Prim Hírek

A tizenhármak a következők: Ausztria, Belgium, Ciprus, Csehország, Dánia, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Litvánia, Málta, Olaszország és Spanyolország. Céljuk, hogy a kéretlen üzleti levelek (más nevén junk e-mail vagy SPAM) elburjánzása ellen közösen lépjenek föl. Abban ugyanis teljes az egyetértés, hogy a SPAM-ellenes szabályozás egyre nagyobb nehézségekkel küszködik. Az ördög azonban a részletekben van, és azokban már nehezebb megteremteni a konszenzust.

Mit is írt alá Bush elnök a CAN-SPAM-ACT-ben?

Nézzük, például, az amerikai erőfeszítéseket! A Bush kormány 2003-as karácsonyi ajándékaként aláírt amerikai CAN-SPAM ACT törvény életbe lépte szinte hatástalan maradt. Sőt! A szemétlevelek küldözgetői egyszerűen odabiggyesztenek egy CAN-SPAM-ACT klauzulát a leveleik végére, és még nagyobb teljesítményre kapcsolnak, mint korábban, csak most már kemény törvényi hátszéllel. Mert ki a fene nézi meg, hogy az emlegetett klauzula tényleg teljesül-e az éppen most kapott levélben. Legföljebb egy SPAM-szűrő szoftver, ami viszont lehet olyan butácska, hogy a hasznos leveleinket is kihajigálja a szemétládába úgy, hogy azokat soha meg se tudjuk nézni. Ez akár olyan károkat is okozhat, hogy attól egy vállalkozás földobja a talpát. Például, az egyet nem értő visszaigazolás elmaradása miatt kifosztják az elektronikus számlánkat.

A CAN-SPAM ACT hatástalanságát megerősítette a New-York Times február elsejei számában megjelent cikk, Law Barring tollából („Junk E-Mail Allows a Flood Instead” - a szemétáradat még csak erősödött). A spemáradat a törvény életbe lépése óta 80 százalékkal nőtt. A korábbi 50-ről 60 százalékra, tehát már több a szemét terjed a világhálón, mint hasznos tartalom. Egyes kommunikációs cégek pedig olyan biztonságosnak titulált levelező szoftvereket telepítenek az ügyfeleik gépére, amelyek azután, a biztonsági réseiken át, trójai falóként, vírusokat (pl. SoBig) hoznak be a gépbe, amelyek cserébe segítenek a szemét továbbításában is (az angol The Register cikke az MCI - SpamHaus szimbiózisról). A Barring cikk rámutat, hogy a spemmelők kitiltása egyre nagyobb nehézségekbe ütközik, mert egyszerűen átugranak egy másik országba. Jó spam-ellenes törvény fabrikálása tehát nem könnyű.

Törvényjavaslat az Európa Tanácsnak

A 13-ak törvényjavaslatot fogalmaznak az Európa Tanácsnak, ami a tagországok anti-spam hatóságainak a feladatait és együttműködési formáit határozná meg. Hogyan kezeljék a levélszemét panaszokat, beleértve a spemmelők elleni lokális szankciók módozatait.

A javaslat főként azzal foglalkozik, amikor a levélszemét panasz a tagországon kívülről jövő levelek miatt érkezik. Ilyenkor ugyanis a nemzeti hatóság elvileg tehetetlen. [A cikkíró szerint inkább: „tehetetlenkedik”, mert - a véleménye szerint - nem-akarásnak nyögés a vége! Egyszerűbb kimagyarázkodni, mint tenni bármit, együttműködve más nemzeti hatóságokkal. Mert a felgöngyölítés háttér-technológiája ma is rendelkezésre áll, és nyomozni pedig a hatóságok dolga, minden eddigi normális jogrendszerben! Ennek híján marad az önbíráskodás: - Te megspemmeltél engem, én is visszaspemmellek Téged. A csodálatos világhálónk pedig egyre jobban fuldoklik. Ok arra, hogy a kommunikációs cégek bővítsenek és további pénzeket kaszáljanak - a semmiből. És akkor most jöhet a nyomozói alapkérdés: kinek az érdeke?]

A CipherTrust levélbiztonsági termékekkel foglalkozó cég szerint a szemét 90 százaléka az Egyesült Államokból érkezik Európába, és az EU Observer egyik legutóbbi számában megjelent elemzés szerint becsülhetően 85 millárd eurónyi kárt okozott az utóbbi négy évben.