azért a globalizáció révén óriási keveredés indult meg. Ha nem kezdjük időben fölmérni a regionális géntérképeket, egyre kevesebb esélyünk marad a fejlődési utak pontos áttekintésére.

Nem kevésbé fontosak azok az eredmények, amelyek az emberi betegségek okait fejtik meg a géntérkép megfelelő szekvenciáinak a kimutatásával. És elindult a génsebészet, a DNS-foltozási, illetve génpatkolási technológia is, ami egyszer a betegséget okozó gének kiütését is lehetővé teszi az emberi genomból. És akkor végre mi magunk vehetjük a kezünkbe a fajunk sorsát.

Kezünkbe vehetjük, vagy merhetjük egyáltalán venni valaha a fajunk sorsát ilyen mély szinten? Az okos komputereink pótolják az évmilliárdokat, amit a természet elbíbelődött ezzel a csodálatos kreatúrájával, a DNS-sel?

A világ leghíresebb (meg talán leghírhedtebb, de egyre jobban prosperáló) e-boltja, az Amazon, külön szekciót nyitott az 50. DNS-évforduló alkalmából, és összegyűjtötte a témába vágó könyveket.