A piac méretét nézve egyelőre persze minden a külsőségeknek kedvez: a 209 milliárd dolláros amerikai fogyasztói elektronikai iparon belül – ráadásul ez csak a szűkebb számítás, ha az autós infotaintmentől kezdve a startup-os ötletekig minden számításba veszünk, több, mint ezer milliárdról beszélhetünk - a “belső világot” is felfedezni kívánó újdonságok egyelőre mindössze 6 milliárdos részt tesznek ki, ámde (miközben az egész iparágról okos kutatócégek azt mondják, hogy az elmúlt évben kicsit túlszaladt a keresleten, és az idén stagnálni fog) ezek a cégek rendkívül gyorsan növekednek.
Hát azért a CES-t elnézve – amit tavaly óta hivatalosan is nemzetközinek nevezznek, aláhúzva a rendezvény bábeli jellegét - a látványos területeket sem kell félteni. 35 ezren jöttek külföldről, 115 ezren az Egyesült Államokból, hogy bevessék magukat a szállodai standok labirintusába, elvesszenek a két millió négyzetlábnyi területen a 3500 kiállító között. Mindehhez fantasztikus logisztikára is szükség volt, és most már – az idén első ízben - mobil alkalmazás is segítette a látogatókat, hogy az ingázó buszjáratok esti zárórája után is kényelmesen és gazdaságosan jussanak el a meghirdetett partikra, céges rendezvényekre, fogadásokra. (A cégek többsége örült az éjszakai élet teremtette népszerűségnek is, de akadtak olyanok is – mint pl a Target, akitől először 40, utána 70 millió bankkártya adatait lopták el – amelyek inkább kizárták fogadásukról a médiát a szállodákban tartott fogadásaikról.)
Szóval miközben az elemzők az egymilliárdos ipar megtorpanását prognosztizálják, a CES-en barangolva az ember kételkedik, és olyasmiket kérdez, hogy mi lesz, amikor az Apple piacra dobja a várva várt okos óráját, vagy mennyit hoz a világ legértékesebb cégének, ha a China Mobile a maga piacán tarol majd a mostantól forgalmazott iPhone-nal.
És akkor még nem beszéltünk a filmvászon felbontását utolérő képernyőkről… Kár, hogy ezt az Ultra HD technológiát, amit 4K-nak hívnak, az én szemem már nem nagyon tudja megkülönböztetni a HD minőségű LED-kijelzők képeitől, vagy ha bizonyos képrészleteken igen, akkor lehet, hogy a felbontás már nem javítja, hanem rontja a hatást, hiszen ki akar minden pórust, a politikusok kivillanó fogain minden hibát szemügyre venni. Ennek ellenére a gyártók 2014-ben félmillió méregdrága 4K tévét terveznek, ami meglehetősen merész ugrás az elmúlt év 60.000-es eladási számához viszonyítva.
Az igényeket nyilván a termékek fogják megteremteni, ám nem vagyok biztos abban, hogy mondjuk a Sony 4K-s (világelső) projektorára szükségem lenne, én megálltam iPad Air szemet nyugtató retina display-énél, ez gyönyörű mély képet ad, ennél jobb nemhogy nem kell, hanem már a hatás rovására megy nálam.
Ha a naggyal szembeállítjuk a kicsit, akkor itt egyből egy számomra perspektívikusabbnak téma felé fordulnék: 3D printing. Elég kis területen, egy “sarokban” bújt meg néhány kis cég, akik végre nem körmönfont marketingüzenetekkel, hanem olyan rég nem hallott egyenes mondatokkal bombázták a feléjük tévedőket, hogy “az én termékem jobb, mint bármelyik másik, amit itt látsz”. Hogy miért? “Mert mi hidraulikus kart használunk, nem pedig magas nyomású megoldást, ami bombává alakithatja a 3D printeredet”. Nagyon frissítő élmény volt ezekkel a valóban világmegváltó, küldetésüket halálkomolyan vállaló mérnökökkel elbeszélgetni, és megtanulni, hogy mi a különbség az általuk akár már tíz éve fejlesztgetett eszközök, és a “nagyok” (Makerbot, Stratasys) kínálata között.
Említsünk meg néhány nevet a kevésbé ismertek közül. Az Ily.com mindent -szerényen – lemásol, itt és most 20%-os diszkont áron… Itt van a sci fi játekgyártónak is kiváló whiteclouds.com; a kompakt kávéfőzők designját felidéző, saját magát kalibráló pd3dp.com, amit az Amazonon is lehet jó áron venni; a megtévesztő nevű “Old World Laboratories”, amely a “régi világ” technológia kultúráját csempészi át 3D printing világába. Elvégre most sikerült először egy teljes autót “nyomtatni”, vagy majdnem teljeset, mivel a motor, még nem ment, azt külön kellett beszerelni.
Természetesen a már beérkezett márkanevek is rukkoltak elő újdonságokkal, s az ember elnézte, hogy miképp másolja a szoborfejeket a korábban már kétdimenziósnak elfogadott másológép. A hasonlatosságot kifejező “kiköpött apja” szófordulat itt életre kelt, a masina szó szerint egymás után köpte ki az eredetire hajazó másolatokat. A kísérletező kicsiket és a már befutott nagyokat végigjárva némi nosztalgiával gondoltam az internet hőskorára, amikor a már befutott Prodigy-vel és Compuserve-vel vettük fel a versenyt mi ott a kis AOL-nél … a történelem a technológiai iparágban is ismétli önmagát…
Itt a 3D-printing startup-ok között futottam össze Simó Gyuri barátommal, akit ugyancsak az Internet hőskorában, az egyik első magyar online szolgáltató megszületésekor volt szerencsém megismerni. Ő, mint a leopoly.com magyar székhelyű 3D csapat karmestere volt jelen. Gyuri elmpndta, hogy a CES-en azt érzi (ő is), amit az Internet hajnalán, és ilyet azért nem sokszor van módjában megélni az embernek.
Egyébként nem Gyuri és mentorált cége az egyetlen magyar vonatkozás a CES-en, vannak itt hazulról érkezettek és olyanok is, akik magyarként már némileg integrálódva, amerikai cégek javára végzik fejlesztéseiket. Dr. Bartos Imre asztrofizikus a Columbia egyetemről például egy olyan elektromos szunyoglárvaírtó rendszert dolgozott ki, ami nemcsak a klórmentes uszodákat szabadítja meg a bosszúságtól, hanem a fejlődő országok vizeinek hasznosítására is megoldást kínál.
A “belső univerzumot” valamiképp már képviselő 3D printing mellett idesorolnám azt a kategóriát is, amit “wearable computing”-nak hivnak hivatalosan, és ami azokat a testékszereket, ruhadarabokat fogja össze, amelyek szenzorokkal figyelik testünk rezdüléseit, és a begyüjtött adatokat azután smart-phone alkalmazások vagy egyéb szoftverek dolgozzák fel.
Ezt az új iparágat két részre osztanám: az egyik a smart watch-tipusú kommunikációs rendszerek világa, amiből a legérdekesebb a magát ékszerként fitogtató Zazzi Smart Jewelry Collection, a fashionteq.com terméke szintén Kaliforniából – amit lehet fülbevaló, gyűrű, nyaklánc vagy kitűzhető bross formájában is viselni, különösen azoknak a C-generációhoz (C, mint Connected) ifjaknak, akik már az iPhone-juktól akkor sem tudnak elszakadni, amikor az átmenetileg a zsbükben van, és erre az időre az ékszerükön keresztül maradnak kapcsolatban Facebook-ismerőseikkel, chatpartnereikkel.
A hordozható komputerek világának vízonáriusai közül összefutottam Chris Etchells-szel, a KMSwristband.com vezetőjével, aki szuggesztív meggyőződéssel hirdeti, hogy az okos óráé a jövő. Rendben, elhisszük, de melyik okos óráé? Hiszen vagy öt tucat terméke néz ki annyira egyformának, hogy sok esetben még kozmetikai különbségek sincsenek közöttük… Nyilvánvaló, hogy az éles versenyt nem mindegyik éli túl, jövőre valószínűleg kevesebb, ám kiforrottabb kínálatot hoz a CES. Remélem a kedvencem, a WearIT.net-en megtalálható kütyü túléli az első piaci rostát, hisz ez az okos-óra látszólag hagyományos órának tűnik, ugyanakkor egyszerre több információt tud kijelzőjén a tudomásunkra hozni.
A tavalyelőtti kezdeményezésekből tavalyra nagyra nőtt “Digital health and fitness” terület mostanra megháromszorozódott, egyre nagyobb divat a fitness-ipar kiszolgálása háttérinformációkkal. Nem csak a megszokott nagyágyuk kéredzkedtek be ide, mint a Fitbit vagy a Nike Fuelband, hanem újabbak is, például a Garmin GPS, a taxisok kedvence is megjelent ezen a piacon.
A logika egyszerű: a testünkön elhelyezett szenzorok számtalan dolgot mérnek, és ez mostanra eljutott firness központok edzőinek, sőt az itt tréningező civileknek a szintjére is, mindenki a karjára csatolhatja személyi edzőjét.
Itt van például az Omegawave (omegawave.com/personal). Felkelés után néhány percet még az ágyban tölthetünk, s a virtuális doktor és edző ezalatt összeállítja a napi mozgástervet, ami az okos-telefonunkon is megjelenik.
Ezt mindenképp érdemes összehasonlítani az új technológiát jelentő, gyűszűként az ujjunkra húzható myithlete.com megoldással. 100 dollár körüli áron mindent megtudhatunk a testünk állapotáról, amit csak tudnunk kell az edzésprogramhoz. Ibolyán túli fénnyel átvilágítja a bőrt, megállapítja, hogy mennyi a vér oxygen-telítettsége, és végeredményben ugyanazt az eredményt hozza ki, mint az Omegawave, de egy sokkal egyszerűbb algoritmussal, és közvetlenül rákötve a smart-phone-ra.
Ámde mindez csupán a jéghegy csúcsa csupán: a CES az öregedéssel kapcsolatos alkalmazásoknak (“aging”) és ezen túl az egészséget általánosságban segítő ötleteknek is nagy gyűjtőterülete, ez a téma lassan az egész show egynegyedét foglalja el. Ehhez még hozzájön a Velence Szállóban kialakított Eureka start-up kiállítás, ahol az ötletek jelentős hányada kapcsolódik ehhez a témakörhöz. Vaknak kell lennie annak, aki nem érzi meg a trendet ebben a létszámnövekedésben, jövőre egész biztos, hogy még több, még nívósabb, még olcsóbb lesz minden olyan kütyű, amely belső rezdüléseinket méri, s azokra reagál. Oly korban élünk tehát, amikor könnyű egészségesnek és edzettnek lenni, és személyi edzőre sincsen már szükség, mert a legjobb edzők dolgoznak nekünk – virtuálisan.
