Prim Hírek

A szakma nagyon régóta beszél a számítástechnika és a hírközlés egymásba fonódásáról, amihez valamivel később a médiatechnológia is csatlakozott, s ettől kezdve leginkább az infokommunikációról esett szó, mint ennek az integrálódásnak és konvergenciának közös elnevezéséről. Nem túl régen a postai szolgáltatások és technológiák fejlődése is ugyanebbe az irányba indult el, azaz az infokommunikáció felé.

Az idei konferencia részben erről szólt, amit az is mutatott, hogy a posta egy külön szekciót nyitott "A konvergencia hatása a postára" címmel, ami iránt meglehetősen nagy volt az érdeklődés. A másik három szekció a "Technológia és szabályozási trendek", az "Evolúció vagy revolúció a rádiókommunikációban" és a "Frekvenciagazdálkodás kihívásai" címet viselte, amiből könnyen ki lehet találni, hogy ezeknek a szekcióknak az előadásai mivel is foglalkoztak.

Dr. Sallai Gyula, a szervező- és programbizottság elnöke elmondta, hogy több mint 300-an jelentkeztek a konferenciára, 21 előadás hangzott el, ebből 6-ot külföldi előadó tartott. Azt is megtudtuk, hogy a szervezők már készítik elő a jövő évi konferenciát, aminek a témáját az informatikai szabályozás köréből fogják választani.

A konferencia derekán Frischmann Gábort, a HíF elnökét kérdeztük meg, hogy miért éppen ezekkel a témákkal foglalkozott ez a nagy sikerű nemzetközi konferencia.

Frischmann Gábor: - Ezen a konferencián is, az előzőekhez hasonlóan, az adott időszak legégetőbb problémáival és irányzataival (trendjeivel) kívántunk foglalkozni. Ennek megfelelően az előadások a következő három témát tárgyalták: a világban megtalálható általános szabályozások, a harmadik évezredben várható postai szolgáltatások és a rádiókommunikáció - ugyanis a konvergencia posta nélkül ma már elképzelhetetlen.

Kovács Győző: - Érdekes, hogy eddig a postáról - ha a konvergenciáról és infokommunikációról volt szó - sohasem beszéltek. A posta az emberek felfogásában a levelet, a csomagot és legfeljebb a táviratot meg a pénzbefizetést jelentette.

F. G.: - Dr. Szivi László főigazgató előadása a konferencián arról szólt, hogy még az Európai Unióban is, ha infokommunikációról vagy konvergenciáról beszéltek, a postai szolgáltatók konzekvensen kimaradtak ebből a körből. Talán az is az oka, hogy az elmúlt 10 évben Európában szervezetileg szinte mindenütt szétválasztották a postát és a távközlést, most viszont egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy a posták és a távközlési cégek ismét egyesülni fognak, hanem azt, hogy szolgáltatásaik mindinkább átfedik egymást. Ez a konvergencia. A harmadik téma a rádiókommunikációval foglalkozott, azzal a hatalmas fejlődéssel - egyesek szerint csodával -, amin a rádiókommunikáció az utóbbi években keresztülment. Szinte senki sem gondolta volna, hogy mára a világban már összemérhető a rádiókommunikációs eszközök - a mobiltelefonok - száma a vezetékes telefonokéval. Ez persze csak egy ága a rádiókommunikációnak, de a fejlődés az egész technológiában rendkívüli. Ha rádiókommunikációról beszélünk, akkor nem tudjuk megkerülni a spektrummenedzsmentet sem, ami a frekvenciatartomány kiosztását jelenti. Tudni kell ugyanis, hogy csak egy véges tartomány kerülhet kiosztásra, még akkor is, ha a tudomány és a technológia fejlődésével a használt frekvenciák felső határa folyamatosan növekszik. Arról már nem is beszélek, hogy a szóródó sugárzás miatt azzal is foglalkozni kell, hogy az egyes rádiós alkalmazások milyen szabályozás mellett lehetnek meg egymás mellett. Ez a dolga a rádiós spektrummenedzsmentnek. E tevékenység hatékonyabbá tétele érdekében számos fejlesztési projektet indítottunk el, amivel a tervezés, a rádiófrekvencia alkalmazása és a konkrét eszközök engedélyezése lényegesen felgyorsítható lesz. Egy másik kulcsfontosságú tény, hogy ezzel a kutatási eredménnyel garantálni lehet, hogy az a frekvencia, amit valakinek odaadtunk, biztosan zavarmentesen használható legyen.

K. Gy.: - Az utóbbi években elterjedt a nézet, miszerint a mobilrádiózás egészségkárosító hatású: részben az adótorony, de nem kis mértékben a mobil telefon is. Ezzel kapcsolatban komoly támadások érik a szakmát; nem lehet könnyű a cégeknek és a HíF-nek sem az ún. "zöld" mozgalmakkal megvívni. Mit tesz ezért a HíF?

F. G.: - Természetesen mi sem szállhatunk ki ebből a küzdelemből. Elsősorban méréseink eredményeit tudjuk közreadni, és mindent, amit a sugárzás káros vagy élettanilag elhanyagolható hatásairól tudunk. Azt is el tudjuk mondani, hogy a hazai rendszer a nagyon gondosan és szigorúan kialakított nemzetközi szabványokhoz igen jól viszonyul, ugyanis a hazai rendszerek az előírásokat jól teljesítik. Persze azzal mindig számolnunk kell, hogy az infokommunikációs társadalom új rendszereivel kapcsolatban - jogosan vagy jogtalanul - mindig felmerülnek problémák, amelyek megválaszolására fel kell készülnünk. Valóban nagy szükség van arra, hogy e készülékek veszélytelenségéről az embereket meggyőzzük. Van még egy másik feladatunk is, katalizátorai lehetünk olyan újabb kutatásoknak, amelyek azt nézik meg, hogy a sugárzás hosszabb távon milyen hatással lehet az emberekre. A világszerte elvégzett kutatások ugyanis nem tudták bebizonyítani, hogy a sugárzás ártalmas, de azt sem, hogy ártalmatlan. A modern korban és régen is nagyon nagy sugárzási dózisok érték az embereket, például a világűrből, de máshonnan, például a háztartási gépekből úgyszintén. Arról a sugárzásról, ami az adótornyokból éri az ott lakó embereket, egyáltalán nem mondható el, hogy lényegesen növelné a sugárterhelést, így élettani hatása sem kimutatható.