Egy tudós-professzor töprengései a Kutatók Éjszakáján
Fellőtték az első szputnyikot!
Ötven éve, 1957. október 4-én az ember mesterséges égitestet juttatott a világűrbe. Ezt az eseményt idézte fel Sebestyén György tanszékvezető professzor, az Informatikai és Könyvtári Intézet igazgatója pénteken, a Kutatók Éjszakáján. Köszöntőjében, az ELTE nagyelőadóját színültig megtöltő érdeklődők előtt, visszautalt a tudomány döntő eseményeire, beszélt a tűzről és a kerékről, a nagy műszaki alkotásokról: és nem feledkezett meg egy másik időtálló – most a tartalmat nem nézve – technikai csodáról sem, a könyvről. Arról a találmányról, amely formájában tulajdonképpen évezredek óta változatlanul áll fenn, s bár sokan próbálták megújítani, lecserélni, máig pótolhatatlan műdarab.
A volt és jelenlegi diákokból, más tanszékekről befutott látogatókból álló közönség nem ezt várta. Arra számított, az információtudomány legújabb eredményeiről hallhatnak majd. Volt arról is szó, csak később, a panelbeszélgetések idején. Sebestyén György, mint intézményvezető tudós másra vállalkozott. A kutató és értelmiségi ember felelősségéről fejtette ki gondolatait. Egy-egy állomását villantotta fel a társadalmi és technikai fejlődés egyre gyorsuló spiráljának. Darwin-ra is hivatkozott, mint a XIX. század nagy gondolkodójára. Ő volt talán az első tudós, akinek korszakos könyvét – A fajok eredete – nemcsak tudományos alapértekezésként tartották számon kortársai, hanem olvasták is a művet. Igazi könyvsiker volt, mai kategóriákban kifejezve: top-listavezető, egymást követték az újabb és újabb kiadások. És mégis: hamar beborult az ég, a tudományok gyors fejlődése ellenére következett a XX. század, a maga szörnyű pusztításaival.
Ott, a teremben úgy tűnt, ha nem is szputnyikot, de valami emelkedő és edukációs légkörökön áthatoló gondolat-kísérletet indított útjára a Professzor. Érzékeltette, hogy az egyetem tudást ad és követel, ámde kész diplomás csak az lesz, aki érti: az emberi tartás, a humán irányultság nem mérhető leckekönyvek érdemjegyeivel, vagy egyszerűen munkahelyi teljesítményekkel. Teljes értékű tudósi életpályához több kell.
Ötven esztendeje fellőtték az első szputnyikot, 38 éve az ember a holdra lépett, de a tudás mást is jelent…, mint a tanszékvezető mondta: sok bűnt követtek el az emberi műveltség ellen, gondoljunk csak a könyvégetésekre, vagy civilizációs váltások alkalmával a könyvtárak felgyújtására. De ma itt vagyunk és gondolkodhatunk, alkothatunk. Ez is fontos, csakúgy, mint a technikai csúcs-teljesítmények.
Kerekes Pál