A személyes adatok az internet valutája

Vértes Judit, 2011. november 1. 08:53

A legtöbb kereső, az Internet Explorer, Firefox, Safari legújabb változataiba beépített "követés tiltása" ("do not track me") többek szerint csupán dekoráció. A Google "Keep My Opt-Outs" elnevezésű adatvédelmi beállítása is ezt a várakozó álláspontot tükrözi: az oldalak nem mondják meg pontosan, milyen követést lehet letiltani. Dennis O’Reilly a CNET blog Network egyik tagja cikkében elemzi a helyzetet.

Az internet szolgáltatók jelentős összeget veszítenek, ha nem engedik meg a felhasználók online aktivitásának követését. A legtöbb helyen a beállítás ellenére nyomon követik a felhasználót. Az egyetlen lehetséges módja annak, hogy eltitkoljuk merre barangoltunk a hálózaton, ha minden olyan tartalmat blokkolunk az oldalon, amit nem az oldal készítői töltöttek fel. Ezek a tartalmak a legtöbb esetben reklámok. A reklámok hatékonyabbak, ha ismerik a látogató internetes múltját. Tehát vagy nincsenek reklámok, vagy vállaljuk annak a kockázatát, hogy adataink egy harmadik fél kezébe kerülhetnek. Amennyiben blokkoljuk a hirdetéseket, az oldal kevesebb bevételhez jut. A bevételek kiesése úgy pótolható, ha a felhasználó fizet a tartalomért.

A legtöbb felhasználó engedélyezné a követést az ingyenes tartalomért cserébe, ha biztos lehetne benne, hogy adatait nem használják fel ellene. De ez csak akkor lenne így, ha a követés teljesen névtelen maradna – ami sajnos egyáltalán nem biztos, hogy így van.

Az első, amikor bekapcsoljuk a számítógépet, elindítjuk valamelyik kedvenc szolgáltatásunkat, megnyitjuk a postafiókunkat, hogy bejelentkezünk. Ezzel vége is az anonimitásnak. Még ha olyan azonosítót választottunk is, ami nem sokat árul el rólunk, a felhasználó név és e-mail cím már annál többet, és ezeket az adatokat az online hirdetők felhasználhatják. A standfordi egyetem hallgatója, Jonathan Mayer által végzett tesztből kiderült, hogy a megvizsgált 185 oldal 61%-a kiadta a személyes információkat, gyakran megsértve saját adatvédelmi szabályaikat.

Arvind Narayanan a CIS oldalán (The Center for Internet and Society) elmondta, hogy valójában nincs névnélküli követés, az anonim adatok mindig hozzácsatolhatók a felhasználó nevéhez, e-mail címéhez. Bár elméletileg ez valóban lehetséges, ez még nem jelenti azt, hogy bárki is ezt teszi.

Az első lépés, amivel megvédhetjük személyes adatainkat, ha tudjuk, kire bízhatjuk. Természetesen névtelenül is lehet használni az internetet, de ez elég sok fáradságba kerül, és kevesen mondanának le a szociális oldalak, e-mail fiókok használatáról az anonimitás kedvéért.

A személyes adatok az internet valutájává váltak. Addig, amíg nem szeretnénk pénzt kiadni az online tartalmakért, úgy tűnik, saját adatainkkal kell fizetni értük, természetesen olyan módon, amivel nem kockáztatjuk biztonságunkat és személyes jogainkat.

======

A szerkesztő megjegyzése: A blogírónak igaza van, de ezt az igazságot nem árt több szempontból végiggondolni. Ma már a hirdetéskiszolgálók egy része (Magyarországon például az Adverticum) is támogatja a "don not track me" lehetővé tételét, de tudnunk kell, hogy ennek nem csak az az ára, hogy előbb-utóbb a hirdetésbevételektől élő tartalom-szolgáltatók elesnek a bevételeiktől és a tartalomért másképp kell fizetni, hanem az is, hogy nem kaphatunk személyre szabott (minket érdeklő) hirdetéseket, vagy akár személyre szabott (minket érdeklő) tartalmat. Azon szoftverek, amelyek figyelik a felhasználói szokásokat, nem feltétlenül ártani akarnak, sőt, többségükben ezzel a figyeléssel a mi jobb kiszolgálásunkat teszik lehetővé. Az ártó szándékú szoftverek ellen viszont sokkal hatékonyabb védekezésre van szükség, mint egy "do not track" kérés, ezek ezt nyilvánvalóan ingnorálják. Talán a blogbejegyzés is azért ennyire ellentmondásos, mert miközben óvatosságra bíztat, nehéz konkrét módszertant adni ehhez az óvatossághoz, hisz a túlzott óvatossággal kényelmetlenebbé válik netezés, kevesebb személyre szabott hírhez, információhoz juthatunk, ráadásul ezzel együtt veszélyeknek vagyunk kitéve. A megoldás itt is az arany középút, az ésszerű óvatosság, de ehhez nincs általános recept, valóban mindenkinek a személyes élményein is múlik, hogy kiben bízik meg és kiben nem. (Még egy rosszmájú megjegyzés a végére: még belegondolni is rossz, hogy majd készül egy szoftver, amely azt kezdi figyelni, hogy a felhasználó kinek engedi meg a követést és kinek nem, kiben bízik és kiben nem, és majd ebből állít össze személyes profilt...)