Prim Hírek

Magam először vettem részt internetes beszélgetésen, így a legfrissebb tapasztalataimat - néhány példával "ízesítve" - szeretném a Monitor olvasóival megosztani. Egyébként nem tudom, hogy a vita anyaga milyen hosszú ideig marad fenn a világhálón, merem remélni, hogy még legalább egy hónapig, ugyanis többen is szóltak, sajnálják, hogy későn értesültek a lehetőségről, és így nem tudtak a beszélgetésbe bekapcsolódni, szeretnék azonban a leveleket később elolvasni. (A szerkesztő megjegyzése: marad, sőt a meghívott vendégeknek jogukban áll később is visszanézni a fórumokba, hátha menet közben merültek fel olyan kérdések, amelyek megválaszolása rájuk vár…)

Furcsa volt számomra, hogy a vita félig anonim módon zajlott, több résztvevőről ma sem tudom, hogy ki volt, mert a kérdezők névtelenek maradtak, míg a kérdezettek személye ismert volt. Igaz, némi manipulációval - e-mailen keresztül - el lehetne érni a kérdezőket is, de erre én biztosan lusta vagyok. Érdekes volt, hogy a kérdések stílusából néha fel lehetett ismerni a kérdezőt, s később meggyőződhettem róla, hogy a felismerés talált.

A "pergőtüzet" számomra érdekes módon azok kezdték, akik a mozgalomról szinte csak rosszat tételeztek fel, például az évszázad nagy lenyúlásának gondolták, és benne a társadalomnak (kormánynak, alapítványoknak stb. - kinek mi tetszik) olyan mértékű félrevezetését látták, amely párját ritkítja. Igaz, a későbbiekben kiderült, hogy ez nem igaz, és az is, hogy az igazság bajnoka, a "kemény kritikus" még sohasem látott teleházat, s így a bírálat során a tények nem zavarták. Bírálták például, hogy a falusi fiatalok, mert teleház van a faluban, nem maradnak a paraszti munkánál, ugyanis arra biztatjuk őket, hogy ne a falusi munkákkal foglalkozzanak, hanem szörfözzenek az interneten. Így aztán ne csodálkozzunk - mondták -, hogy a falusi gyerekek elszakadnak megszokott környezetüktől. Persze érveltünk a minden állampolgárt alanyi jogon megillető esélyegyenlőséggel meg a mezőgazdaságot is megváltoztató informatikával, de csak a vita végén kezdte partnerem belátni, hogy a valamikori idilli - a parasztnak a tehén faránál van a helye - szemlélet ma már nem nagyon aktuális.

Előfordult ezzel ellentétes bírálat is, miszerint hiba, ha a teleházak nem csak az informatikával, hanem mással is foglalkoznak, például öregek otthonát, baba-mama házat, régészeti szakkört és más, nem informatikai tevékenységet is végeznek. Szerintük nem ez lenne a dolguk. Erre - más hozzászólóval együtt - azt válaszoltam, hogy a teleházban a "ház" szinte fontosabb, mint a "tele", a teleházas informatikai infrastruktúra eszköz, nem pedig cél, csak arra való, hogy az emberek közösségért végzett tevékenységét segítse.

Persze akadtak nagyon pozitív levelek is, amelyek például arról érdeklődtek, hogy van-e a szövetségnek terve a teleházak fenntarthatóságára, és tudjuk-e, hogy vannak nem - vagy rosszul - működő teleházak is. Egyáltalán, mi lesz ezeknek a házaknak az eszközparkjával, ha kiderül róluk, hogy nem működnek? Megemlítették az elmúlt időszak három konkrét teleházas problémáját, a pázmándit, az újfehértóit és a sárkeresztesit, ahonnan egyrészt már visszahoztuk a számítógépeket (Pázmánd), a másik kettőnél pedig a szövetségi vizsgálatok még tartanak. Egyébként a szövetség az elmúlt hónapokban egy minden teleházra kiterjedő felmérést végzett el, hogy kiderüljön, hogyan is működik a jelenleg meglévő közel 200 teleház. Az első összesítésből kiderült, hogy 17 teleház egyáltalán nem adott életjelet magáról. Nemzetközi viszonylatban ez a 10% körüli "elhalás" nagyon kis érték, a szövetség mégis kivizsgálja a leállás (ha valóban leállt a teleház) okát, és ha a hír igaznak bizonyul, akkor a szövetségtől pályázaton nyert eszközöket egy másik kezdő teleház fogja megkapni. Egyébként a teleházak fenntartása nem kis feladat, ugyanis jelenleg a tevékenységükből még nem fenntarthatók. Rá vannak szorulva a pályázatokra, és többnyire ebből finanszírozzák tevékenységüket.

Bírálatot kaptak a teleházak azért is, hogy kevésnek van honlapja. A bíráló megírta, hogy a szövetség honlapja (www.telehaz.hu) kevés, el kell érni, hogy minden teleháznak legyen saját internetes tájékoztatási rendszere. A bírálat jogos, erre nem tudtunk mit mondani. Legfeljebb azt kell tudni, hogy a teleházak minden szempontból önálló intézmények, amelyeket a szövetség fog össze, de a szó eredeti értelmében nem irányítja azokat. Honlapkészítésre a teleházasokat lehet biztatni vagy motiválni, de a munkát a szövetség nem rendelheti el.

Volt olyan bíráló, aki azt írta, hogy a teleházak nem használják ki a mozgalomban rejlő lehetőségeket. Ezt nem nagyon értettük, mert - jó hazai vitatkozási szokás szerint - nem mondta meg, hogy mit is javasol, kis hazánkban ugyanis diagnosztizálni általában mindenki tud, de gyógyítani már kevésbé.

Felmerült a kérdés, hogy a teleházak látogatóiból nem lesz-e valamiféle élcsapat, ami elidegeníti őket a falu többi lakójától. Erre leginkább nem mi, a megkérdezettek válaszoltunk, hanem néhány, a beszélgetésbe bekapcsolódó teleház - Kisléta-Máriapócs, Aba - "alapító atyái" adtak gyakorlati és csattanós választ. Saját tapasztalataik alapján bemutatták, hogy mit is jelent a településüknek a teleház, és hogyan tudta a létesítmény például a falu addig megmozdíthatatlannak tűnő lakóit különféle projektekbe bevonni. A teleház egyébként nyitott intézmény, ahol semmiféle megkülönböztetésnek nincs helye. Érdekes módon a teleháznak ezt a "sajátosságát" a települések lakói igen magasra értékelik.

Az is felmerült, hogy nem veszélyezteti-e a falusi kultúrházak és könyvtárak működését a teleház, ugyanis sok településen ezek az intézmények megszűntek, és beolvadtak a teleházba. A jóakaratú, kultúrát féltő szemlélők csak arról feledkeztek meg, hogy a megváltozott státustól a kultúra és a könyvtár nem szűnt meg a faluban, sőt az összevonástól megerősödött, és kiegészült egy elektronikus lehetőséggel, amelyet a teleház vitt be a faluba. Arról már nem is beszélve, hogy az esetek legnagyobb részében a kultúrház igazgatója vitte tovább az ügyeket, igaz, teleház-vezetői sapkában.

A magam megítélése szerint a Prím Online internetes fóruma hasznos volt, s bár az elején akadtak nem éppen fehér asztal mellé illő hangvételben tett megjegyzések, örömmel jelenthetem, hogy a hét végére még a vita hangja is szinte "úrivá" nemesedett. Hasznos volt, hogy néhány külső embernek is hallhattuk a véleményét a teleházakról és a mozgalomról, persze úgy, ahogyan azt a vérmérsékletük diktálta. Ebből is le fogjuk szűrni a megfelelő tanulságokat. Talán sikerült elfogadtatnunk, hogy a szövetség keretében főleg keményen dolgozó és a napi problémákkal küzdő teleházak vannak, amelyek szívesen fogadják a városiak érdeklődését. Így akiket ezeknek a világa érdekel, nyugodtan odamehetnek bármelyik teleházba, és tájékozódhatnak munkatársaink tevékenységéről. Ha valóban elmennek, akkor szerintem megérte az a hét éjszaka, amelyet az interneten a kérdések olvasásával és megválaszolásával töltöttünk.

Amíg el nem felejtem: kaptunk dicséretet is, amit - a teleházak és Gáspár Mátyás nevében is - ezúton megköszönök.